„TE EGYSZER S MINDENKORRA FELELŐS LETTÉL AZÉRT, AMIT MEGSZELÍDÍTETTÉL.” ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY Mai rohanó, sok problémával terhelt világunkban sokszor figyelmen kívül hagyva az általunk teremtett környezet, sétálunk az utcákon éhező, lepusztult egészségi állapotban lévő négylábú „kedvenceink” mellett. Macskák, kutyák gondviselés nélkül születnek, néhány hét-hónap-év szenvedés után elpusztulnak. Nyilvánvalóan ennek alapvető oka a felelőtlen állattartás, „szaporítás”. Nagyon messze vagyunk attól a háziállat tartási kultúrától, mely pl. Hollandiát, Németországot jellemzi, de legalább tegyük meg és meg kell tennünk az első lépést, hogy közelítsünk.

A téli kilakoltatási moratórium előtt 12 nappal, egy világjárvány kellős közepén készül hajléktalanná tenni egy idős beteg hölgyet és fiát Csepel Önkormányzata. Elemér 2004 óta lakik ápolásra szoruló édesanyjával önkormányzati tulajdonú csepeli bérlakásukban. 2014-től kezdődően önhibájukon kívül nagyobb összegű lakbértartozásuk keletkezett. Az önkormányzat a bérleti szerződésüket felmondta, a család azóta jogcím nélkül él a lakásban. Tavaly nyáron már kerültek kilakoltatás közeli helyzetbe, akkor azonban sikerült a hajléktalanná válásukat megakadályozni, a hátralék rendezésére részletfizetési megállapodást kötöttek a vagyonkezelővel. Igaz, a tárgyhavi lakbér mellett nem mindig tudták a megállapodásban meghatározott részletet teljesíteni, de annak kétharmadát még azt követően is törlesztették, hogy Elemér 20 éves folyamatos munkaviszonya a járványhelyzet alatt, idén májusban megszűnt. Aktív munkakeresésének köszönhetően hamar sikerült munkát találnia, november 2-ától újra közalkalmazottként dolgozik. A Város Mindenkié csoport az elmúlt hetekben folyamatosan egyeztetett az illetékes csepeli alpolgármesterrel majd miután a döntést az önkormányzat a Csepeli Városgazda Közhasznú Nonprofit Zrt. hatáskörébe utalta, annak vezetőjével. A tegnapi napon ő arról tájékoztatotta csoportunkat, hogy a lakáskiürítési eljárást nem áll módjukban leállítani. Álláspontjuk szerint, mivel a nemzeti vagyonnal gazdálkodnak, nem elég, hogy elméleti lehetőségük lenne rá, hogy az eljárást szüneteltessék, indok is kellene, hogy mi alapján szüneteltessék. Annál vajon mi lehet erősebb indok, minthogy ne tegyenek utcára egy családot világjárvány idején?! A vagyonkezelő hivatkozott a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényre is, mely szerint a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás során nekik a tulajdonos érdekét kell képviselniük. Az AVM álláspontja szerint az önkormányzati vagyonnal történő felelős gazdálkodás is a kilakoltatás felfüggesztését, lakhatásuk megőrzését tenné indokolttá. Amennyiben a család elveszíti az otthonát, a családfenntartó férfi várhatóan rövid időn belül elveszíti a munkáját is, a fennálló tartozásuk jó eséllyel örökre behajthatatlanná válik. Ezzel szemben az elmúlt időszakban bizonyították, hogy lakhatásuk költségeiről, hátralékuk törlesztéséről képesek gondoskodni.

Állítsuk meg a koronavírust egy rövid leállással és tömeges teszteléssel, ha nem így teszünk, hamarosan az ellátókapacitás határához érünk ami miatt sokan halhatnak meg feleslegesen.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy nem az elővárosi személyvonatok jelenleg tervezett nyomvonalán szeretnénk módosítani. Ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy a Hamzsabégi út Budafoki és Bartók Béla utak közötti sűrűn lakott szakaszán, ahol a sétány több száz 40-50 éves fájának elpusztításával járna a beruházás, maradjon a két vágány, a teherforgalom csökkentésével. Vágánybővítés helyett a modern vasútbiztonsági berendezések alkalmazását támogatjuk, valamint korszerű zajfogó kialakítását, de nem 10-16 m-es, oda nem illő vasbeton- és üvegfalat, amely sötétbe borítaná a parkot és a sínek közelében lévő lakásokat. Csak a növényzet sérelme nélkül kialakított zajvédelmet fogadunk el. A beruházás környezeti hatástanulmányából is kiderül, hogy a jelenleg tervezett zajárnyékolót egyértelműen a teherforgalom indokolja. A NIF és a BFK reklámanyagaiban, a személyszállításra hivatkozva, zöld gondolatként állítják be a Kelenföld és Ferencváros közötti vágánybővítést, miközben a tervekben prognosztizált teherforgalom-növekedés nem kap elég nyilvánosságot. A tömeges fairtást elbagatellizálják, annak ellenére, hogy ez a zöld sziget közérdek, mivel egy főutakkal körülvett, sűrűn lakott élettér tüdejeként szolgál. Figyelembe véve a fuldokló Budapestet különös mértékben sújtó klímavészhelyzetet, következetlen és otromba lenne ilyen pusztítás árán véghez vinni a projektet. Elveszne a megígért zöld haszon, sőt, inkább csatát veszítenénk a klímaharcban. Ez különösen értelmetlen lenne a mostani helyzetben, amikor a Budapestet délről elkerülő, a teherforgalmat elvezető V0 körgyűrű megépítése mögött újra határozott kormányzati szándék van. Ez a fejlesztés sokkal inkább szolgálja a teher- és személyforgalom szétválasztását, így lehetővé téve a hatékony árufuvarozás és az európai szintű elővárosi közlekedés kialakítását is. Mivel a V0-nak köszönhetően a teherforgalom nagy százalékát sikerül majd kivezetni a fővároson kívülre, és a Déli összekötő vasúti hídról 100%-ban elterelhető lesz, okafogyottá válik a Déli Körvasút jelenlegi koncepciója, mely egy ideiglenes és nem kielégítő megoldást konzerválna. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a V0 megépítése még évekbe telhet, de elutasítjuk, hogy egy átmeneti megoldás miatti parkrombolás és évekig tartó építkezés következményei több ezer család és parkhasználó életkörülményeit lehetetlenítsék el. Ha a két beruházást párhuzamosan valósítanák meg, mindez elkerülhető lenne. Aggasztónak és felháborítónak tartjuk, hogy zavartalanul folyik a kiviteli tervek készítése és a reklámkampány, valamint a fakivágás annak ellenére, hogy a beruházás környezethasználatának feltételei még nem tisztázottak. A környezetvédelmi engedélyt 2022. február 17-én megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék. A beruházó annak tudatában kérte meg az építési engedélyt, hogy a környezetvédelmi engedély jogszerűsége kérdéses volt: végleges engedélye nem volt (a környezeti hatásvizsgálati eljárás akkor meg sem indult még). Ezt saját kockázatára tette, az engedélyezési folyamat felgyorsítása érdekében. A bíróság most hatályon kívül helyezte a környezetvédelmi engedélyt, így a beruházás építési engedélye sem hatályos. A Pest Vármegyei Kormányhivatal által jogszerűtlenül újonnan kiadott környezetvédelmi engedély pedig újra per alatt áll az Újbudai Önkormányzat, a POPÉK és a Védegylet egyesületek felperesi társasága által. Egy több százmilliárd forintba kerülő, több ezer ember életére közvetlen (negatív) hatást gyakorló beruházást alapos társadalmi egyeztetésnek kellett volna megelőznie. Az egyeztetés számunkra nem csupán az utólagos környezetrendezés tervezésébe való bevonást jelenti. Szeretnénk megismerni a beruházást megalapozó dokumentumokat. Kérjük az Egyesület mint a helyi lakosság jelentős részét képviselő szervezet bevonását a tervezési és később az építési folyamatokba. Garanciát várunk a környezethasználatának feltételeinek tisztázására és az érintett ingatlanok előzetes állapotfelmérésére a beruházás megkezdésének feltételeként, valamint arra, hogy ezeket megelőzően egyetlen fa kivágására sem kerül sor a Hamzsabégi sétány területén. Budapest nem terepasztal, hanem élőhely. A mi élőhelyünk: embereké, állatoké és növényeké. Köszönjük megtisztelő figyelmét és támogató hozzáállását! https://youtu.be/9C17MuPHFyo Tisztelettel: Polgárok a Pályán az Élhető Környezetért Egyesület Budapest, XI. kerület, 2021. június (frissítés: 2022. február)

Wekerletelep az emberi léptékű, környezettudatos várostervezés, az Eboneezer Howard nevével fémjelzett kertváros mozgalom egyik kiemelkedő példája, Budapest egyik gyöngyszeme, műemléki jelentőségű, védett lakóterület, kiváló közösségi közlekedési kapcsolatokkal. A létét meghatározó urbanisztikai alapelveket ma talán a “kompakt város” fogalma írja le legjobban. Ezt a több, mint száz éves, ma is élő, létező jó példát Magyarország első polgári miniszterelnöke, Wekerle Sándor kezdeményezte még pénzügyminiszterként. A Mária-Valéria nyomortelep felszámolásával létrejött, a 20-ik század második felében született József Attila lakótelep szintén az egyik legnépszerűbb, kiemelten élhető, a városba kiváló közösségi közlekedési kapcsolatokkal bekötött, kiemelkedően zöld lakóövezet a fővárosban. E két, történelmi léptékkel is mérhető jó példa előképe, inspirációja, megóvásuk pedig szempontja kell legyen mindazoknak az urbanisztikai és közlekedésszervezési fejlesztéseknek, amelyekre egyébként egyértelműen szükség van fővárosunkban. A Galvani híd kiszolgálója lesz nem csak a meglévő és épülő Dél-budai lakó- és irodaövezeteknek, de az RSD-hez, Csepel és Ferencváros talákozásához megálmodott, új déli városkapuba tervezett lakóövezetnek, közösségi, sport, üzleti és irodai létesítményeknek is. A hozzá kapcsolódó úthálózat nyomvonala és műszaki kialakítása azonban komoly kérdéseket vet fel, amelyekről megalapozott és jól kiérlelt döntést várunk. A valóban korszerű, élhető város tervezésének alapja, hogy a mindennapokhoz szükséges humán infrastruktúra (óvdák, iskolák, rendelők, stb.), munkahelyek, a kikapcsolódást biztosító helyek és területek a lakóhely közelében elérhetőek legyenek, így csökkentve a közlekedési szükségleteket és terhelést, a fennmaradó szükségleteket pedig jó közösösségi közlekedéssel szolgáljuk ki. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a Dél-budai, Észak-csepeli és Külső-ferencvárosi fejlesztési területeken az új negyedek ilyen módon jöttek, jönnek létre. Megvalósítható-e a korszerű, környezettudatos, emberi léptékű, kompakt városi negyedek fejlesztése szigetszerűen? Milyen eredményt mutat a mérleg, ha az új - adott esetben még akár ökológiai szempontok szerint is átgondolt - negyedeket olyan utak kötik a város többi részéhez, amely utak éppen a modern, élhető negyedek 50-100 éves előképeit, előzményeit, úttörőit és az ott élők életminőségét károsítják? Wekerletelepet és a József Attila lakótelepet az M5 bevezető szakasza észak-nyugati oldalról már súlyosan lehatárolja, brutálisan elvágja közvetlen szomszádságától. A Galvani-híd új úthálózatának akár a Kiserdőbe, akár a jelenlegi Határ útra vezetett nyomvonala végzetesen elvágná ezeket a jó minőségű lakóterületeket egymástól is. Mi több, az új útszakaszok és a híd az M1-M7 és az M4 bevezetők összekötésével egérutat nyitnak azoknak is, akiknek egyébként a már kiépült déli M0 megoldást jelent úticéljuk, például a reptér elérésre. Erre utal Vitézy Dávid kommunikációja is, amellyel egyértelműen össze kívánja kapcsolja a “Galvani-körút” és a reptéri gyorsforgalmi út fejlesztési projektjeit. A zajvédő falakkal és napi több tízezer egységnyi újonnan megjelenő gépjárművel körülvett, gettósított területek, skanzenné lecsúszó jó várostervezési példák nem csak egyre romló minőségben biztosítanák az ott élők létfeltételeit, de nem tudnák beteljesíteni azt a küldetésüket sem, hogy előzményül, jó például és partnerként szolgáljanak a további, ökotudatos és emberközpontú urbanisztikai fejlesztéseknek. Az új Duna-híd (Galvani híd) és a hozzá tartozó körút építését a kormányzat többek között azzal indokolja, hogy ezzel az eszközzel lehet a belváros forgalomcsillapítását megoldani, áthelyezve a terhelést a külvárosokra. Ezzel szemben a tapasztalat világszerte az, hogy új utak építése új forgalmat generál, autózásra ösztönöz. Az új híd és az új utak tervezésénél is azzal számolnak, hogy a gépkocsi-forgalom összességében növekedni fog. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a várost fojtogató gépkocsi-áradat és a klíma-vészhelyzet idején az autóknak építsünk százmilliárdokért infrastruktúrát, vagy hogy a problémát egyszerűen rátoljuk a külvárosokra. Ráadásul az új híd, új úthálózat a meglévő, totálisan lepusztult úthálózatra is újabb forgalmat visz, és ezeknek az utaknak a felújításáról egyetlen szó sem esik a tanulmányokban. A követendő célnak a forgalomcsillapítást tartjuk: a jó minőségű, olcsó, a fővárost és az agglomerációt is magába foglaló közösségi közlekedés fejlesztését, az agglomerációs P+R parkolók építését, a kerékpáros és gyalogos közlekedés ösztönzését támogatjuk. Ezekben a projektekben van a helye a Galvani-projekt százmilliárdjainak. Mind a Főváros, mind a Kormány komoly kinyilatkoztatásokat tett a klímavészhelyzettel illetve klímavédelmi programjával kapcsolatosan. Egy teljesen újszerű jövőt tervezünk most, a múlt elavult megközelítéseitől való radikális eltéréshez pedig, igen, bátorság kell. Ez egyedül nehéz, de mi minden erőnkkel és rendelkezésünkre álló eszközzel azon vagyunk és leszünk, hogy az ember- és környezetbarát várostervezés és közlekedési megoldások és az ezt szolgáló infrastruktúra minél hamarabb minél nagyobb teret nyerjenek és ebben természetes szövetségesek és partnerek vagyunk.

Egy jól működő egészségügyi ellátási rendszer mindenkinek az érdeke, a társadalom és a gazdaság működésének alapfeltétele, és az egészségügy nem működik a benne dolgozók nélkül. Jó ellátást igazán csak elégedett, kipihent, megbecsült dolgozók tudnak nyújtani. Ez csak akkor képzelhető el, ha a dolgozók jó munkakörülmények között, megfelelő anyagi és társadalmi megbecsülésben dolgozhatnak. Csak így tudják a betegek számára a maximumot nyújtani. Az állami egészségügyi rendszer eddig is a végletekig leterhelten működött, tartalékokkal nem rendelkezik. Már jelenleg is súlyos problémát jelent az, hogy nincs elég orvos, ápoló és egyéb szakember a rendszerben, miközben most a koronavírus járvány alatt minden erőforrásra szükség van és lesz! Ebben a helyzetben az egészségügyi dolgozók a gyógyításra szeretnének fókuszálni, nem pedig a szabadságukért és az alapvető jogaikért akarnak küzdeni! Most, a koronavírus járvány közepén egy nap alatt, egyeztetés nélkül meghozott törvény mégis erre kényszeríti őket, sokuknak nem hagy más lehetőséget, mint hogy súlyos választás elé állítsa őket, sokan fontolgatják máris az állami egészségügy vagy akár a pálya végleges elhagyását. Sokan a magánellátásban vagy egészen más területen fognak elhelyezkedni. Ugyanakkor a dolgozók számának csökkenése számos helyen az ellátás megszűnését, kórházak, rendelőintézetek bezárását fogja eredményezni, sok helyen nem lesz elérhető közelségben orvos, ápoló – vagy csak és kizárólag a magánellátás keretében, amely sokak számára nem lesz megfizethető. Az új jogviszony a munkavállalók teljes kiszolgáltatottságát okozza. (Rövidebb és részletesebb elemzés a törvényről: https://magyarorvosok.hu/cikk_tajekoztato-az-egeszsegugyi-szolgalati-jogviszonyrol-torveny-tartalmarol&category=H%C3%ADrek https://magyarorvosok.hu/cikk_a-magyar-orvosok-szakszervezetenek-reszletesen-kifejtett-allaspontja-az-egeszsegugyi-szolgalati-jogviszonyol-szolo-torvennyel-kapcsolatban&category=H%C3%ADrek https://mok.hu/hirek/mokhirek/a-mok-hivatalos-velemenye-az-egeszsegugyi-szolgalati-jogviszony-torvenyrol ) Minden egészségügyi és egészségügyben dolgozó 1+1 évre kirendelhető, illetve korlátlanul, határozatlan időre áthelyezhető bárhova békeidőben is, minden különösebb ok nélkül – ehhez elegendő mindössze 10 nappal előtte értesíteni őt. Az egészségügyi dolgozók nem katonák! A betegek ezért bármikor azzal szembesülhetnek, hogy az őket gondozó orvost átvezénylik másik munkahelyre. Ez sérti a szabad orvosválasztáshoz való jogukat, illetve nehezíti a további gondozásukat, gyógyításukat. A gyógyítás szabadsága nélkül nem képzelhető el az egészségügyi rendszer átalakítása, fejlesztése! A gyógyító kapcsolat különleges, bizalmi kapcsolat, ahol a katonai narratívának nincsen helye, különösen nem békeidőben! Kérjük tehát minden egészségügyi, és egészségügyben dolgozót, családjaikat és az egész társadalmat, hogy aláírásával támogassa küzdelmünket egy jobb, élhetőbb, hálapénzmentes egészségügyért – de az új szolgálati jogviszony belengetett béklyói helyett!

Így növelhető a társadalmi igazságosság, javítható a környezet állapota és a lakosság életkörülményei.

Így növelhető a társadalmi igazságosság, javítható a környezet állapota és a lakosság életkörülményei.

Így növelhető a társadalmi igazságosság, javítható a környezet állapota és a lakosság életkörülményei.

Így növelhető a társadalmi igazságosság, javítható a környezet állapota és a lakosság életkörülményei.

Így növelhető a társadalmi igazságosság, javítható a környezet állapota és a lakosság életkörülményei.

Így növelhető a társadalmi igazságosság, javítható a környezet állapota és a lakosság életkörülményei.