A kotrás jelentősen befolyásolhatja a víz áramlását, a vízminőséget, a part menti növényzetet és az itt élő állatokat. Ezért alapvető fontosságú, hogy ne kizárólag műszaki kérdésként kezeljék: a tervezés és a kivitelezés során a természetvédelmi érdekek legyenek az elsők. A Kis-Duna Esztergom közös természeti értéke. A jövőjéről szóló döntésekbe be kell vonni az önkormányzatot, a vízügyi és természetvédelmi szakembereket, a civil szervezeteket és a lakosságot is. Egy nyilvános fórum lehetőséget teremtene arra, hogy még a munkálatok megkezdése előtt megismerjük a terveket, feltegyük kérdéseinket, és közösen keressünk olyan megoldást, amely a Kis-Duna megmentését és élővilágának védelmét egyaránt szolgálja. Szükség van a Kis-Duna megmentésére, de nem mindegy, hogyan történik. A Kis-Duna jövőjéről csak a természetvédelmi szempontok elsődlegességével és az esztergomiak bevonásával szülessen döntés!

A hosszú aszályos időszakokat egyre gyakrabban rövid, intenzív esőzések követik. A lehulló csapadék jelentős részét azonban továbbra is gyorsan elvezetjük, miközben kiszárad a talaj, szenvednek a városi fák és növekszik a vízbázisokra nehezedő terhelés. Az országos vízmegtartási célok csak helyi intézkedésekkel válhatnak valósággá. A lakosság, a termőföldek, a zöldfelületek és a természet vízigénye nem rendelhető alá a korlátlan ipari növekedésnek. A víz közös természeti kincsünk. Amit ma hagyunk elfolyni vagy pazarlóan felhasználunk, az holnap hiányozni fog a kutakból, a kertekből, a földekből és a természetből.

  A Balaton jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e közös jövőképet alkotni és azt megvalósítani. Ehhez vállaljuk, hogy településeink, intézményeink és szervezeteink együttműködésével közösen dolgozunk a Balatonért, hogy az Európa egyik legsikeresebb, fenntartható és tudásalapú fejlesztési mintatérsége, valamint önálló fejlesztési régiója legyen.    Minél többen állunk ki a Balaton fenntartható jövője, az együttműködésen alapuló közös munka mellett, annál hatékonyabban tudunk a kormányzat, a szakpolitika döntéshozatalának előkészítésében részt vállalni és részt venni.

Álláspontunk szerint a tervezett beépítés nem felel meg a hatályos kerületi építési szabályzatnak (KÉSZ). Ezért kérjük, hogy az illetékes hatóságok a lakók bevonásával vizsgálják meg az engedélyezés jogszerűségét, és tegyék megismerhetővé a jelenlegi szabályozástól való eltérések jogalapját. A lakók jogainak érvényesítésére még azelőtt legyen valódi lehetőség, hogy az építkezés visszafordíthatatlan helyzetet teremtene. Olyan fejlesztést akarunk, amely illeszkedik a Mediterrán lakóparkhoz, és nem a már itt élők életminőségének rovására valósul meg!

A hőhullámok covid jellegű karanténjai a kisgyerekes családok figyelmét arra hívták fel, hogy rövid távon az elkövetkezendő évek nyaraira készülnünk kell most, hogy a legkisebbek is alkalmazkodni tudjanak az extrém időjárás kihívásaihoz. Szülőként nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy egy élhetetlen otthont, országot, bolygót adjunk át a gyermekeinknek, a következő generációk számára. 

 Magyarország egyre szárazabb, a víz helyben tartása ezért kiemelt fontosságú. A korszerű, ellenőrzött házi szennyvíztisztítás lehetővé teszi, hogy a megtisztított víz helyben maradjon, miközben csökkenti a központi rendszerek terhelését és az új, költséges csatornafejlesztések szükségességét. 

A lakások tömeges turisztikai célú hasznosítása hosszú távon gyengítheti a társasházi közösségeket, és hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre kevesebb ingatlan szolgálja az itt élők lakhatását. Szükségünk van a városunkra!   Kérjük, hogy az Önkormányzat rendeletében: 1. Korlátozza a lakásszállodák számát városrészenként, és határozza meg, hogy egy-egy városrészben legfeljebb mennyi magánszálláshely működhessen. Újlipótvárosban – az érintettségére tekintettel – a jelenlegi szám jelentős csökkentése legyen a cél. 2. Adjon valódi beleszólást a társasházaknak és lakásszövetkezeteknek abba, hogy működhessen-e az épületükben rövid távú szálláshely, és tegye lehetővé a korábban megadott hozzájárulás visszavonását is. 3. Határozzon meg kötelező minimumfeltételeket a lakásszállodák, hostelek, munkásszállások működésére, így különösen: – legyen jól látható tájékoztató az üzemeltető elérhetőségeivel; – legyen biztosított a napi 24 órás, élő telefonos kapcsolattartás; – az üzemeltető legyen köteles megtéríteni a vendégei által a társasházban okozott károkat; – legyen meghatározva a magánszálláshelyként működtethető lakások minimális alapterülete. A XIII. kerület elsősorban az itt élők otthona. A turizmusnak ehhez kell alkalmazkodnia – nem pedig fordítva. Budapestet és benne a XIII. kerületet élhetőbbé, emberibbé kell tennünk. Csökkentsük a lakásszállodák számát és az azokhoz kapcsolódó buliturizmust, erősítsük a helyben működő vállalkozásokat, újítsunk fel több lakóépületet, fejlesszük közterületeinket, őrizzük meg és növeljük zöldterületeinket. Mert ha a város belső részeiből kiszorulnak az itt élők és a valódi lakóközösségek, Budapest végül csak mások díszletévé válik.

 A jelenlegi tájhasználatunk kizsákmányoló gyakorlata végérvényesen zsákutcába jutott. Évtizedek óta olyan területeket tartunk szántóföldi művelés alatt, amelyek erre adottságaiknál fogva nem alkalmasak, miközben ökoszisztémáink összeomlanak, vizeink pedig eltűnnek.  Egy természetpusztító, a rövid távú gazdasági érdekeket kiszolgáló úton járunk, amelyen számolatlanul költjük a közösség pénzét a drága gázolajra, műtrágyára és olyan vetőmagra, amely a kiszáradt földeken soha nem hoz termést!  Éppen ezért szükséges, hogy az őszre várható klímatörvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok vessenek véget ennek a kizsákmányoló gyakorlatnak, így a tájhasználat az egyén és a tulajdonos boldogulása mellett szolgálja a közösség igényeit is Magyarországon!   A víz visszatérése a tájba önmagában nem képes megoldani a válságot, mivel a víz mellé tudatosan tervezett tájhasználat is szükséges, a hozzá kapcsolódó elengedhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatásokkal. Ahhoz pedig, hogy ez a rendszer gazdaságilag is fenntartható legyen, a körforgás úgy válik teljessé, hogy munkahelyeket teremt, gazdasági erővel bír, prémium, egészséges termékek feldolgozását és piacra jutását segíti elő.    Tegyünk közösen azért, hogy visszakapjuk az életet adó magyar tájat és biztosítsuk gyermekeink és unokáink élhető jövőjét!  A petíció teljes leírása    Köszönjük az együttműködést, és várjuk a közös munkát!  Magyarországi Természetvédelmi Közalapítvány Hálózat Bihar Természetvédelmi és Kulturális Értékőrző Közalapítvány  Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány  Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány  Szomor Mintagazdaság  Tiszatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány  Zöld Folyosó Közalapítvány  Kapcsolat és további információ: Klippel Dávid – [email protected]

 A rendkívüli hőség, a csapadékhiány és a Duna rekordalacsony vízállása miatt a parti szűrésű kutak teljesítménye jelentősen visszaesett. A DMRV szolgáltatási területén már III. fokú vízkorlátozást kellett bevezetni, Szentendrén pedig mintegy 4500 ember maradt átmenetileg vezetékes víz nélkül. A kialakult válsághelyzetben a gödi Samsung akkumulátorgyára bejelentette, hogy a vízellátás helyreállásáig 40 százalékkal csökkenti ivóvíz-felhasználását. Ha a gödi akkumulátorgyár képes erre, joggal kérhetjük ugyanezt a komáromi SK Ontól is. A komáromi két SK-üzem maximális vízfelhasználása a nyilvánosságra került dokumentumok szerint együttesen elérheti a napi 4100 köbmétert. Ez több, mint Komárom és Ács korábbi együttes napi vízigénye. Miközben a lakosságtól országszerte azt kérik, hogy ne locsoljon, ne töltsön medencét és minden lehetséges módon takarékoskodjon az ivóvízzel, az ipari nagyfogyasztók sem maradhatnak ki a teherviselésből. Komárom vízellátása részben ugyancsak dunai, parti szűrésű kutakra támaszkodik. Ráadásul továbbra sem tisztázott megnyugtatóan, mikor áll üzembe, és valójában milyen célt szolgál majd a több mint 12 milliárd forint közpénzből megépített Tata–Komárom ivóvíztávvezeték. Kérjük, hogy: • az SK On legalább 40 százalékkal csökkentse ivóvíz-felhasználását a hőség és a rendkívüli vízhelyzet végéig; • a vállalat hozza nyilvánosságra a két komáromi üzem tényleges napi ivóvíz- és teljes vízfelhasználását; • az ÉDV Zrt. közölje, veszélyeztetheti-e a tartós hőség és az alacsony dunai vízállás Komárom és a környező települések ivóvízellátását; • Komárom önkormányzata és a kormányhivatal szükség esetén írjon elő fogyasztáscsökkentést az ipari nagyfogyasztóknak; • a lakosság biztonságos ivóvízellátása minden körülmények között élvezzen elsőbbséget az ipari termeléssel szemben. A víztakarékosság nem lehet kizárólag a családok feladata. Válsághelyzetben a legnagyobb fogyasztóknak kell a legnagyobb felelősséget vállalniuk. aPont Komárom csapata

Megfelelő információkkal rendelkezve egyénileg is tudunk tenni a környezetünkért és egy élhetőbb világért. Legyen egy közös fórum, tudjuk mi a mi felelősségünk, mi történik a döntéshozásban!

 A veszprémieknek joguk van tudni, mire költik a közös pénzüket. Joguk van beleszólni azokba a döntésekbe, amelyek évtizedekre meghatározzák a város jövőjét. Joguk van elvárni, hogy a milliárdos beruházások ne politikai presztízsprojektek, hanem valóban a közösség érdekeit szolgáló fejlesztések legyenek.  

Jogunk van tudni, hogy mire költötték el a közpénzt, mi volt a beruházás eredeti célja, a tatai karsztízrendszer alkalmas-e vízpótlásra, Komáromnak szüksége van-e a beszállításra és milyen tanulságokat vontak le a döntéshozók. Vonják felelelősségre azokat, akik miatt meghiúsult a beruházás! Magyarország aszállyal küszködik, fontos, átláthatóak legyenek és a köz érdekeit szolgálják a vízügyi beruházások.