Miért fontos aláírni a petíciót? • Művészi integritás megőrzése: A Szabadság-szobor az eredeti alkotó szellemiségét tükrözi, és a tervezett kereszt elhelyezése súlyosan torzítaná az alkotás jelentését. • Kulturális örökség védelme: Budapest egyik legfontosabb műemlékéről van szó, amelyet nem szabad önkényesen átalakítani. • Társadalmi egyeztetés szükségessége: A közvélemény bevonása nélkül hozott döntések aláássák a demokratikus folyamatokat és a közbizalmat.

A Katona József utca közterületi újrafunkcionálása úgy nyerne méltó kiteljesedést, ha az átépítés műveleteit ezen a helyszínen az értékőrzés gesztusa egészítené ki. Előzmények és az első, azóta elutasított kérelmünk facebook posztja, képi dokumentációval: https://www.facebook.com/groups/424649830906706/posts/8093013714070241/ részlet a posztból: • a keramit egy magyar találmány, s ez a ma még megmaradt kevés burkolatok egyikét ipartörténeti jelentőségűvé és megőrzésre érdemessé teszi -- a századfordulón szabadalmaztatott keramit kitűnő tulajdonságai miatt gyorsan elterjedt és széles körben alkalmazott építőanyaggá vált -- rendkívüli kopásállósága, tömörsége és keménysége tették azzá, de mindemellett nem is törékeny vagy sérülékeny, továbbá fagyálló, sav- és lúgálló -- egyetlen gyengéje, hogy nedves időben csúszóssá válik -- csúszásbiztossá a felület bordázásával lehet tenni, erre már 1937-ben nyújtottak be szabadalmat, s az eljárást azóta is alkalmazzák • ez volt az első(!) keramit borítású utcák egyike -- a Katona József utca érintett szakasza 1911 óta keramit borítású, megnyitva az utat a városnegyed utcáinak későbbi egységes anyagú leburkolása felé -- az eredeti burkolat még ma is, 113 év után is működik és használható, egyként dicsérve a korabeli útépítő mérnökök és mesteremberek munkáját, ill. a kitűnő burkolati anyagnak bizonyuló keramitot -- megjegyzendő, hogy szemben az aszfalttal, akkoriban nagyobb teherbírásúnak és tartósabbnak tartották a keramitot, ezért is részesítették előnyben -- a Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntése alapján elsőnek az Újpesti rakpart, a Pozsonyi út, a Rudolf tér (mai Jászai Mari tér), a Katona József utca és a Sziget utca (mai Radnóti Miklós utca) Duna felőli vége kapott egységes keramit burkolatot, ehhez később még több újlipótvárosi utca is csatlakozott, így pl. a Budai Nagy Antal, vagy a Pannónia -- de magáról Budapestről is elmondható, hogy sárga keramitköves utcái sajátos, egyedi hangulata révén kiemelkedett a korabeli nagyvárosok sorából -- így hely- és várostörténeti érték, s mint olyan, megőrzésre javasolt • ez most az utolsó(!) keramit borítású utca -- a keramit burkolatok felszámolása és aszfalt burkolatra történő átváltása zömmel az 1970-es, 1980-as években zajlott, s bár sporadikusan maradtak még sárga keramitos utcák a kerületben azután is, de ma már egy másik végponthoz érkeztünk, a Katona ugyanis a kerület utolsó keramit burkolatú utcája -- s nemcsak kerületi szinten az utolsó ilyen utca, de fővárosi szinten is a még megmaradt nagyon kevesek egyike -- közterületi, közforgalmi utcaként, a fővárosban ma már csak a Katona József utca, az óbudai Tanuló utca, az újbudai Eszék és Szabolcska Mihály utcák vannak keramittal burkolva, ill. egy-két kisebb utcaszakasz, mint pl. a pestújhelyi Gergő utcában • a szakmai vélemények a megőrzést támogatják -- a pestújhelyi Gergő utcával kapcsolatban Perczel Anna építész, az Óvás Egyesület alapítója és egyetemi tanár szakvéleményében kiemeli a burkolat helytörténeti értékét és kerületi helyi védelemre javasolja azt, mint ahogy az örökségvédelemmel kapcsolatos szakmák konszenzusos álláspontja szerint is a településkarakter megőrzése céljából a keramit és bazalt kockakő burkolatok megvédése javasolt a történelmi városmagban -- ahogy a szomszédos Jászai Mari tér és az azt környező épületek világörökségi helyszín, a Duna-part a házsoraival és sétányaival városképi jelentőségű terület, úgy a Palatinus házak és az általuk közrefogott kis utcarész is méltó a kulturális örökségvédelemre (az épületek védettek, de az utcakép vagy a burkolat nem) • jó példák a megóvásra -- a keramit borítású vagy kockaköves utcák védelmére, ill. a rekonstrukciót követő visszaállításra több példát is találunk -- csak egy párat említve: Visegrádon hat utca macskaköves burkolata is védett, de a budai Gül Baba utcában is visszarakták a köveket az átépítés után, mint ahogy a Vár alatt a Vám utcában is visszakerült a keramit burkolat a Bem rakpart és a Fő utca között, s ez történt a kecskeméti Kálvin téren is a tér rekonstrukciója után -- mivel itt egy utolsó, még meglevő emlékről van szó, ami a valamikori Budapestre egyedi módon jellemző sárga utakra és sajátos városképre is emlékeztet, mindez a kulturális örökségvédelem szempontjából is jelentős és megőrzendő • a lakosság is a megőrzést támogatja -- itt, az Újlipótváros Zöldterületeiért Csoportban és személyesen végzett mini-felmérés összegzéseként elmondható, h a kérdéses területet az itt lakók túlnyomó többsége kifejezetten kedveli mint egyedi arculatú útszakaszt, s megóvásra érdemes helytörténeti értékként tekint rá, megszűntét egyértelműen veszteségként élné meg (többen fájlalták, h az önkormányzat a lakosság előzetes megkérdezése nélkül, ill. értesítés nélkül döntött egy helytörténeti szempontból ilyen jelentős kérdésben) -- számtalan itt lakónak fűződik valamilyen emléke a sárga keramitos utcákhoz, azt az arculatot a településkarakter integráns részének tekintik, s épp ezért nem támogatják, h az utolsó ilyen burkolatú útszakasz is eltűnjön és feledésbe merüljön -- a Palatinus-házak és a köztük futó sárga keramit borítású utca (mindkettő 1911-re datálható) a kerületrész történetét és a mai városnegyed kialakulását idézik fel a kezdetektől egészen máig • javaslat a döntéshozók felé: a fentiek alapján javasoljuk, hogy az egyedi és karakterisztikus utcaképet adó keramit burkolatot hely- és várostörténeti, ipar- és közlekedéstörténeti emlékként őrizzék meg és döntésük során vegyék figyelembe az itt lakók pozitív értékelését és a megőrzésre való határozott igényét is

Még időben vagyunk, hogy leállítsák és újragondolják a Rádió felújításának a tervezését. Két legyet üthetünk egy csapásra:  mentsük meg műemlékként (esetleg más kulturális célra) a Rádiót és ne zúdítsunk még néhány ezer egyetemistát az egyébként is zsúfolt belvárosra, valamint mentsük meg a teljes pusztulástól a főváros egy több, mint 150 éves emblematikus helyszínét, és ennél jobb helye keresve se lehet a Pázmány Campusnak. Mindenki jól jár. 

Akinek fontos Ferenc atya és az általa felépített életmű, az támogassa aláírásával, hogy Püspök úr vonja vissza ezt a döntést, mely szerint 2024. augusztus 1-től Ferenc atya nem lakhat a plébánián és nem vezetheti a Szentlélek templomot!

Az örökség és műemlékvédelem az egész országban nehéz helyzetben van. A gazdasági érdekek rövid távon szemben állnak a régi épületek megőrzésével. Ugyanakkor vannak példák arra, hogy szigorú helyi szabályzatokkal lehet tenni az épített örökség, a város/ tájegység arculatának megőrzéséért. A petíció aláírása apró tett, de mutatja az elköteleződést a város értékei mellett. Kérjük, írd alá te is!

Aláírásunkkal támogatjuk és egyben el is várjuk, hogy Szentendre mindenkori polgármestere, képviselő-testületének tagjai, a térség országgyűlési képviselője közösen lépjenek fel és tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a végveszélybe került szentendrei Kereskedőház és a Templomdomb megmentéséhez szükséges forrásokat a kormány – a hét évvel ezelőtti döntésével összhangban – végre biztosítsa Szentendrének.

A magyar szinkron régóta lejtmenetben van, ám ennek kevesen mernek hangot adni, a színészek ugyanis attól félnek, hogy többé nem hívják őket. Csernák János bátran kiállt szeretett szakmája mellett, még annak az árán is, hogy pontosan tudja azt, hogy kiállása miatt mellőzötté válhat a szinkronban. Ez az, amit nem hagyhatunk!

Ez az ügy fontos, mert az 1956-os forradalom emlékműve, a Forradalom Lángja, nem csupán egy alkotás, hanem a nemzet összetartozásának és büszkeségének szimbóluma. Az emlékmű elmozdítása 2013-ban nem csupán egy fizikai változást hozott, hanem azt a benyomást keltette, hogy az ország vezetése kevésbé értékeli az 1956-os események jelentőségét. Az emlékmű visszahelyezése eredeti helyére, a Kossuth Lajos térre, nemcsak tisztelettel adózik a történelemnek, de erősíti az egész nemzet összetartozását és büszkeségét.

Célunk, hogy a társadalomban és művészeti ágakban uralkodó rendszert megtisztítsuk. Intézményvezetőként jelen esetben minden egyes visszaélés felett felelősséggel tartozik. A visszaélés nem legitimizálható, nem racionalizálható semmilyen fajta hatalmi pozíció, vagy a szakma velejárójaként. A művészet kincs, ajándék és öröm. Ez az ügy egy jelenség tünete. Nem hagyjuk, hogy a generációk óta tartó hatalmi visszaélés folytatódjon! Csányi János reakciójáról, és a folyamatban lévő jogi eljárások mozzanatairól folyamatosan beszámolunk a médiában továbbra is.

Amikor én felnőttem, sokszor azt mondták nekem, hogy az a fontos, hogy "Egy szép világban éljek majd", és úgy gondolom, hogy sokan osztják ezt a vágyat. Ebben a kontextusban a Kossuth Lajos tér a városunk és országunk egyik jelképe, egy olyan hely, ahol a múlt, a jelen és a jövő találkozik. Saját szememmel láttam, milyen gyönyörű volt ez a tér, és azt szeretném, hogy a jövő generációk, beleértve az én utódaim is, olyan Kossuth teret tapasztalhassanak meg, amely méltó az elődök emlékére, és amely örömet és büszkeséget hoz a szívükbe. Ez az átalakulás nemcsak nekem, hanem sok más hozzám hasonló embernek is fontos, akik szeretnék, hogy a városunk és országunk egyik kiemelkedő helyszíne a lehető legmagasabb szinten tükrözze értékeinket és történelmünket. Azok számára, akik elkötelezettek a Kossuth Lajos tér szép és tiszteletre méltó megőrzése mellett, ez a petíció kiemelkedő fontosságú.

A könyvtár a környék kulturális életének szerves része; sok kisgyermekes család életében fontos találkozóhely, és a könyvekhez és ilyen módon a kultúrához való hozzáférés elsődleges forrása.

Te is úgy gondolod, hogy szükség van a vasárnapi Nyugira? Írd alá petíciónkat! Barátsággal, Turi Ádám és Szűcs Dániel