1. Az önellátás és a tartósság büntetése Jelenleg a rendszer úgy van kalibrálva, hogy ha te befektetsz egy brutálisan tartós, önellátó rendszerbe (pl. szigetüzemű napelem, modern hőszivattyú), a hálózati díjakon keresztül akkor is fizetned kellene, ha alig használsz külső forrást. Ez demotiválja az egyént abban, hogy valóban hatékony és hosszú élettartamú, független megoldásokat fejlesszen. Az RHD eltörlése utat nyitna a valódi technológiai szabadságnak. 2. A korrupciós "feketedoboz" felszámolása A rendszerhasználati díj az egyik legkevésbé átlátható tétel. Míg az energia ára a világpiachoz kötött, az RHD-t politikai és lobbiérdekek mentén határozzák meg. Ez egy rejtett adó, amely a közműcégek és a mögöttük álló gazdasági elit zsebébe vándorol. Az eltörlése kényszerítené a szolgáltatókat, hogy ne a lakossággal fizettessék meg a rossz menedzsment vagy a túlárazott hálózatfejlesztési mutyizások árát. 3. Az energiapazarlás elleni küzdelem Ahogy korábban is említetted, a célod az energia spórolása, hogy ne kelljen újra és újra befektetni. A jelenlegi fix díjas rendszerben: Ha 50%-kal csökkented a fogyasztásod, a számlád nem fog 50%-kal csökkenni, mert a fix díjak "ott ragadnak". Ez egy rendszerszintű pazarlásra ösztönző modell: ha a megtakarításod nem jelenik meg arányosan a számlán, az átlagember nem lesz érdekelt a valódi energiahatékonyságban. 4. A tiszta energiára való átállás akadálya A hálózati monopóliumok az RHD-t gyakran arra használják, hogy lassítsák a decentralizált (háztáji) tiszta energia terjedését. Azzal érvelnek, hogy a hálózat nem bírja a terhelést, ezért emelik a díjakat. Ha ezt a forrást elvágjuk, a rendszernek muszáj lesz innovációval és hatékonysággal válaszolnia a sarcok helyett. 5. Társadalmi igazságosság (Anti-elitizmus) A globális és lokális elitek az alapvető infrastruktúrákon (víz, gáz, áram) keresztül tartják fenn a kontrollt. Az RHD egy olyan sarc, ami alól senki nem bújhat ki, aki a civilizáció részeként akar élni. Az eltörlése egy lépés a decentralizált hatalom felé, ahol az energia nem a kontroll eszköze, hanem egy alapvető, megfizethető erőforrás. Összegezve: Ez a petíció az első lépés ahhoz, hogy ne az elavult, korrupt rendszert foltozgassuk a végtelenségig a mi pénzünkből, hanem kényszerítsük a váltást egy tiszta, tartós és igazságos modellre.

Ne legyenek kétségeink, minden közszolgáltatásunk hasonlóan kivéreztetett állapotban van, miközben az adónk jelentős hányadát ezeknek a jóléti szolgáltatásoknak a finanszírozására és fenntartására fizetjük.  Ne hagyjuk, hogy a minket szolgáló, minőségi közszolgáltatások helyett másra költsék az erre befizetett adónkat! Ne hagyjuk, hogy a szemünk láttára építsék le azokat a közszolgáltatásokat, amelyek egy szolidáris társadalom alapjait jelentik, és ami élhetővé teszi a világunkat! Ha te is európai színvonalú, minőségi közszolgáltatásokat (közegészségügyet és közoktatást, szociális ellátást és idősgondozást, tömegközlekedést és infrastruktúrát, természetvédelmet és kultúrát stb.) szeretnél az adódért cserébe, írd alá a petíciónkat!

Mert a szociális bérlakás nem kiváltság, hanem segítség a rászorulóknak.  Mert a közpénzből fenntartott lakásoknak közérdeket kell szolgálniuk.   Mert a kapcsolatok nem írhatják felül az igazságosságot.  Mert a rászoruló győri fiataloknak és családoknak valódi esélyre és lakhatásra van szükségük.

Az út neve régen is Harsánylejtő út volt. A környező utcák nevei mind virág- és fűszernövénynevek, a nevek sorába nem illik bele a Kocsis Sándor út. A tájékozódást is lehetne a névváltoztatással könnyíteni, tekintve, hogy a III. kerület Harsánylejtő városrész erről az útról nyílik.  Kocsis Sándornak semmi köze nem volt sem Óbudához, sem Harsánylejtőhöz. Sajnos a név sem annyira "rokonszenves", ami persze nem a focista és utcanév-elnevező hibája. Sokan nem is a kiváló focistára asszociálnak vagy gondolnak, ha az utcanév tulajdonosa kerül szóba. A híres, de már kevesek által ismert focista iránti tiszteletet azonban jobb lenne Budapest azon területrésze, utcája nevének megváltoztatásával elismerni, ahol ezt a tevékenységét gyakorolta és amelynek köze volt a sikereihez, elismertségéhez. A focista iránti hálánkat és nagyrabecsülésünket célszerű lenne ott kifejezni.  Értelmesebb és jobb lenne, ha az utcanév valahogy kötődne Harsánylejtőhöz, lakóhelyünkhöz, vagy azzal szerencsésen azonosítható lenne, sőt nagyon keresgélni sem kellene az egyértelmű azonosíthatóság miatt. 

Budapesti gyógyfürdők nem csupán üzleti vállalkozások, hanem nemzeti örökségünk élő részei, azokat nem szabad szellemiségüktől megfosztani és feláldozni a tömegturizmus oltárán, hisz akkor kulturális értékeink csak turistákkal megtömött építészeti látványosággá silányulnak, és a helyi polgárok végképp kiszorulnak a történelmi fürdőkből!

 Miskolctapolca sikere az egész város és a megye sikere is. A fürdő hiánya mindannyiunk életére kihat: a turizmusra, a munkahelyekre és a mindennapokra. Ha te is rendszeres látogatója voltál, ha vállalkozásod jövője függ a fürdő sikerétől, vagy egyszerűen csak itt élsz, és szeretnéd, hogy Miskolc fejlődő, élhető város legyen, írd alá a petíciót, és oszd meg ismerőseiddel. Együtt elérhetjük, hogy a Barlangfürdő újra közös büszkeségünk legyen. 

Szolnok elvileg a vizek városa, ám működő strand hiányában nincsenek megfelelő lehetőségek a hűsölésre, a nyári kánikula átvészelésére. Sokan nem engedhetik meg maguknak a nyaralást, utazást és a városban kénytelenek átvészelni a hőséget. Működő szökőkutakkal jobban működhetne az idegenforgalom is, vonzóbb lenne a belvárosban tölteni a délutánt, elégedettebbek lennének a helyiek és az idelátogatók is.

   Elég volt! Nem várhatunk, amíg a kerületek egyesével, helyben jutnak el a szabályozásig. A probléma minden belső kerületet ugyanolyan súlyosan érint, nincs különbség a VI. és a többi kerület lakhatási válsága között. Ami Terézvárosban a lakók akaratából megvalósult, az a kormány segítségével az egész városban sikerülhet.  Ez nem politika, ez az életünk! Írd alá a petíciót, hogy Budapest a turisták helyett újra a budapestieké lehessen.    

A galambkérdés hosszútávú és hatékony megoldást követel. A galambok kártétele elsősorban az ürülékből adódik, amely első lépésben "csak" felületi szennyeződést jelent, de hosszú távon akár szerkezeti károsodást is eredményezhet az épületeken, továbbá szobrokon. Ezen túlmenően a galambürülék nagy koncencrációban akár allergiás tüneteket és légúti megbetegedéseket okozhat. Maguk az állatok is  nagyjából hatvanféle betegséget terjesztenek, amelyek közül néhány konkrétan az emberre is veszélyes, továbbá olyan élősködőknek nyújtanak életteret, mint a bolha, tetű és vérszívó atkák. A városban élő galambok jelenléte tehát nem pusztán köztisztasági, de közegészségügyi, műemlékvédelmi és állatvédelmi problémát is jelent egyszerre. Tisztában vagyunk vele, hogy a városvezetés igyekszik a helyzetet kezelni, azonban úgy látjuk, hogy vagy a ráfordított összeg nem elegendő, vagy nem nem megfelelően történik a felhasználása - mert a nyilvánosan bejelentett évi 20 millió forint ráfordítás mellett is galambtetemek díszelegnek a belvárosban, a sétálóutcában, de akár a vasútállomás közelében is. Békéscsaba és az itt lakók is többet érdemelnek annál, mint galambürüléken átkelve kelljen közlekedniük a város főutcáján!

Alaptörvény szerint minden állampolgárt megillet az egészséghez való jog, így az egészséges ivóvízhez jutás joga. Az államnak vagy a települési önkormányzatnak a kötelessége, hogy minden lakos megfelelő minőségű ivóvízhez jusson a saját otthonában.  A 2010-es évek elején az ivóvíz arzénkoncentrációja még mintegy 400 településen volt határérték felett hazánkban, ez a 2020-as év végére csökkent 10-re – mostanra meg 8-ra. Makón, Kiszomboron, Ferencszálláson, Klárafalván, Földeákon, Óföldeákon, Maroslelén és Székkutason az ivóvíz arzén-koncentrációja jóval a megengedett határérték felett van még most is. A 8 település közül 7 településen a vízminőségi besorolása a Népegészségügy szerint: “"Kémiai szempontból nem elfogadható". Ez pontosan azt jelenti, hogy a szolgáltatott ivóvízben valamely kémiai paraméter jellemző értéke meghaladja a határértéket. Pl. az ARZÉN.” Több, mint 32 ezer embert érint ez a probléma.

  A szociális és gyermekvédelmi ágazat dolgozóinak átlagos keresete a nemzetgazdasági átlagkereset háromnegyedét sem éri el. Más humánszolgáltató ágazatokkal összevetésben is drámai az elmaradás, az oktatás és az egészségügy bérelőnye 25-40 százalékos. A fluktuáció és a szakmai munkaerőhiány kiemelkedően magas, a dolgozók rendkívüli mentális és fizikai igénybevétellel teljesítenek, saját testi-lelki egészségük, családi életük rovására. Mindez az állampolgárokat megillető ellátások színvonalára is kihat, így a bérrendezés követelése mindannyiunk közös ügye.

 Munkáltatói túlkapás! Az Adaptív védelem program beindításakor már megjelentek olyan hírek, hogy bizonyos kormányzati szervek vezető munkatársai írásban “buzdították” beosztottjaikat a programon való részvételre, vagyis olyan nyomás alá helyezték az egyébként is nehéz helyzetben lévő kormánytisztviselőket, tehát így az “önkéntes részvétel” kitétel nem értelmezhető. Elfogadhatatlan, hogy nyomásgyakorlással érik el, hogy kormánytisztviselők laktanyai szolgálaton éles gránátot dobálnak honvédelem címén. Rossz tervezés A nem megfelelően előkészített programról vélhetően előzetesen is tudni lehetett, hogy komoly kockázatot jelent a civil, képzetlen, katonai felkészültséggel egyáltalán nem rendelkező résztvevők számára, mégis úgy történt a program kidolgozása, hogy éles lőszerekkel, gránátokkal kerültek kapcsolatba. A tragédia mondhatni kódolva volt a tervbe, és viszonylag hamar be is következett. Felelőtlenség? A tragédia kapcsán megjelentek olyan hírek is, amelyek azt sugalmazzák, hogy eleve nem megfelelő minőségű gránátok kerülhettek a program során felhasználásra, amely állítást - reményeink szerint - a hivatalos vizsgálatok cáfolni fogják, hiszen ez a tényállás még súlyosabbá tenné a program kapcsán meglévő felelősséget. Vészhelyzet van? A kormány háborús vészhelyzeti indoklással tartja fenn a rendeleti kormányzást, amely úgy látszik, hogy annyit tesz, hogy a kormánytisztviselők a feladatellátásuk helyett tényleges veszélyhelyzetbe kerülnek - a saját kormányuk Honvédelmi Minisztériuma által teremtett körülmények miatt. Ugyanakkor a lakosságot semmilyen formában nem tájékoztatják, hogy egy esetleges, valós vészhelyzetkor mit kell tenni. Békepártiság? Elfogadhatatlan a “békepárti” kormány programja szempontjából is, hiszen az Adaptív védelem program tragédiája is mutatja, hogy bár folyamatosan emelkedik a Honvédelmi Alapra költött költségvetési összeg - mégsem elegendő arra, hogy kiképzésre “toborzott” civilek és a kiképzők biztonságát garantálni tudják. Ezekért a felelősséget vállalni kell, a honvédelmi miniszternek le kell mondania!