Együttes mérést az akkumulátorgyáraknak! Ne papíron, hanem a valóságban védjék a levegőnket és a vizünket!  Miért fontos ez a téma?  • A valós terhelést a tüdőnk és a szervezetünk érzi, nem az adminisztráció:  Jelenleg a hatóságok egyenként, külön-külön vizsgálják a gyárakat (köztük az EcoPro katódalapanyag-gyártót és a többi debreceni beruházást). Papíron minden üzem „határérték alatt” teljesít. A valóságban viszont a levegő, amit beszívunk, és a víz, amit használunk, nem válogat: a nyolc debreceni akkumulátoripari üzem kibocsátása ugyanabban a légtérben és környezetben adódik össze.  • A kormányhivatal maga ismerte el a jogi hiányosságot:  A szeptember 7-ei debreceni közmeghallgatáson a hatóság képviselői megerősítették: nincs olyan hatályos jogszabály, amely előírná, hogy mi történik a szennyezéssel akkor, amikor az összes gyár egyszerre, teljes kapacitással működik. Ez azt jelenti, hogy a törvény jelenleg vak a halmozott (kumulatív) környezetszennyezésre.  • A jövőnk és az egészségünk a tét:  Ha nyolc különálló kéményből engednek ki a határérték éppen alatti mennyiségű nehézfémet vagy szerves oldószert, a végeredmény egy súlyosan szennyezett városi környezet lehet – teljesen legálisan. Ezt a jogi kiskaput azonnal be kell zárni, mielőtt az összes üzem teljes gőzzel termelni kezd.  A petíció követelései (Mit kérünk a döntéshozóktól?)  1. Jogszabálymódosítást: Tegyék kötelezővé a jogszabályban a kiemelt ipari zónák összegzett (kumulatív) környezeti hatásvizsgálatát.  2. Összevont határértékeket: A hatóságok ne csak gyáranként, hanem az egész ipari parkra vonatkozóan állapítsanak meg egy maximális, közös kibocsátási plafont.  3. Független, valós idejű monitoringot: Létesüljön a lakosság számára is elérhető, folyamatos mérőhálózat, amely az összeadódott szennyezést méri Debrecen teljes területén. 

  Követeléseink:  1. A projekt azonnali leállítása.: Kérjük az Önkormányzatot, hogy ne tegyen további, a terület beépítését visszafordíthatatlanná tevő lépéseket mindaddig, amíg a teljes fejlesztési szándék, a körbekerített terület jövője és a beruházások várható hatásai nem ismertek a lakosság előtt.  2. Valódi társadalmi egyeztetés: Követeljük, hogy a lakosság és a civil szervezetek bevonásával, nyilvános lakossági fórum keretében tárgyalják újra a terület sorsát.  3. A zöldövezet védelme: Maradjon zöld a Kertváros! Ne legyen több zöldmezős beruházás a XVI. kerületben!  4. A teljes körbekerített terület terveinek nyilvánosságra hozatala: Követeljük annak egyértelmű bemutatását, hogy pontosan mely ingatlanokat kerítették körbe, mekkora a teljes érintett terület, milyen fejlesztéseket terveznek rajta, és ezek összefüggnek-e a már ismert beruházással.  5. A hatásvizsgálatok nyilvánosságra hozatala: Kérjük az összes elkészült környezeti, természetvédelmi, közlekedési, zaj-, levegőminőségi, csapadékvíz-gazdálkodási és egyéb hatásvizsgálat, valamint az ezekkel kapcsolatos hatósági és szakmai állásfoglalások nyilvánosságra hozatalát. Amennyiben ilyen vizsgálatok nem készültek, kérjük azok elkészítését, a további döntések meghozatala előtt.  6. A teljes terület együttes vizsgálata: Amennyiben a nagyobb körbekerített területen több beruházás vagy több ütemből álló fejlesztés valósulhat meg, követeljük azok együttes környezeti, közlekedési és infrastrukturális hatásainak vizsgálatát.    Nem kérünk a Mátyásföld projektből! Védjük meg a Kertvárost!  Kérjük, aláírásával támogassa a XVI. kerületi zöldterület megmentését! Ne engedjük, hogy a beton győzzön a természet felett!  Maradjon Zöld a Kertváros! 

Mély aggodalomra ad okot, hogy szeptember közepétől egy 8 hektáros erdősáv letermelését tervezik a makói Maros-parton. Ezért kérjük a fent említett pontok haladéktalan teljesítését!  Tisztában vagyunk azzal, hogy az aszály és a klímaváltozás miatt kiszáradt fák eltávolítása balesetvédelmi szempontból indokolt lehet, azonban egy ekkora méretű beavatkozás alapjaiban változtatja meg a város legkedvesebb zöldövezetét és annak egyedülálló ártéri élővilágát. A lakosságnak és a civil szervezeteknek joga van a teljes transzparenciához egy ekkora volumenű természetátalakítás esetén! 

Az erdő nem pusztán faanyagkészlet: vizet tart meg, talajt véd, hűti a tájat, és számtalan élőlénynek ad otthont. Az idős fák és a holtfa is nélkülözhetetlen részei ennek az élő rendszernek. Egy védett erdő elsődleges értéke nem a kitermelhető fa, hanem maga az erdő. Szeptember 30. után sem indulhatnak újra az élővilágát és természetes működését veszélyeztető fakitermelések pusztán azért, mert lejárt egy határidő. Csatlakozók: Bagolybükk Környezet- és Természetvédelmi Egyesület Magosfa Alapitvány Tegyünk Együtt a Dunakanyarért mozgalom Zöldendre Egyesület

Az érintettek egyénileg, vagy kis csoportokba gyűlve esélytelenek még a figyelem felkeltésére is. Ha az érintett százezrek csak egy része hajlandó csatlakozni a peticióhoz, talán van remény.

Miért indítottam ezt a kezdeményezést? Pakson élek, közvetlenül a Duna és a védett ártéri erdők szomszédságában, de egyéb gyönyörű erdők is vannak Paks határában, ahová napi szinten járnak randalírozni és rombolni a természet értékeit semmibe vevő motorosok és quadosok. Hozzám hasonlóan emberek milliói tapasztalják nap mint nap, hogy a saját otthonukban és a természetben sem tudnak már pihenni: elég egyetlen herélt kipufogójú sportmotor vagy egy közönséges belső égésű quad, és az ablakok alatt, vagy a folyóparti csendben 6–7 kilométeres sugarú körben elszabadul a pokol. Emberek milliói nem tudnak pihenni, a gyerekek felriadnak, a három műszakban dolgozók képtelenek aludni. Nincs már mentsvár, ahová menekülni lehetne az állandó zajszennyezés elől. A quadosok számára semmi sem szent: rendszeresen behajtanak az erdőkbe, elűzik a vadakat, tönkreteszik az aljnövényzetet, feltúrják a földet, és mint kajakos, szinte minden egyes alkalommal azt hallom, hogy a Duna árterében (Ordas és Géderlak között) megállás nélkül megy a verseny az ártéren és a töltésen, olyan bődületes zajt csapva, hogy az 6–7 kilométerről is tökéletesen hallható és rendkívül zavaró. Az elmúlt években elszaporodott ezeknek a primitív, teljességgel haszontalan járműveknek a száma. Végigjártam a hivatalos utat: írtam a helyi önkormányzatoknak, a jegyzőnek, a rendőrségnek és a Duna–Dráva Nemzeti Parknak. A válasz mindenhol ugyanaz volt: hárítás, a hatáskör hiánya és tehetetlenség. Világossá vált, hogy ez nem helyi probléma, hanem országos szabályozási vákuum, amit csak fentről, törvénymódosítással lehet megoldani. Hónapokkal ezelőtt ajánlott levélben megkerestem Gajdos Lászlót, Vitézy Dávidot és Magyar Péter miniszterelnököt, de eddig válaszra sem méltattak. Nem luxus a csend: a zajszennyezés betegséget és milliárdos károkat okoz A zaj nem csupán múló kellemetlenség, hanem a légszennyezés után a második legnagyobb környezeti egészségi kockázat: • Gazdasági károk: A tartós zaj miatti termelékenység-kiesés és egészségügyi kiadások évente 95,6 milliárd euró veszteséget okoznak az EU-ban (a régió GDP-jének 0,6%-át). • Egészségügyi veszélyek: A folyamatos forgalmi zaj és a váratlan zajcsúcsok bizonyítottan szív- és érrendszeri megbetegedéseket, alvászavarokat, krónikus stresszt és korai elhalálozást idéznek elő. • Természeti válság: Európa Natura 2000-es védett területeinek 29%-át közvetlenül károsítja a közlekedési zaj, amely elűzi a vadállományt és szétveri a biodiverzitást. Magyarországon a Duna és annak ártere annak teljes terjedelmében Natura 2000-es terület! A nyugat-európai megoldások működnek: Nem kell kísérleteznünk, a bevált receptek készen állnak: • Írországban a rendőrség törvényi felhatalmazást kapott arra, hogy a természetvédelmi területeken vagy közterületen illegálisan használt quadokat és scramblereket a helyszínen lefoglalja és végleg elkobozza. • Franciaországban és Londonban automata zajradarok mérik be a kipufogó-módosított járműveket, és emberi beavatkozás nélkül szabnak ki rájuk elrettentő bírságokat. A magyar társadalom 99%-a normális, pihenni vágyó ember. Nem fogadjuk el tovább, hogy egy elenyésző kisebbség öncélú, romboló szórakozása terrorizálja a családokat és tegye tönkre a magyar természetet. Kérünk mindenkit, akinek fontos a gyermekei nyugalma, a saját egészsége és az erdeink tisztasága: írja alá és ossza meg a petíciót!

Wekerle egyik legnagyobb értéke a fái. Aki itt él, tudja, mennyit jelentenek a százéves fasorok: árnyékot adnak, hűtik az utcákat, meghatározzák Wekerle hangulatát és azt a környezetet, amiért szeretünk itt élni. De közben egyre több idős fa kerül veszélyes állapotba. Az elmúlt egy évben csak egyetlen rövid utcaszakaszon öt komolyabb fadőlés vagy leszakadás történt. Eddig szerencsénk volt: ember nem sérült meg. Nem szeretnénk megvárni, amíg nem leszünk ilyen szerencsések. Nem kivágni akarjuk Wekerle fáit. Azt szeretnénk, hogy végre legyen egy átfogó kép arról, milyen állapotban vannak, melyeket lehet és kell megmenteni, és hogyan gondoskodjunk róluk hosszú távon. Ez mindannyiunk ügye: a biztonságunkról és Wekerle egyik legfontosabb közös értékéről egyszerre szól. Írd alá, ha szeretnéd, hogy Wekerle fáinak jövőjéről ne egyenként, utólag és kényszerhelyzetben szülessenek döntések, hanem szakmai felmérés, hosszú távú stratégia és a helyi közösség bevonása alapján. A petíciót a Wekerlei Közösségi Egyesület indította.

Gyöngyösön az elmúlt időszakban több olyan fakivágás is történt, amit a lakók indokolatlannak éreztek, miközben a nyári hőséghullámok miatt egyre égetőbb szükség lenne a zöldfelületekre A fák hűtik a várost, tisztítják a levegőt, felfogják a porártalmat, és élhetőbbé teszik az utcákat, lakótelepeket.

A Nívó Kft. péceli ipari beruházása nem egy egyszerű fejlesztés: olyan létesítményt hozna a tervezett Stop Shop mögötti területre, amely közvetlenül a lakóparkok és családi házak mellé települne. Ez alapjaiban változtatná meg Pécel mindennapi életét, környezetét és jövőjét. Ez a petíció azért fontos, mert a tervezett üzem: • jelentős kamionforgalmat hozna a lakóövezet mellé, ami veszélyezteti a gyerekek, családok és közlekedők biztonságát, • folyamatos zajt és rezgést okozna, ami élhetetlenné tenné a környéket, • levegőszennyezést és kiporzást eredményezne, amelyet a térség uralkodó széliránya a lakóparkok felé sodorna, • tovább terhelné Pécel jelenlegi, kritikus vízhiányos és vízkorlátozásos helyzetét, • növelné a nyári hőterhelést, rontaná a mikroklímát, • csökkentené az ingatlanok értékét, és visszavetné a város fejlődési lehetőségeit. A terület jelenleg mezőgazdasági jellegű, és a lakóövezet közelsége miatt zöldsávként, fásítással lenne indokolt megtartani. A péceli családok egészségét, nyugalmát és biztonságát nem szabad feláldozni egy olyan ipari beruházás miatt, amely megfelelő iparterületen is megvalósítható lenne. Ez a petíció arról szól, hogy Pécel maradjon élhető, biztonságos, zöld város, ahol a lakók érdekei és egészsége előrébb való, mint egy ipari üzem rövid távú gazdasági érdekei. A döntéshozóknak tudniuk kell: a péceli lakók nem kérnek ipari zajt, kamionforgalmat és szennyezést a lakóparkok mellé. Az ügy még egyáltalán nincsen lefutva! Ha sokan aláírjuk még meg tudjuk állítani az építkezést!!! https://pecel.hu/storage/uploads/f2a7b447-34fd-443f-83aa-dc9dc909eada/1.-TTT-P%C3%A9cel-tervezett-Gksz-partners%C3%A9gi-k%C3%A9pvisel%C5%91--test%C3%BCleti-egyezt.-tervdok.-2026.07.06_.pdf

Azért fontos, mert nem pusztán egy megszüntetett kutatóintézetről beszélünk, hanem arról, hogy Magyarország elveszíthetett egy olyan önálló szakmai kapacitást, amelynek éppen az lett volna a feladata, hogy az ilyen vízügyi kockázatokat évtizedekkel előre felismerje.  A Paksnál kialakult jelenlegi helyzet ezért teszteli a 2012-es döntés következményeit.  Ha a VITUKI ma is létezne, tudtuk volna korábban, hogy idáig fog süllyedni a Duna vízszintje, és a paksi atomerőmű üzemelése veszélybe kerül? Ha igen, akkor miért nem történt meg időben az a beavatkozás, amely elkerülhetővé tette volna a haváriahelyzetet? 

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság helyszíni ellenőrzése alapján a 400-as futópálya melletti  fűz-nyár ligeterdőben nem egyszerű bozótirtás, hanem tarvágás jellegű fakitermelés,   történt. A megmaradt élőhelyrészeken védett diófacincért és több védett madárfajt is észleltek.  A nemzeti park szerint ez a ligeterdő Rétság jelentős természeti értéke, mert szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében, a vízmegtartásban, a mikroklíma szabályozásában és a településképben. A már elvégzett munkák természetvédelmi szempontból értékes élőhely részleges megszűnését okozták.  Nem a település rendbetétele ellen tiltakozunk. A hulladékot el kell takarítani, a veszélyes fákat szakszerűen kezelni kell. De a területrendezés nem jelentheti a teljes növényzet eltávolítását. Nem szükséges a természetet eltüntetni ahhoz, hogy a szemetet el lehessen takarítani.   Rétság megmaradt fás-bokros zöldsávjai ma fontosabbak, mint valaha. A klímaváltozás, az aszály, a por- és szélterhelés, valamint a vízhiány miatt ezek a területek nem akadályok, hanem természetes védelmi rendszerek: árnyékot adnak, port és szelet fognak, élőhelyet biztosítanak, és segítik a víz megtartását. 

Tapolca lakosainak védelme, az érintett lakosok támogatása, az önkormányzat tevékenységének átláthatósága, a befektetői önös érdekek visszaszorítása melyek a természetrombolással már így is hatalmas károkat okoztak, gyermekeink és unokáink örökségének védelme és egészségének megóvása.