Biológiai szúnyoggyérítést Szirmabesenyőben!

 

Szirmabesenyő környezetének épsége, lakóinak egészsége és környezeti biztonsága nem lehet másodlagos kérdés. Szeretnénk megmutatni, hogy környezetünk mindannyiunké, így közös felelősségünk, hogyan bánunk vele. Azt gondoljuk, egy veszélyes, elavult, hatástalan módszer alkalmazása felelőtlenség és hisszük, hogy az Önkormányzat saját forrásaival fel tud lépni ennek megelőzése és megakadályozása érdekében. 

Az éves szúnyogártalomért (szúnyogcsípések) felelős szúnyogok több, mint kétharmadát a háztáji pangó vizekben, esővízgyűjtőben, növények alátéteiben, állatok ivóvizében és hasonló helyeken neveljük fel. 

A kémiai szúnyoggyérítés technológiája rendkívül felesleges: a kibocsátott köd a magánkertekbe ritkán jut el, így nem érintkezik ezekkel a szúnyogokkal – akik egyébként is védett helyen, a levelek fonákján bújnak meg, továbbá nem szelektív: minden 1000 elpusztított rovarból 1 darab csak csípőszúnyog. 

Mindezek mellett hatóanyag, a deltamethrin súlyos kockázatokat is hordoz: belégzés esetén égető érzés, köhögés, hányinger, fejfájás, nehézlégzés, tüsszögés, orrfolyás jelentkezhet. Bőrrel való érintkezés esetén bőrpír, égető, szúró érzés, viszketés tapasztalható. Szembe kerülés során vérbőség, fájdalom, kötőhártya-gyulladás alakulhat ki, míg táplálékkal történő felvétel esetén hastáji fájdalom, görcs, ájulás, hányás fordulhat elő. A deltamethrin vízi szervezetekre extrém toxikus, halakban, kétéltűekben, puhatestűekben, vízi növényekben felhalmozódhat.  Egyszerre eredményezhet viselkedésbeli, táplálkozási, fejlődési, illetve populáció szintű zavarokat, diszfunkciókat. Fokozott környezeti kockázatot jelent. 

A deltamethrin megtalálható a tejtermékekben, zsírokban, olajokban, halakban, gyümölcsökben, zöldségekben (pl. paradicsomban és sárgarépában nagyon gyakran halmozódik fel), gabonákban is, ezek esetében szermaradéka hosszú ideig kimutatható, akár még 9 hónap után is. 

Használatakor minden egyes csípőszúnyoggal együtt több száz más rovar is elpusztul, így többek közt a méhekre, beporzókra, ezáltal a teljes érintett vegetációra, az összes rovarfogyasztó állatfajra, végeredményben – kumulációval – pedig a teljes táplálékláncra, így, a fecskékre, méhekre, kérészekre, nem utolsó sorban pedig az emberre is káros és maradandó hatást gyakorol. Idegméregként az ember hormonrendszerére is hat, illetve hiperaktivitást okoz. A lokális hatások és vízben fejlődő lárvák miatt pedig a csípőszúnyogok száma összességében már másnap is minimum ugyanannyi, mint a használat napján. 

A hatóanyag (deltamethrin) és segédanyagai (permetrin) emlősökben, így a macskákban és kutyákban is idegrendszeri tüneteket, koordinációs zavart, izomremegést, valamint a máj, vesék és a kiválasztószervek hosszútávú károsodását okozza. (A macskákból pl. hiányzik a deltamethrin lebontásához szükséges enzim, így extrém kitettséget élveznek.) 

Mindezek mellett az utóbbi években több tanulmány hozza a deltametrint összefüggésbe a daganatos megbetegedésekkel, az ADHD, az autizmus spektrumzavar és más, veleszületett viselkedészavarok kialakulásában, továbbá a magzatkárosodásokkal is. 

A szer jelenlegi túlhasználata, vagyis hosszú távú és egyoldalú alkalmazása esetén a csípőszúnyogokban rezisztencia tud kialakulni, egy genetikai mutáció révén ellenállóvá válnak a szer hatóanyagával szemben, így valójában ez ad okot a járványok kialakulására. További probléma, hogy a szúnyogok nem csak abban a szűk esti idősávban aktívak, amikor a gyérítést végzik: a már járványügyi veszélyt jelentő inváziós fajokkal például napközben is találkozhatunk. A kezelés rövid távú hatását pedig egyszerűen az okozza, hogy ez a fajta kezelés nem akadályozza meg a lárvák fejlődését, így hiába csökkentjük az épp repülő szúnyogok mennyiségét, ha másnap kikel az utánpótlás a területen. Amíg a probléma forrását (a szúnyogok szaporodóhelyeit) nem szüntetjük meg, a szúnyogok folyamatos utánpótlására kell számítani. 

A szúnyogszelektív mikrobiológiai védekezés ezzel szemben a Bacillus nembe tartozó baktériumokat alkalmazza - Bacillus thuringiensis israelensis [Bti], Bacillus sphaericus [Bs]. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájára jellemző – más fajoktól eltérő – pH-érték mellett az emésztés, a fehérjebontás során olyan anyagok képződnek, melyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést, a lárvák pusztulását okozza. A módszer előnye az eddig más rendszereknél sosem tapasztalt nagyfokú szelektivitás, mely kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítja, a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással. Emellett a biológiai hatóanyag az ökológiai rendszerekben felhalmozódva hosszú ideig megőrzi hatékonyságát és aktivitását (még vízben) is, több esetben évekig működőképes marad, így minden évben az adott szúnyoglárvaszám alapján csak ismételni szükséges. A biológiai szúnyoggyérítés így, a lakosság bevonásával hosszútávú, ökologikus és fenntartható megoldást jelentene a szúnyogkérdésre.