Fontos lenne, hogy egy jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkező jelölttel lehessen tükröt tartani az Orbán-rendszernek és Orbán jelöltjének, Novák Katalinnak.

Azt sosem gondoltuk, hogy majd pont a miskolci iskolák tanáraival fognak egyeztetni az oktatás irányítói, de hogy lényegében senkivel sem, aki kritikát fogalmaz meg, az legvadabb elképzeléseinkben sem merült föl. Nem számítanak a több évtizedes szakmai szervezetek, a szakszervezetek, de még a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar sem. Ha épp arra volt szükség, akkor alapítottak helyettük/mellettük másikat. Nem tudunk tényfeltáró kutatásokról, kidolgozott programról a felfelé ívelés érdekében, nincs rendszer az egymás utáni döntésekben - sőt, az az érzésünk, az egymást követő lépések annak kényszeréből erednek, hogy a korábbi hibás döntések okozta káoszon próbáljanak meg úrrá lenni. Új alapokra helyezett oktatási rendszer kell! A jelenlegi helyzet már régóta tarthatatlan. Új évszázadban élünk több mint két évtizede: nem lehet kiindulópontnak tekinteni egy huszadik század közepi oktatási rendszert, s azt toldozgatni-foltozgatni. Vegyük már végre észre: az oktatás területén környezetünk, Európa, de a világ nagy része is elhúzott mellettünk. Már nem az a kérdés, hogy mikor fog összeomlani a magyar közoktatás, mert már javában omlik, egyes helyeken már össze is omlott. Az olyan iskolákban, ahol rendszeresen nincs kémia-, fizika-, angol-, informatika…stb. óra, ott már nincs elfogadható színvonalú oktatás! Már csak gyermekmegőrzés van. Ezekben az iskolákban a tanuló nem kapja meg a neki járó, fejlődéséhez szükséges „szolgáltatást”, eleve hátrányban lesz azokkal a társaival szemben, akik olyan szerencsések, hogy minden órájukat szakszerűen megtartják, mert nincs az iskolájukban tanárhiány. Mert igenis VAN tanárhiány, ahogyan ezt a diákok és a szülők sokasága napi szinten tapasztalja is. És miért is nincs elég tanár? Részben az eddig felsorolt, nem éppen optimálisnak nevezhető munkakörülmények miatt. Másrészt hivatásunknak az utóbbi időben soha nem látott mélységekbe zuhant társadalmi elismertsége miatt. Mi vagyunk azok, akik sokak szerint alig dolgozunk és rengeteget vakációzunk. Ha ez így van, akkor vajon azok, akik így gondolkodnak, miért nem akarnak tanárok lenni? Legyünk önkritikusak: nem vagyunk mind tökéletesek. De reményeink szerint mindenkinek az életében lehetett jelen olyan pedagógus - óvó néni, tanár bácsi -, akire szeretettel emlékszik vissza, mert megtanította írni; mert sokat foglalkozott vele, mikor gondjai voltak; mert elvitte színházba vagy kirándulni; mert jól felkészítette az érettségire; mert megértő volt vele; mert jó hangulatú órákat tartott; mert egyszer elnézett egy csínytevést… Sokfélék vagyunk. Többségünk sokat dolgozik (nagyon - hetente több mint 50 órát) a körülmények ellenére. Ezt vállalnunk csakis a gyerekekért érdemes. De ezzel visszaélni minősíthetetlen cinizmus. Sokat javítana megítélésünkön, ha a döntéshozók kommunikációja sem a sztereotípiákat erősítené. Ha úgy kezelnének minket is, mint akik diplomájukat azért kapták, mert értenek ahhoz, amit csinálnak. Nem kellene például ezt újra bizonyítani valami életpályamodellnek nevezett adminisztrációs őrület keretében. Olyan bizalommal kezelnének, mint aki képes szakmai döntéseket hozni: tanítványai ismeretében tudja, hogy mit, mikor, hogyan, milyen oktatási segédeszköz használatával tud a legjobban megtanítani. Olyannak, akire a családok legféltettebb kincsüket bízzák. Természetesen ehhez megfelelő bérek is kellenek. Felsőfokú végzettségünk van, értelmiséginek tartjuk magunkat, s ezt el is ismerik a világon mindenhol, tehát akkor minket is megillet az ennek megfelelő munkabér. A jelenlegi infláció miatt már nem csak hónap végén vannak anyagi gondjaink. Remélem, hogy azt tényleg senki nem hiszi, hogy „véget nem érő szabadságainkat” luxusutazásokkal töltjük. Pedagógus házaspároknak saját gyerekeikkel szemben van lelkiismeret-furdalása, mert náluk a nyaralás rokonlátogatásokban merül ki. Hogyan fordulhat az elő, hogy egy kezdő tanár fizetése nem éri el a garantált bérminimumot, ki kell azt arra egészíteni? Összehasonlításképpen egy nagykereskedelmi láncnál a kezdő eladók fizetése idén január 1-től 362 600 Ft (azaz 100 ezer forinttal több). Pedagógusok esetében a cafetéria és a jutalom is ismeretlen fogalmak. Még egy miniszteri elismerés is kimerül egy oklevélben és egy szál virágban(!). Így hogyan várhatjuk el, hogy lesz utánpótlásunk? Hat évet öregedtünk az első levél megjelenése óta, és ez alatt az idő alatt alig akadt fiatal kolléga, aki az azóta nyugdíjba vonultak helyébe lépett volna. Nem véletlen: ilyen „röhejes” fizetésre kevesen vágynak. 2013-ban kaptunk utoljára alapbéremelést (évekig elhúzva, több részletben, így lehetett azt kommunikálni a társadalom felé, hogy a pedagógusok már megint, már megint…). Ezért kilenc év után most ne utalgasson senki arra a 9 % körüli megalázó pótlékra, amit a mi közösségeink is visszautasítottak, ennek ellenére mégis döntöttek róla. Nem alamizsnát kérünk! És a munkánkat segítő kollégák (oktatástechnikusok, rendszergazdák stb.) fizetése még a miénknél is gyalázatosabb! Azonnali együttgondolkodást szeretnénk az oktatásról, és megoldásokat, melyek már most is irdatlan nagy késésben vannak. SEGÍTSÉG! Minden gondolkodó, jószándékú honfitársunktól ezt várjuk! Mert a helyzet drámai. Nem kérünk viszont a megbélyegzésből, mert ki merjük mondani a véleményünket. Mert mi továbbra is TANÍTANI akarunk! Megbecsülten - mind erkölcsileg, mind anyagilag. A tanári szobákban jó hangulat csak akkor lesz újra, ha azt látjuk, értelme van a munkánknak. Arra tanítjuk gyerekeinket, amire kell, ami elvárható a harmadik évezred elején: problémamegoldásra, együttműködésre, elfogadásra, önfejlesztési igényre és képességre, szorgalomra, kitartásra, demokráciára, önkifejezésre, kritikus gondolkodásra… Mert csak így születnek nagy dolgok, melyek előrébb viszik az országot, a világot. Miskolc, 2022. február 03. Közel 200, miskolci, állami fenntartású gimnáziumban dolgozó tanár

Tata különleges geológiai-hidrológiai adottsága okán a vizek városa volt. Az elmúlt évszázad második felében még bővízű forrásaink sorra elapadtak. Forrásainkra kedvező fordulatot hozott a bányák bezárása, a bányászati tevékenység beszüntetése, a vízkiemelések megszűnése. A bányák bezárása után a karszttestben újra megkezdődött a víz emelkedése, sorra jelentek meg ismét forrásaink. 2019 óta azonban megint több vizet emelnek ki a karsztból - elsődlegesen az ipari üzemek számára! -, mint amennyit a természet pótolni tud! Emellett jelentősen csökken a csapadék mennyisége, és kiszámíthatatlanná vált a csapadékeloszlás. Mi, a hidrológiai-ökológiai egyensúlyért, az ivóvíz minőségű karsztvizeinkért, városunkért aggódó polgárok magyarázkodás helyett tényeket akarunk tudni és intézkedéseket várunk városunk forrásainak érdekében! Az ivóvíz minőségű karsztvíz olyan érték, amelyre kötelességünk vigyázni! Kérjük, hogy haladéktalanul készüljön VÍZMÉRLEG az Által-ér vízgyűjtő területére! Követeljük, hogy amíg a vízmérleg nem áll rendelkezésre, és forrásaink, vizeink védelmében az intézkedések nem történtek meg, a karsztból minden további vízkitermelést állítsanak le! Csatlakozz petíciónkhoz, ha Te is úgy gondolod, hogy Tata civil szervezeteinek és polgárainak megfelelő tájékoztatás, karsztvizeinek és forrásainak pedig kiemelt védelem jár! Stop Avalon Tata Civil Mozgalom

Emlékezünk a hetvenhét évvel ezelőtti háborús pusztításra, de ünneplünk is. Ezen a napon 77 éve Budapesten véget ért a borzalom, felszabadult a főváros a fasizmus alól. Ahogy a költő, Garai Gábor mondja: „De tavasz, tavasz volt, fölszállt a füst és oszlott a gyötrelem.” Akik majd elmennek a Duna partjára, a győzteseket ünnepelik. Azokat, akik a hitleri fasizmussal és magyarországi követőikkel szembeszálltak, s 77 éve elhozták fővárosunk népének a békét. Köszönttel tartozunk az egykori antifasiszta koalíció tagjainak, megkülönböztetetten az egykori Szovjetunió népeinek, amelyek a legtöbb véráldozatot hozták békénkért. Emlékezünk arra, ahol a magyar fasiszták 1944-45 telén aljas módon a Dunába lőttek több száz ellenállót, embermentőt, zsidó mivoltuk miatt üldözötteket és katonaszökevényeket. Az ő emlékükre, a MEASZ kezdeményezésére épült a Mártíremlékmű, amely a mauthauseni koncentrációs táborbeli magyar emlékmű kicsinyített mása. 77 év múltán mindezt alig vagy egyáltalán nem hallhatjuk az állami oktatás kereteiben, az államilag vezérelt médiában. Sőt azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon a hivatalos politika történelemhamisító agymosása zajlik, amelynek célja, hogy az egykori magyar és nemzetközi antifasiszta ellenállást, a szövetségesek felszabadító harcainak emlékét kimossa az emberek fejéből, s helyette a Hitler oldalán háborúba lépő horthysta politikát fogadtassa el, amely felelős a sok-sok ezer magyar katona elpusztulásáért, a zsidó ellenes törvényekért. Gázkamrákba küldte a magyar zsidóság nagy részét, a cigányokat, az antifasiszta ellenállókat és másokat. De a horthysta politika miatt elpusztult a polgári lakosság jelentős része is, romba dőlt hazánk, így Budapest is. A mai fiatalok már alig tudnak arról, hogy a fasizmus elleni harcban részt vettek magyar antifasiszta ellenállók is. Ők voltak az igazi hősök, ők voltak az igazi hazafiak, akik a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért áldozták, illetve kockáztatták életüket. Európa szerte a magyar diaszpóra megléte miatt legalább 22 országban vettek részt az antifasiszta ellenállásban magyarok több mint 20 ezren.

A célkitűzések sürgető mivoltával, és kényszerűségének alapjaival mindenki tisztában lehet, hiszen a klímaváltozás egyértelműen kijelöli az utat, amelyen haladnunk kell. De emellett, illetve az élhetőség emberi igényein túl is találhatunk egy ugyancsak fontos, talán még magától értetődőbb elvárást: saját és gyermekeink egészségét, amelynek rajtunk nyugvó felelőssége is olyan követelmény, amely elől nem bújhatunk el semelyik parkolóház semelyik parkolóhelye mögé sem. Belvárosunkban nagymértékű és azonnali tehermentesítésbe kell kezdeni, nem pedig újabb (egyéni autóhasználatot ösztönző) forgalomvonzó fejlesztésekkel rontani a jelenleg is katasztrofális helyzetén. A Városi Civil Kerekasztal Fenntartható Fejlődés Szakkerekasztal tagjai olyan Kecskeméten szeretnének élni, ahol előnyt élveznek az egészséges városi élhetőséggel szemben támasztott elvárások. Kecskemét város élhetőségét, üzemeltethetőségét és ellátási színvonalát befolyásoló épített környezeti, illetve infrastrukturális elemeit akkor használjuk jól, ha azt a mainál jobb minőségben adjuk örökül a gyermekeinknek. Ne feledjük, Kecskemét volt az első nagyvárosok egyike hazánkban, ahol a hetvenes évek közepén elzárták a főteret az autóforgalom elől. Ne forduljunk vissza, jó irány csak egy van! Kérjük támogassa Ön is ezeket a célokat, teremtsünk élhető belvárost, emberi környezetet Kecskeméten! Köszönjük! Városi Civil Kerekasztal – Fenntartható Fejlődés Szakkerekasztal: Magyar Kerékpárosklub Kecskeméti Területi Szervezete Kecskeméti Szatyor Közösség Egyesület SZILVA EGYESÜLET - Szívvel a Vacsiközért Egyesület MÁK - Mozgalom az Átalakuló Kecskemétért KINCS Kecskeméti Nagycsaládosok Egyesülete 10 millió Fa - Kecskemét Egyesület Magyar Agrár-környezetgazda Egyesület Támogató egyesületek: Kecskeméti Városszépítő Egyesület

Mert tisztelettel emlékezünk Setét Jenőre, honfitársunkra.

A kiemelt beruházások során felgyorsítják az engedélyezési folyamatot, a beruházónak kedvező, személyre szabott beépítési szabályokat alkalmaznak, vagyis rendeletileg felülírnak minden hatályos törvényt, helyi építési szabályzatot. Az elmúlt években országosan számtalan környezetromboló, a hazai műemléki örökséget vagy egy-egy település élhetőségét veszélyeztető kiemelt beruházás indult el vagy valósult meg, mely ellen hiába tiltakoztak önkormányzatok, civil szervezetek és a helyi lakosság. Gondoljunk a Fertő tó és a Balaton körüli megalomán építkezésekre, a lakóövezetekre ráépülő ipari beruházásokra vagy számos felesleges sportlétesítményre. Ezek a kiemelt beruházások nem közösségi, hanem magánérdekeket szolgálnak, és sok esetben a korrupció melegágyai. Megdöbbentő, hogy az eredeti 2006-as KB-törvényt, mely az EU-s támogatással megvalósuló nagyberuházások számára könnyítette meg az engedélyek kiadását: 2006-2010 között 24 esetben, 2010-től máig már közel 3000, többségében nem uniós beruházásnál alkalmazzák. Csatlakozz petíciónkhoz, ha Te is úgy gondolod, hogy véget kell vetni a kiemelt beruházások jelenlegi törvényi szabályozásának és gyakorlatának! Civil Kollégium Alapítvány STOP! Kiemelt Beruházások Akciócsoportja

Legalább másfél milliárd. Ennyi PET-palackot hoznak forgalomba évente hazánkban. Körülbelül 70%-ukat soha nem hasznosítják újra: lerakókban, égetőkben, folyómedrekben vagy a tengerparton végzik, majd mikroműanyaggá szétesve bekerülnek folyóinkba és az ivóvizünkbe. Egy műanyag palack akár 450 évig is szennyezi a környezetünket. Ami még pláne, hogy a palackokból kioldódnak kis icipici mikroszemcsék, ami felhalmozódik a szervezetünkben, és rákos folyamatot kezdeményezhet! Szeretnénk azt, hogy legyenek a PET palackok visszaválthatóak! Az üvegnél működik, itt is fog!

Indokaink a nyelvvizsga amnesztia meghosszabbítására: - 2021. aug. 31 előtt már jó pár hónappal már nem voltak lezárások, mégis mindenki nyelvvizsga nélkül megkapta a diplomát. - 2005-ig azaz 15 évre visszamenőleg kapta meg mindenki a diplomát nyelvvizsga nélkül. Tehát azok is, aki a járvány előtt pl.: 13 évvel diplomáztak és akkor semmiféle vészhelyzet nem volt. Jelenleg vészhelyzet van, mégsem hosszabbították meg az amnesztiát. - A korlátozásoknak vannak utóhatásai: Sok diáknak csökkent a bevétele, mert nem tudott dolgozni a korlátozások alatt, mert fel kellett élnie a félretett pénzét. Sok diákot megviselt a távoktatás, többlet feladatokat rótt rájuk az új helyzethez való alkalmazkodás. Sokan nem tudtak külön tanárhoz, nyelvtanfolyamra járni a korlátozások alatt és ezt a kiesett időt, még nem tudták pótolni. - Igazságtalan, hogy 15 évre visszamenőleg mindenki megkapta nyelvvizsga nélkül a diplomát, de akik pl.: keresztfélévesek és ugyan akkor kezdték az egyetemet, mint akik 2021 nyarán végeztek, csak éppen 7 féléves a képzésük, azok már nem kapják meg, pedig még javában vészhelyzetben diplomáznak. - Vészhelyzet van és a több száz ezer Ft-ba is kerülhet a nyelvvizsga felkészülés, a felnőtt életüket kezdő diákoknak egy járványhelyzetben nem feltétlenül erre kellene költeniük. - A kormány (pl.: Dr. György István) 2 héten keresztül azt kommunikálta, hogy meghosszabbítják a nyelvvizsga amnesztiát. Magyarország Kormánya facebook oldalra is kikerült, csak később átírták a postot - 15-én még ez volt kiírva a kormány posztjához: "- a felsőoktatási hallgatók továbbra is nyelvvizsga nélkül kaphatnak diplomát," 16-án pedig már ez: "- a 2021. augusztus 31-ig sikeres záróvizsgát tett felsőoktatási hallgatók továbbra is nyelvvizsga nélkül vehetik át diplomájukat,"

Kedves Nagymarosiak, akik fejlesztendő villamosenergia-hálózatú területen laktok! Egy éve már, hogy teljesítménybővítési szerződést írtunk alá az Elművel. A projekt azóta is tervezési fázisban van és önkormányzati engedélyére vár, hogy felújíthassák a légkábeles hálózatot. Több (legalább 6), a miénkhez hasonló igény vár zöld útra az önkormányzatnál. Erről csak akkor tudsz, ha beszéltél az Eon-os (régebben Elműs) projektvezetővel. Nem értesítenek külön, ez a projekt tervezési fázisához tartozik. A műszaki tartalmat, amit elfogadtál el kell fogadnia az önkormányzatnak is. Ha ebben légkábel szerepelt, valószínűleg hasonló cipőben jársz. Fogjunk össze, kérjük a főépítész Urat közösen, hogy tegye lehetővé villamosenergia-hálózatunk fejlesztését. Mi napenergiával szeretnénk fűteni, ezért van szükségünk bővítésre, de tudjuk, hogy a hálózatunk kapacitása olyan kicsi, hogy következő fogyasztót nem is bírna el, kicsit se. Kérlek, ha érintett vagy az ügyben vagy az lehetsz egyszer, írd alá a petíciót. Felkeresem az aláírásokkal és a kéréssel a főépítész Urat még mielőtt tárgyalna az Eon (korábbi Elmű) vezetőivel, területi felelőssel és projekt irányítóval. Köszönöm!

2022.01.15.-én szombaton az üdülőterületen élők és ingatlan tulajdonosok által szervezett gyűlésen szerettek volna információt kapni a jelenlegi helyzetről. Meghívásra került Viszokai István polgármester úr és vele tartott az alpolgármester úr is. Sajnos a lakosság felmerült aggályai és kétségei ellenére is csak annyit tudott meg, hogy a területeket eladták vagy el fogják adni. Érdemi válaszra vagy kompromisszumos megoldásra hiába várt az összegyűlt közösség, azt nem kapta meg. Az önkormányzat nem kérte ki a helyi lakosok vagy itt nyaralók véleményét a terület tulajdonjogának megtartása melletti ésszerű hasznosításáról. A tóparti, vízkapcsolattal rendelkező területeket folyamatosan veszik el fejlesztések mögé bújtatva és értékesítik tovább magánkézbe. A szóban forgó területek értékesítésének várható negatív hatásai: • Megszüntetik, illetve erőteljesen korlátozzák a tó körbejárhatóságát, a vízparti szakaszok megközelítését lehetetlenné téve. A meglévő sétányok és stég állások megközelíthetetlenné válnának, mert magánterületek ölelnék körül. • Elveszik a tóparton pihenni vágyók elől a fásított, zöld területeket. • Elveszik a horgászok elől a horgász állásokat. • A tó teljes körbeépítésével az itt lévő telkek árát negatívan befolyásoló tényezővel kell számolni. • Meglévő betonozott vagy murvás parkolókat vesznek el, amely további parkolóhiányhoz vezet a nyári szezonban. • A meglévő Mályi-tó buszvégállomás áthelyezésének költségei a hiánnyal küzdő önkormányzati kasszát tovább terhelik. A területek eladását a következőkkel indokolta az Önkormányzat: “A térség üdülő-tulajdonosai és az Önkormányzat egyaránt nehezményezik a lényegében kihasználatlan területeken az idegenforgalmi szezonban jellemző – éjszakai – szemetelést, rongálást, melynek megakadályozására nem rendelkeznek eszközökkel.” Ez az indokolás feltételezésen alapul, hisz a valódi „szemetelők” nem kerültek azonosításra, ezért ezt nem tudjuk elfogadni! A zöld területen jelenleg nincsen mit megrongálni, hiszen az önkormányzat a rengeteg panasz és kérés ellenére sem helyez el hulladékgyűjtő edényeket vagy pihenésre alkalmas padokat. A szemetelés egyik legfőbb oka a nyáron tartott zenés, táncos rendezvények következtében keletkező hulladék, illetve a napközben itt pihenők által keletkezett hulladék, amit nem tudnak hová elhelyezni. A zenés, éjszakai rendezvényeket a tóparton az önkormányzat engedélyezi, és sok esetben rendőrségi intézkedésnek kell alávetni. Vélnek valami összefüggést felfedezni? A közterületek beépítése és eladása nem fogja megoldani a szemetelés vagy rongálás problémáját, az átterelődik más közterületekre, rosszabb esetben magánterületekre. A közös példaadás és nem a tiltás lenne eredményes, melyre Mályi lakóközössége készen áll. A közvagyon gondos működtetése, a falu jövőbeli bevételeinek növelése, hosszú távú pénzügyi terv helyett az egyszeri elkótyavetyélés a cél? Hiszen a határozatokban tervezett szerződéses vételárat az önkormányzat rögtön elköltheti egy másik beruházásra, az új Mályi-tó buszmegállóhelyre és buszfordulóra. Jó esetben nullszaldós lehet az eladott ingatlanok bevételéből. Tehát az önkormányzat pénzügyi egyensúlyának megteremtésében nem játszik, játszhat szerepet a területek közvagyonból való kivonása. A hasznosítható, ezáltal a falu számára hasznot termelő ingatlant sajnos hasznot nem termelő, holt vagyonba fektetnék. Elegünk van a Mályi tópart beépítéséből, a kizárólag befektetői vagy önös érdekeket szolgáló, káros beruházások megakadályozásáért indítjuk ezt a petíciót, amihez a település teljes lakosságának csatlakozását is kérjük, hiszen közvetett módon gazdasági és társadalmi károkat szenvednének az alábbiak okán: • A település természeti kincsei hozzájárulnak valamennyi lakos vagyonához, hisz ingatlanjaink árát a kiváló természeti adottságok, jó fekvés, zöld-övezet jelentősen emeli. • A magánkézbe kerülő tó-parti ingatlanok korlátoznák a lakosság szabadságjogait, mert nem élhetnénk a település biztosította rekreációs lehetőségekkel. • Jelentősen csökkenne a település „népességmegtartó képessége”, mert elvesztenénk egy közös kulturális és szabadidős értékünket. • Az eladás csökkenti a település kohéziós erejét, amit a közös tó-parti rendezvények tudtak, tudnak jelentősen pozitív irányba emelni ( pl. falunap, gyermeknap, szemétdszedési-akciók stb.) • Korlátozódik, vagy elvész a település turisztikai vonzereje, ami súlyos jövőbeli folyamatokat indít el, ezzel minden mályi lakost megkárosítva! Kérjük, aláírásával segítsen megakadályozni a közösségi vagyon elherdálását, megőrizni Mályi értékeit. Köszönjük támogatását. Papír alapon is gyűjtjük az aláírásokat, az üggyel kapcsolatos iktatószám: 2/MM/2022

Márki-Zay Péter vitára hívta Orbán Viktort. A demokráciákban bevett gyakorlat a miniszterelnök-jelöltek vitája. A választóknak joguk van tudni, mit gondolnak az ország helyzetéről és jövőjéről azok az emberek, akik arra készülnek, hogy miniszterelnökként vezessék Magyarországot. Magyarországon utoljára 16 éve, a 2006-os országgyűlési választás előtt tartottak miniszterelnök-jelölti vitát, amit 4 millióan néztek. Az előválasztás eredményeképpen mára egyértelműen két miniszterelnök-jelölt maradt versenyben: Márki-Zay Péter, az egyesült ellenzék jelöltje és Orbán Viktor, jelenlegi miniszterelnök. Ütköztessék érveiket élő vitában! Milliók néznék most is! Mi mindent elkövetünk, hogy a hangunk eljusson a címzettekhez! Ha összejön legalább 100 ezer aláírás, akkor a március 15-i összellenzéki tüntetés után felvisszük együtt a Várba!