Indíts petíciót, szervezz kampányt az ügyednek!

Mind emberileg, mind szakmailag méltatlan helyzet állt elő a tanköteles korú gyermekek beiskolázása kapcsán. A köznevelési törvény módosításával, nehezen átlátható, a gyermeki érdekeket és gyermeki jogokat csorbító, az óvodapedagógus kompetenciáit korlátozó,felesleges frusztrációkat tarkított helyzet állt elő a köznevelés-közoktatás terén, a megfelelő információk hiányában. Ezúton szeretnénk csatlakozni a pszichológus szakmai közösség és a szülői fórum iskolaérettségi vizsgálatok kapcsán megfogalmazott nyílt leveléhez a társ-szakma: a gyógypedagógus- fejlesztőpedagógus közösség nevében. A Magyar Országgyűlés 2019.07.12-én szavazta meg a 2019. évi LXX. törvény módosítását (nemzeti köznevelési törvény), megváltoztatva többek között az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint megállapítására irányuló szakértői vizsgálatok protokollját/eljárásrendjét is. Mivel azonban az új törvény végrehajtásáról szóló rendelkezés csak 2019.11.21-én látott napvilágot, a rövid határidő, illetve a jó pár megválaszolatlan kérdés nem került tisztázásra, valamint a megfelelő szakmai tájékoztatás hiányában, bizonytalan helyzet adódik mind a mai napig a tanköteles korú gyermekek beiskolázása kapcsán. A jelenleg fennálló állapot szorult helyzetbe kényszeríti mind az eddig illetékes pedagógiai szakszolgálatok szakembereit, mind az óvodapedagógusokat, és az érintett szülőket; irreális morális, szakmai, és erőforrás terheket róva ezzel a rendszerben dolgozókra, és az érintettekre. Aggályos továbbá, hogy a tankötelezettségi felmentési határidő közeledte ellenére sem áll rendelkezésre konkrét információ arról, hogy a hivatal pontosan milyen szempontok alapján fogja döntését meghozni, hogy milyen konkrét szempontok alapján íródjon a szülői kérelem, valamint a vizsgálati protokollról, illetve a megszülető vizsgálati eredmények bírósági megtámadhatóságának részleteiről sem! Az óvodapedagógusok presztízse is súlyosan sérül, szakmai véleményük figyelmen kívül hagyása mellett valószínűsíthető, hogy épp azon gyermekek szülei nem kapnak majd megfelelő iránymutatást, akiknek támogatásra lenne szükségük (pl.hátrányos helyzetű családok) a gyermeküknek nyújtható segítségek megvalósításában. A bonyolult törvényi szövegek pontos értelmezése nem várható el a szülőktől, ennek nehezítettsége a gyermek további sorsának alakulását is hátrányosan érintheti. Így ez esélyegyenlőségi kérdés is. Az esélyegyenlőség biztosítása az Alkotmányban meghatározott állampolgári jog, ez garantálja, hogy minden embernek egyenlő joga van a méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a minőségi oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz. A Gyermekek jogairól szóló Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) kimondja a szociális védelem, bíróság, közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek számára, hogy a gyermeket érintő kérdésekben a gyermek mindenek felett álló érdekeit kell figyelembe venni. Lefekteti a szülők felelősségét gyermekük neveléséért és fejlődésének biztosításáért. Tartalmazza a gyermek oktatáshoz való jogát, az esélyegyenlőség figyelembevételével. Az egyenlő bánásmód elve (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről) a diszkrimináció tilalmát, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. Az iskolaérettséghez kapcsolódó vizsgálati rendszer bizonytalan átalakítása okán, az eddigi fejlettség-érettség szerinti rugalmas beiskolázás gyermekcentrikus szemléletét, az egyéni sajátosságokat (testi, érzelmi, értelmi, szociális, idegrendszeri érettséget) figyelmen kívül hagyó, életkor szerinti beiskolázás váltja majd fel. A jelenlegi szabályozás értelmében az óvodapedagógus-szülő döntési kompetenciájától megfosztva a 6. életévét betöltött gyermek kötelezően iskolát kezd. A szülő kérvényezési procedúrán keresztül kényszerül érvényesíteni gyermeke beiskolázásával kapcsolatos jogait. Szakmai kutatásból tudjuk, hogy az óvodáskor egy igen érzékeny, szenzitív periódus, amikor is az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges alapkészségek bázisai rakódnak le, amelyekre építkezve biztosítható a sikeres iskolai beválás, kiküszöbölve ezzel a leendő tanulási nehézségek/zavarok megjelenését. A gyermekek érési üteme egyénenként eltérő. Aggodalomra ad okot, hogy nagy számban kerülhetnek éretlen gyermekek az iskolapadokba, melyre sem a rendszer, sem a tanítók nincsenek felkészülve, nem biztosítva ezáltal az átmenetet számukra, növelve ezzel esélytelenségüket az érettebb társaikkal szemben. Ennek megoldása nem terhelhető a tanítókra, módszertani kivitelezése komoly szakmai kérdéseket vet fel. A várhatóan megnövekedő osztálylétszámok mellett jelenleg nincs kidolgozott program az eltérő érettségi állapotokat áthidaló, egyéni sajátosságokhoz igazodó, differenciáláson alapuló haladási ütem. Mi sérült a törvényváltozással? 1. Alapvető szülői, gyermeki jogok. 2. Az óvodapedagógusok, tanítók és szakemberek kompetenciája. 3. A szakszolgálatokban folyó nevelési tanácsadás napi munkafolyamata, mely a kisgyermekek érésének-fejlődésének elősegítésére irányuló komplex gyógypedagógiai-pszichológiai fejlesztő-terápiás folyamat. Az indokolatlanul megnövekedett vizsgálati esetszám ugyanis háttérbe szorítja a fejlesztő/terápiás munkát. Mielőbbi válaszokat szeretnénk kapni az illetékes hatóságoktól: 1. A végrehajtási rendelet megjelenése sem ad megnyugtató magyarázatot az átállásra, a szakmai keretek átdolgozására úgy, hogy a szűkös határidő miatt (2020.01.31.) ne sérüljenek a szülők-gyermekek jogai. Milyen módon igyekszenek ezt biztosítani? 2. Milyen módon és mikorra lesz elérhető az a szükséges, alacsonyabb életkorra (5 év körül) is megfelelően alkalmazható, nagy mintán kipróbált, bemért vizsgálati anyag? 3. Terveznek-e a köznevelési törvény módosítása által, szakmailag stabil alapokon nyugvó, strukturált, óvoda-iskola átmeneteket segítő nevelési-oktatási formát bevezetni. Aktualizálva a végrehajtási rendelet megjelenése okán, Budapest, 2019.12.15.

Kijelenthetjük, hogy Magyarországon kritikus társadalmi igény van arra, hogy a mindenkori kormány köteleződjön el a környezet- és éghajlatvédelem mellett. Ezért volna fontos ismernünk az emberek véleményét, amit kifejtettek a klímakonzultációban, mert folytatódnia kell a társadalmi párbeszédnek ezekről a kérdésekről! A környezetvédelem és fenntarthatóság közös nemzeti ügyünk, így megoldására is csak közösen van lehetőségünk, ezért is tartjuk fontosnak, hogy megismerjük a kutatás eredményét.

Tisztelt dr. Jakab Annamária! Budapest ostromának 75. évfordulója alkalmából fordulunk Önhöz, mivel a Teljesítménytúrázók Társasága (TTT) a saját felületein ajánlja, mi több, a Budapest Kupa keretein belül díjazza is azokat az indulókat, akik teljesítik a Kitörés Emléktúrát, melyet a Börzsöny Akciócsoport szervez. A Kitörés emléktúra nem tekinthető ártalmatlan sporteseménynek: a magyar és nemzetközi újfasiszta, militáns szélsőjobboldali szervezetek által tető alá hozott Becsület napjának hivatalos túrája, amely során a résztvevők a kitörés órájában a hegyeken át végigmennek azon a 60 kilométeres úton, amelyet a katonák tettek meg, hogy elérjék a német-magyar vonalakat. A Becsület napját először 1997-ben a Magyar Nemzeti Arcvonal rendezte Győrkös István vezetésével (akit nemrég ítélt a bíróság életfogytig tartó fegyházbüntetésre rendőrgyilkosságért) a budai Várból kiinduló utolsó budapesti nemzetiszocialista hadműveletre emlékezve. Annak ellenére, hogy a jelenlegi hivatalos szervező, a Börzsöny Akciócsoport a Kitörést politikamentes és hagyományőrző túraként hirdeti, a rendezvényen részt vevő szélsőjobboldali, neonáci csoportok horogkereszttel és más tiltott önkényuralmi jelképekkel vonulnak(1). A felvonuló szervezetek között van Németországból a Der Dritte Weg, a Die Rechte es a Freie Kameradschaften, a francia Front de Défense de la France, a cseh Narodni Sociálni Frontá, a Blood&Honour holland tagszervezete, a Niklot Lengyelországból, a magyar Magyarelvű Mozgalom, a Betyársereg, a Légió Hungária és a Blood and Honour, akik honlapjukon a romagyilkosságokért életfogytiglani börtönbüntetést töltő Kiss István "bajtárssal" közölnek interjút. A Teljesítménytúrázók Társaságának nyilatkozata szerint figyelemmel kísérik, hogy egy teljesítménytúra rendezvény tényleges lebonyolítása a kiírásoknak megfelelt-e. Ön szerint helyén való, hogy magukat nyíltan neonácinak valló csoportok tiltott önkényuralmi jelképekkel vonulnak az erdeinkben és fővárosunk utcáin nyilasokat és nemzetiszocialistákat éltetve? Hogyan minősülhet ez hagyományőrző rendezvénynek? A Teljesítménytúrázók Társasága saját alapszabályával is szembemenve (mint politikamentes, közhasznú civil szervezet) a program népszerűsítésével extrém-jobboldali szervezetek a náci birodalom katonáit hősökként dicsőítő eszméjét propagálja, mellyel meggyalázza a kitörésben résztvevő kiszolgáltatott magyar csapatok katonáinak emlékét. A túrától a Magyar Természetjáró Szövetség is elhatárolódott, a Fővárosi Önkormányzat vizsgálatot indított, és ezen csoportok gyűlését a Budapesti Rendőr-főkapitányság is megtiltotta(2), lévén a "szélsőséges nézeteket valló csoportok" "alkalmasak a külső szemlélőben félelemkeltésre, riadalom okozására", a "köznyugalom jelentős mértékű támadásával is együtt járhat", és "szélsőséges eszmék terjesztésére kerülhet sor". Pinkert László, a Teljesítménytúrázók Társaságának korábbi elnöke néhány évvel ezelőtt már belátta, hogy a Szervezet nem adhat teret szélsőséges nézeteket vallóknak. A felsoroltak miatt arra kérjük Önt, hogy a Kitörés túra ne szerepeljen a Budapest Kupa eseményei között! Emlékezhessünk meg méltóképpen a kitörés áldozatairól: “Az az emlékezetkultúra, amely ebből az eseményből hősies mítoszt kreál, valójában azok emlékét is arcul csapja, akikre emlékeztetni kíván.”(3) (1)https://index.hu/kultur/eletmod/2019/02/11/nemet_neonacikkal_meneteltem_a_kitores_turan/ (2)http://www.police.hu/sites/default/files/2020.02.08.%20Budapest%2C%20I.%20Tiltó%20határozat.pdf?fbclid=IwAR17eGceLF-pXwu_2YppeCzyjOc384Mi1J0HY1puoCvEUqi5xb1EqjCr8o4 (3)https://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/02/11/ungvary_krisztian_a_kitores_alulnezetbol