Indíts petíciót, szervezz kampányt az ügyednek!

Mind emberileg, mind szakmailag méltatlan helyzet állt elő a tanköteles korú gyermekek beiskolázása kapcsán. A köznevelési törvény módosításával, nehezen átlátható, a gyermeki érdekeket és gyermeki jogokat csorbító, az óvodapedagógus kompetenciáit korlátozó,felesleges frusztrációkat tarkított helyzet állt elő a köznevelés-közoktatás terén, a megfelelő információk hiányában. Ezúton szeretnénk csatlakozni a pszichológus szakmai közösség és a szülői fórum iskolaérettségi vizsgálatok kapcsán megfogalmazott nyílt leveléhez a társ-szakma: a gyógypedagógus- fejlesztőpedagógus közösség nevében. A Magyar Országgyűlés 2019.07.12-én szavazta meg a 2019. évi LXX. törvény módosítását (köznevelési törvény), megváltoztatva többek között az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint megállapítására irányuló szakértői vizsgálatok protokollját/eljárásrendjét is. Mivel azonban az új törvény végrehajtásáról szóló rendelkezés az elmúlt időszakban nem látott napvilágot –annak ellenére, hogy lassan egynegyed év eltelt a nevelési évből- a megfelelő szakmai tájékoztatás hiányában bizonytalan helyzet állt elő a tanköteles korú gyermekek beiskolázása kapcsán. A jelenleg fennálló állapot szorult helyzetbe kényszeríti mind az eddig illetékes pedagógiai szakszolgálatok szakembereit, mind az óvodapedagógusokat, és az érintett szülőket; irreális morális, szakmai, és erőforrás terheket róva ezzel a rendszerben dolgozókra, és az érintettekre. Aggályos továbbá, hogy a kapcsolódó határidők közeledte ellenére sem áll rendelkezésre pontos információ az esetleges felmentést engedélyező szerv/bizottság kilétéről, a kérelmezés pontos menetéről, a vizsgálati protokollról, a megszülető vizsgálati eredmények bírósági megtámadhatóságának részleteiről. Az óvodapedagógusok presztízse is súlyosan sérül, szakmai véleményük figyelmen kívül hagyása mellett valószínűsíthető, hogy épp azon gyermekek szülei nem kapnak majd megfelelő iránymutatást, akiknek támogatásra lenne szükségük (pl.hátrányos helyzetű családok) a gyermeküknek nyújtható segítségek megvalósításában. A bonyolult törvényi szövegek pontos értelmezése nem várható el a szülőktől, ennek nehezítettsége a gyermek további sorsának alakulását is hátrányosan érintheti. Így ez esélyegyenlőségi kérdés is. Az esélyegyenlőség biztosítása az Alkotmányban meghatározott állampolgári jog, ez garantálja, hogy minden embernek egyenlő joga van a méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a minőségi oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz. A Gyermekek jogairól szóló Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) kimondja a szociális védelem, bíróság, közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek számára, hogy a gyermeket érintő kérdésekben a gyermek mindenek felett álló érdekeit kell figyelembe venni. Lefekteti a szülők felelősségét gyermekük neveléséért és fejlődésének biztosításáért. Tartalmazza a gyermek oktatáshoz való jogát, az esélyegyenlőség figyelembevételével. Az egyenlő bánásmód elve (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről) a diszkrimináció tilalmát, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. Az iskolaérettséghez kapcsolódó vizsgálati rendszer bizonytalan átalakítása okán, az eddigi fejlettség-érettség szerinti rugalmas beiskolázás gyermekcentrikus szemléletét, az egyéni sajátosságokat (testi, érzelmi, értelmi, szociális, idegrendszeri érettséget) figyelmen kívül hagyó, életkor szerinti beiskolázás váltja majd fel. A jelenlegi szabályozás értelmében az óvodapedagógus-szülő döntési kompetenciájától megfosztva a 6. életévét betöltött gyermek kötelezően iskolát kezd. A szülő egyelőre ismeretlen kérvényezési procedúrán keresztül kényszerül érvényesíteni gyermeke beiskolázásával kapcsolatos jogait. Szakmai kutatásból tudjuk, hogy az óvodáskor egy igen érzékeny, szenzitív periódus, amikor is az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges alapkészségek bázisai rakódnak le, amelyekre építkezve biztosítható a sikeres iskolai beválás, kiküszöbölve ezzel a leendő tanulási nehézségek/zavarok megjelenését. A gyermekek érési üteme egyénenként eltérő. Aggodalomra ad okot, hogy nagy számban kerülhetnek éretlen gyermekek az iskolapadokba, melyre sem a rendszer, sem a tanítók nincsenek felkészülve, nem biztosítva ezáltal az átmenetet számukra, növelve ezzel esélytelenségüket az érettebb társaikkal szemben. Ennek megoldása nem terhelhető a tanítókra, módszertani kivitelezése komoly szakmai kérdéseket vet fel. A várhatóan megnövekedő osztálylétszámok mellett jelenleg nincs kidolgozott program az eltérő érettségi állapotokat áthidaló, egyéni sajátosságokhoz igazodó, differenciáláson alapuló haladási ütem. Mi sérült a törvényváltozással? 1. Alapvető szülői, gyermeki jogok. 2. Az óvodapedagógusok, tanítók és szakemberek kompetenciája. 3. A szakszolgálatokban folyó nevelési tanácsadás napi munkafolyamata, mely a kisgyermekek érésének-fejlődésének elősegítésére irányuló komplex gyógypedagógiai-pszichológiai fejlesztő-terápiás folyamat. Az indokolatlanul megnövekedett vizsgálati esetszám ugyanis háttérbe szorítja a fejlesztő/terápiás munkát. Mielőbbi válaszokat szeretnénk kapni az illetékes hatóságoktól: 1. Ha az egységesen szabályozott végrehajtási rendelet ez év végéig jelenik meg, milyen módon gondolják az átállást, a szakmai keretek átdolgozását úgy, hogy a szűkös határidő miatt (2020.01.15.) ne sérüljenek a szülők-gyermekek jogai. 2. Kérjük, erősítsék, vagy cáfolják meg azt a szakmai körökben elterjedt értesülést, hogy az Oktatási Hivatal által felkért külsős szakértőket az illetékes pedagógiai szakszolgálatokból fogják-e kirendelni? 3. Milyen módon és mikorra lesz elérhető az a szükséges, alacsonyabb életkorra (5 év körül) is megfelelően alkalmazható, nagy mintán kipróbált, bemért vizsgálati anyag? 4. Terveznek-e a köznevelési törvény módosítása által, szakmailag stabil alapokon nyugvó, strukturált, óvoda-iskola átmeneteket segítő nevelési-oktatási formát bevezetni. Budapest, 2019.10.26.

„A szociális ágazatban foglalkoztatottak esetében is biztosítani kell, hogy a munkavégzéshez kapcsolódó megbecsülést megkapják, tisztletben tartsák emberi méltóságukat és személyiségi jogaikat, munkájukat elismerjék...” 1993. évi III. Tv. 94/L. A szociális ágazatban dolgozók átlagosan 160 ezer forintból élnek, vagy sokan csak próbálnak megélni, miközben a társadalom leginkább segítségre szoruló tagjainak segítenek. Nehéz sorsú nyugdíjasokat, beteg gyerekeket, hajléktalanokat ápolnak, rettenetes fizikai és pszichológiai megterhelés mellett. Az alacsony bérek miatt egyre többen hagyták el a szakmát, így azok akik maradtak sokszorosát dolgozzák annak, amit emberileg és fizikailag bírni lehet. A szociális ágazatban folyamatosan sztrájkkészültség van, de a Kormány minden eszközzel akadályozza, hogy a köz szolgálatában dolgozók élni tudjanak alkotmányos jogukkal, a sztrájkkal. Mindeközben a szociális ágazatban már 10000 dolgozó döntött a munkabeszüntetésről! Ők már nem sztrájkolnak, felmondtak! A Kormány azért nem hajlandó megállapodni a sztrájkra készülő szakszervezetekkel az elégséges szolgáltatásokról és így ellehetetlenítve az érdekérvényesítést, mert tudja, hogy a saját hibájából, már rég nincsenek meg a minimum szolgáltatás feltételei a szociális ágazatban, mert annyian felmondtak. Annak érdekében, hogy a rászorulók ne maradjanak ellátás nélkül, írd alá a petíciót és támogasd a szociális ágazatban dolgozó fizetésemelését. Azoknak segítünk, akiknek a legnagyobb szüksége van ránk, de a mi fizetésünk siralmas, a munkakörülmények méltatlanok. Elég volt! A petíció aláírásával támogasd a szociális ágazatban dolgozókat!

Sajnos nem minden fogyatékossággal élő embernek lesz piacképes szakmája és piacképes munkabére: a képességüktől és az oktatási rendszertől függ lesz-e piacképes szakmai oktatásban részük vagy sem. És közülük nem kapnak majd öregségi nyugdíjat sem. Sok 18 év feletti Fogyatékossággal élőknek a Rokkantsági járadékuk és a Fogyatékossági támogatásuk a Rezsire, Szociális étkeztetésre, gyógyszer költségre megy el és szinte egyáltalán nem marad maradék a Rokkantsági járadékukból és a Fogyatékossági támogatásukból. Nekik is vannak céljaik és ők is szeretnének félre tenni megtakarított pénzt a céljaik elérése érdekében, vagy váratlan kiadásuk fedezésére. Mért hoztam létre a Petíciómat 2018. Szeptember 26-án? A válasz egyszerű! Mert így képzelem el a Rokkantsági járadék és a Fogyatékossági támogatás emelését évente egyszer. 1. évben: Rokkantsági járadék 50.000 Ft és a Fogyatékossági támogatás szintén 50.000 Ft lenne. Összesen 100.000 Ft-ot kapnának a Fogyatékossággal élők fejenként havonta adómentesen. 2. évben: 75.000 Ft lenne a Rokkantsági járadék és a Fogyatékossági támogatás összege összesen elérné a 150.000 Ft-ot szintén adómentesen. 3. évben: 112.500 Ft lenne a Rokkantsági járadék és a Fogyatékossági támogatás összege ami kettő az együtt 225.000 Ft lenne. 4. évben: 168.750 Ft lenne a Rokkantsági járadék és a Fogyatékossági támogatás összege, így a kettő együtt lenne 337.500 Ft fejenként kettő az együtt. Sajnos egyre több rokkant ember is kénytelen sorba állni a hozzátartozóival/egyedül Karácsonykor/Húsvétkor az utcán, hogy meleg ételhez jussanak és nem biztos, hogy jut nekik az utolsó adagból is nekik. Leginkább azok közül akiknek a szülei már nem élnek és a fogyatékossággal élő érintett emberek nem szorulnak ápolásra, és felügyeletre és gondnokságra sem. Viszont nincs piacképes szakmájuk sem versenyképes munkabért adó munkahelyük. Sajnos nem minden minden fogyatékossággal élő felnőtt kap az önkormányzatól Karácsonyra/Húsvétra tartós élelmiszer csomagot, sem a jótékonysági szervezettől nem kapnak. Ha csak nem a jó szándékú gazdag emberek jó barátjai vagy nagyon jó ismerősei. Pontosan jól tudom a nyugdíjszerű ellátások összege az öregségi nyugdíj összegével azonos százalékban emelkedik. Legjobban csak 4 évente egyszer emelkedik, amikor éppen Országgyűlési képviselő választás éve van. Amióta 2003-tól van nekem a Rokkantsági járadékom és a Fogyatékossági támogatásom 2008. Gazdasági világ válság előtt, minden évben 2x emelkedett a Rokkantsági járadék összege. Ami azt jelenti, hogy a Januári emelés egészen Októberig volt érvényes. És járt egyszeri csak Novemberben érvényes Nyugdíjprémium. Aztán Novemberi emelés egészen Decemberig volt érvényes. Majd jött a jövő év Január amikor újra emelkedett. 2017-ben a Nyugdíjkorrekció sajnos csak November hónapban azaz 1 hónapig volt érvényes, úgy mint a Nyugdíj prémium összege is csak Novemberben 1 hónapra volt érvényes. Pedig a Nyugdíj korrekciónak jobb lett volna ha Novembertől-Decemberig tartott volna, és a 2018. Januári emeléssel együtt bele számításba került volna.