Biológiai és környezettudatos szúnyoggyérítést a Ráckevei Kistérségben!

Tisztelt Polgármester Úr!

Kérjük a Ráckevei Kistérség* területén alkalmazott szúnyoggyérítési gyakorlat modernizálását, a deltamethrin használatának jelentős mértékű csökkentését, és Európa más országaiban már alkalmazott módszerek tapasztalatai alapján a biológiai gyérítés előtérbe helyezését, a rendszeres élőhely-térképezést, a lakosság tájékoztatását és aktív bevonását a védekezésbe a magánterületi tenyészhelyek megszüntetése érdekében.

A szúnyogirtás jelenlegi, kémiai szereket előtérbe helyező gyakorlata súlyos környezet- és természetvédelmi kockázattal jár, ezért közös érdekünk a kérdés megnyugtató rendezése. Ezekről az elvileg gerinces- és emlős biztos szerekről viszont sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberekre – gyerekeknél az ADHD tünetei közül elsősorban a hiperaktív tünetek esélyét fokozza – nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak. [1]

A kémiai szúnyoggyérítés során a levegőbe permetezett vegyszer a kifejlett szúnyogokat pusztítja el (a tojásokra, lárvákra hatástalan). A permetezés után a növények levelein és virágain megtapad a méreg, ezért az irtást követően még sokáig meg tudja betegíteni a méheket és más beporzó rovarokat is, melyek elengedhetetlenek az élelmiszernövényeink szempontjából. De olyan rovarok is a szúnyogirtás áldozatává válnak, melyek táplálékforrásként szolgálnak például a fecskék és más gerinces állatok számára. Továbbá halált jelent számos más ízeltlábú, például a korai fejlődési stádiumban lévő pókok, illetve olyan rovarok, mint a katicabogarak, fátyolkák, darazsak fajaira is. A vegyszer a vízi élőlényekre – algákra, gerinctelenekre, halakra – is extrém módon toxikus. 

Viszont léteznek olyan hatékony alternatívák, melyek a környezetre és az emberi egészségre nézve is kíméletesek. Az egyik választható környezetkímélő, szúnyogszelektív mikrobiológiai védekezés a csípőszúnyoglárvák ellen történik, azok tenyészőhelyein. Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumokat alkalmazza, melynek toxinját a tenyészőhely vizébe juttatják, ahol azt a lárvák elfogyasztják. A toxin a lárvák bélcsatornáját károsítja, ezzel pusztulásukat okozva, de a legidősebb lárvákat, a bábokat és a kifejlett szúnyogokat nem pusztítja el. A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, az, hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással. [7,11,12,13]

Egy másik lehetőség a környezettudatos szúnyoggyérítés, amely komplex módszer a természetes ellenségek bevetésén alapul, azaz a szúnyogokat fogyasztó, eltűnt állatok - békák, szitakötők, madarak, denevérek visszacsalogatása, hogy ők végezzék dolgukat. 
A szitakötők naponta akár 100 db szúnyogot is képesek levadászni, a denevérek éjszakánként testsúlyukkal egyenlő mennyiségű rovart fogyasztanak el.

A biológiai beavatkozás Nyugat-Európában bevett módszer, Németországban 1972 óta alkalmazzák, Ausztriában a szúnyogok elleni védekezés 98 százalékát jelenti, de még Szerbiában is felerészt így irtanak. Magyarországon a biológiai gyérítés elsősorban a nagy üdülőövezetek mentén – Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Dunakanyar – fordul elő, elsősorban a Balatonnál, de kisebb területeken is sikerrel alkalmazzák az önkormányzatok, pl.: Dunaföldváron, Tiszaújvárosban, Szegeden, ahol a szúnyogirtás 2013-as központosítása előtt megkezdték a biológiai gyérítést, az elmúlt 9 évben pedig szinte kizárólag ezt alkalmazzák. Az elmúlt években Székesfehérváron és Pécsen is elkezdték a szúnyogtenyésző helyek feltérképezését, melynek előkészítéséhez és a lehető leghatékonyabb használatához csúcstechnológiás drónokat és spanyol szakértelmet hívtak segítségül. [3] [4] [5]

Összehasonlítva a biológiai gyérítést a földi kémiaival, egységnyi területre vetítve drágának mondható. Ugyanakkor a biológiai kezelés a tenyészőhelyekre koncentrál, ezért jóval kisebb kiterjedésben szükséges elvégezni, mint a kémiai gyérítést. A kettő pontos összevetése is torz, hiszen nem forintosítható a módszer pozitív hatása a természetre, ökoszisztémára. 

Az integrált szúnyoggyérítés egy jó megoldás lehetne, amelyben a kémiai módszerek is helyet kapnak bizonyos körülmények között, például tényleges járványhelyzetben, a másképpen nehezen megközelíthető területek szúnyogmentesítésében. 

Az önkormányzatok saját hatáskörben dönthetnek úgy, hogy elállnak a kémiai szúnyoggyérítés megrendelésétől, ill. együttműködhetnek egymással a biológiai gyérítés közös megszervezése érdekében. Garamszegi László Zsolt ökológus szerint a biológiai irtás ráadásul csak akkor hatékony, ha nemcsak egy településen, hanem egy adott élőhely egész területén végzik – tehát több település szükségszerű összefogásával.

Azt várjuk az önkormányzatoktól, hogy körültekintően járjanak el, és minél hamarabb álljanak át döntő mértékben az ember és a környezet számára legkíméletesebb mikrobiológiai szúnyogirtásra.

A sikeres együttműködés reményében tisztelettel üdvözli Önt:

Pap Mária 
halásztelki lakos