Polt Péter mondjon le!

A kormánypártokhoz közel álló személyiségek sötét ügyeinek eltussolását nem épp alaptalanul róják a legfőbb ügyész számlájára. Az eltussolt ügyekkel mégsem kívánok foglalkozni, mert ahhoz, hogy kétséget kizáróan megalapozott kijelentéseket tehessünk rájuk vonatkozólag, el kellene végezni azt a nyomozást, amit az ügyészségen leállítottak, vagy el se rendeltek.
Az ügyészség koncepciós pereket folytat Ibolya Tibor főügyész elgondolása alapján. Az ügyészség számára, példának okáért a média érdeklődése folytán jelentős ügyekben, különösen médiabíráskodás esetén, ha nem sikerül a tradicionális elvárásoknak megfelelően összefüggő, logikus bizonyítást adni a vádlott bűnösségére, gyakorta magánvádló „támogatásával” mégis születik valami bizonyításféle, melynek elfogadtatása érdekében egyes ügyészek – mint például Ibolya Tibor főügyész – készek nyomást gyakorolni a bíróságra. Darák Péter nem védte a bírók függetlenségét, pártatlanságát. Ellenkezőleg, kiszolgáltatta őket a médiának. Egy 2019-es Mandiner interjúban például egyenesen azt állítva, hogy az ítélet helyessége társadalmi visszhangján mérhető le. E koncepciós perekben tisztességtelen eljárásban, megalapozatlan ítélettel fosztják meg a vádlottat becsületétől, szabadságától, vagy a vádlottat a bizonyíthatónál súlyosabb büntetőjogi tényállás szerint ítélnek el. Ezek az ügyek a médiatámogatásnak köszönhetőleg nagy népszerűségnek örvendenek.
A „lúgos orvos” ügyben a meglehetősen gyanús Bene Krisztián bűnösségét egyáltalán nem sikerült bizonyítani. A vádlott bűnösségének a szavahihetőnek feltüntetett, ám ostoba, és Bene Krisztiánnal szemben megromlott kapcsolatuk miatt előítéletes sértett megfigyeléseire és megalapozatlan következtetéseire épített bizonyítása érvénytelen. A sértett által támadójának tulajdonított ismeretekről, melyeknek a sértett téves vélekedése szerint rajta kívül csak hárman – az ex, az élettárs és Bene – lehettek birtokában, valójában bárki tudomást szerezhetett, példának okáért bármelyiküktől. A darnózseli hentes bűnössége – amennyiben nem a maradványok szétszórásáról tanúskodó védett tanú az elkövető – nyilvánvaló. A holttest megsemmisítése bűncselekmény. Ez közel kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az áldozat halálát a vádlott okozta, de azért komoly kétség fér ehhez is. A szándékosság pedig egyáltalán nem bizonyított. Érdekes módon a „lúgos orvos” ügyben és a darnózseli ügyben egyaránt a vízilabdázó Gál András képviselte a magánvádat. A Fenyő János megöletésével vádolt Gyárfás Tamás, illetve a Gyárfás által tett bejelentés vonatkozásában valóban hibázó Ihász főügyész is hasonló tisztességtelen eljárásra számíthat. Gyárfás ellen maffiózókkal való kapcsolatain kívül jobbára csak e maffiózók által kicsikart, rögzített, és megvágott kijelentései, valamint e kijelentések ugyanazon maffiózók általi interpretációja szólnak.
Az ügyészségnek a bíróság tisztességtelen eljárásával szemben is fel kellene lépnie a törvényesség érdekében, azonban számos megalapozott bejelentésem ellenére – melyek egy részét személyesen a legfőbb ügyészhez intéztem – mindmáig nem került sor.
Vannak olyan ügyek is, amelyekben – ugyancsak törvénytelen módon – az indokoltnál enyhébb ítélet, vagy egyenesen megalapozatlan felmentés születik. Jellemzően a magántulajdon védelme során okozott halál és közveszély megítélése számíthat igen méltányos elbírálásra. A szenilis Kónya Istvánnak a Kúria mára nyugalmazott kollégiumvezető bírájának felemelő élmény volt az Országos Széchenyi Könyvtár egykori főigazgatójának felmentése, aki az utasülés ablakát betörve táskáját eltulajdonító motoros útonálló autós üldözésével közveszély okozott, és gondatlanul megölte az utast, aki a motoros bűntársa volt. Emlékezetes egy kis párt miniszterelnök-jelöltjének esete is, aki magas feszültséggel védve veteményesét, egy uborkatolvaj halálát okozta, s társát megnyomorította. Ezt megrovással intézte el végül a bíróság.