Védjük meg a Katona József utca keramit burkolatát!
A Katona József utca közterületi újrafunkcionálása úgy nyerne méltó kiteljesedést, ha az átépítés műveleteit ezen a helyszínen az értékőrzés gesztusa egészítené ki.
Előzmények és az első, azóta elutasított kérelmünk facebook posztja, képi dokumentációval:
https://www.facebook.com/groups/424649830906706/posts/8093013714070241/
részlet a posztból:
• a keramit egy magyar találmány, s ez a ma még megmaradt kevés burkolatok egyikét ipartörténeti jelentőségűvé és megőrzésre érdemessé teszi -- a századfordulón szabadalmaztatott keramit kitűnő tulajdonságai miatt gyorsan elterjedt és széles körben alkalmazott építőanyaggá vált -- rendkívüli kopásállósága, tömörsége és keménysége tették azzá, de mindemellett nem is törékeny vagy sérülékeny, továbbá fagyálló, sav- és lúgálló -- egyetlen gyengéje, hogy nedves időben csúszóssá válik -- csúszásbiztossá a felület bordázásával lehet tenni, erre már 1937-ben nyújtottak be szabadalmat, s az eljárást azóta is alkalmazzák
• ez volt az első(!) keramit borítású utcák egyike -- a Katona József utca érintett szakasza 1911 óta keramit borítású, megnyitva az utat a városnegyed utcáinak későbbi egységes anyagú leburkolása felé -- az eredeti burkolat még ma is, 113 év után is működik és használható, egyként dicsérve a korabeli útépítő mérnökök és mesteremberek munkáját, ill. a kitűnő burkolati anyagnak bizonyuló keramitot -- megjegyzendő, hogy szemben az aszfalttal, akkoriban nagyobb teherbírásúnak és tartósabbnak tartották a keramitot, ezért is részesítették előnyben -- a Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntése alapján elsőnek az Újpesti rakpart, a Pozsonyi út, a Rudolf tér (mai Jászai Mari tér), a Katona József utca és a Sziget utca (mai Radnóti Miklós utca) Duna felőli vége kapott egységes keramit burkolatot, ehhez később még több újlipótvárosi utca is csatlakozott, így pl. a Budai Nagy Antal, vagy a Pannónia -- de magáról Budapestről is elmondható, hogy sárga keramitköves utcái sajátos, egyedi hangulata révén kiemelkedett a korabeli nagyvárosok sorából -- így hely- és várostörténeti érték, s mint olyan, megőrzésre javasolt
• ez most az utolsó(!) keramit borítású utca -- a keramit burkolatok felszámolása és aszfalt burkolatra történő átváltása zömmel az 1970-es, 1980-as években zajlott, s bár sporadikusan maradtak még sárga keramitos utcák a kerületben azután is, de ma már egy másik végponthoz érkeztünk, a Katona ugyanis a kerület utolsó keramit burkolatú utcája -- s nemcsak kerületi szinten az utolsó ilyen utca, de fővárosi szinten is a még megmaradt nagyon kevesek egyike -- közterületi, közforgalmi utcaként, a fővárosban ma már csak a Katona József utca, az óbudai Tanuló utca, az újbudai Eszék és Szabolcska Mihály utcák vannak keramittal burkolva, ill. egy-két kisebb utcaszakasz, mint pl. a pestújhelyi Gergő utcában
• a szakmai vélemények a megőrzést támogatják -- a pestújhelyi Gergő utcával kapcsolatban Perczel Anna építész, az Óvás Egyesület alapítója és egyetemi tanár szakvéleményében kiemeli a burkolat helytörténeti értékét és kerületi helyi védelemre javasolja azt, mint ahogy az örökségvédelemmel kapcsolatos szakmák konszenzusos álláspontja szerint is a településkarakter megőrzése céljából a keramit és bazalt kockakő burkolatok megvédése javasolt a történelmi városmagban -- ahogy a szomszédos Jászai Mari tér és az azt környező épületek világörökségi helyszín, a Duna-part a házsoraival és sétányaival városképi jelentőségű terület, úgy a Palatinus házak és az általuk közrefogott kis utcarész is méltó a kulturális örökségvédelemre (az épületek védettek, de az utcakép vagy a burkolat nem)
• jó példák a megóvásra -- a keramit borítású vagy kockaköves utcák védelmére, ill. a rekonstrukciót követő visszaállításra több példát is találunk -- csak egy párat említve: Visegrádon hat utca macskaköves burkolata is védett, de a budai Gül Baba utcában is visszarakták a köveket az átépítés után, mint ahogy a Vár alatt a Vám utcában is visszakerült a keramit burkolat a Bem rakpart és a Fő utca között, s ez történt a kecskeméti Kálvin téren is a tér rekonstrukciója után -- mivel itt egy utolsó, még meglevő emlékről van szó, ami a valamikori Budapestre egyedi módon jellemző sárga utakra és sajátos városképre is emlékeztet, mindez a kulturális örökségvédelem szempontjából is jelentős és megőrzendő
• a lakosság is a megőrzést támogatja -- itt, az Újlipótváros Zöldterületeiért Csoportban és személyesen végzett mini-felmérés összegzéseként elmondható, h a kérdéses területet az itt lakók túlnyomó többsége kifejezetten kedveli mint egyedi arculatú útszakaszt, s megóvásra érdemes helytörténeti értékként tekint rá, megszűntét egyértelműen veszteségként élné meg (többen fájlalták, h az önkormányzat a lakosság előzetes megkérdezése nélkül, ill. értesítés nélkül döntött egy helytörténeti szempontból ilyen jelentős kérdésben) -- számtalan itt lakónak fűződik valamilyen emléke a sárga keramitos utcákhoz, azt az arculatot a településkarakter integráns részének tekintik, s épp ezért nem támogatják, h az utolsó ilyen burkolatú útszakasz is eltűnjön és feledésbe merüljön -- a Palatinus-házak és a köztük futó sárga keramit borítású utca (mindkettő 1911-re datálható) a kerületrész történetét és a mai városnegyed kialakulását idézik fel a kezdetektől egészen máig
• javaslat a döntéshozók felé: a fentiek alapján javasoljuk, hogy az egyedi és karakterisztikus utcaképet adó keramit burkolatot hely- és várostörténeti, ipar- és közlekedéstörténeti emlékként őrizzék meg és döntésük során vegyék figyelembe az itt lakók pozitív értékelését és a megőrzésre való határozott igényét is