10 aláírás gyűlt össze.
Címzett: Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter
Extraprofitadót a közbeszerzési ágazat oligarcháinak is!
Miközben mi hó végén az élelmiszerboltban a joghurt árával matekozunk, az adóbefizetéseinkből finanszírozott – és nyilvánvalóan szemtelenül túlárazott – közbeszerzési pályázatokat elnyerő vállalkozások tulajdonosai több tízmilliárd forint osztalékot vesznek fel minden évben.
Miközben mi azon görcsölünk, hogy hogyan juttassuk el a gyereket nyári táborba egy hétre és alig tudjuk már megfizetni nekik a magyar gyümölcsöt, ők olyan karórákat, kézitáskákat, ruhákat villantanak, amelyek értéke egy átlagos magyar háztartás akár több éves költségvetését fedezné.
Miközben mi már annak is örülünk, ha ki tudjuk fizetni a strandbelépőt a családnak egy forró nyári hétvégén, ugyanis a lángosozásról már tavalyelőtt lemondtunk, ők – kormánytagokkal és azok családtagjaival közösen – paradicsomi helyekre repülnek jachtozni az új magánrepülőgépeiken és meseautókkal járnak köztünk.
A közbeszerzés-nyertes oligarchák magángépein utazgató és a jachtjaikon, külföldi ingatlanjaikban fényűzően nyaralgató kormányunk természetesen felismerte a mi gazdasági nehézségeinket is, ezért – számos egyéb hatástalan gazdaságélénkítő és inflációcsökkentő intézkedés mellett – 2022-ben a megnyugtatásunkra extraprofitadót vezetett be 8 olyan ágazatra, amelyek bevételük többségét többnyire közvetlenül lakossági fogyasztásból termelik. Félreértés ne essék! Ezt az adót sem a multik fizetik a végén, hanem – némi halasztással - mi magyar fogyasztók az évek óta EU-bajnok infláción keresztül. És közben az állam – az általa gerjesztett inflációt is kvázi tovább adóztatva – még több bevételhez jut a magyar fogyasztók kárára.
Azonban a folyamatosan növekvő adóbevételek ellenére – egészségügyre, oktatásra és a szociális szférára mégis egyre csökkenő arány jut a költségvetésből miközben az államadósságunk nem csökkent és folyamatosan túl magas az államháztartás hiánya is.
A mai nehéz gazdasági helyzetben azzal a javaslattal élünk, felszólítva ennek kidolgozására és előterjesztésére Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter urat, hogy vezessenek be különadót azoknak a cégeknek a nyereségére, amelyek közbeszerzési pályázatokon évi 1 milliárd forintnál többet nyernek!
Egyrészt az ő nyereségük nem közvetlenül a fogyasztóktól származik, így az ő adóztatásuk nem gerjeszti az inflációt, másrészt ezen cégek tulajdonosainak többsége szerencsére ma már derék, nemzeti hazafi, akik – mivel láthatóan megtehetik – biztosan örömmel fognak lemondani mesés vagyonuk egy részéről, hogy ezzel is hozzájáruljanak a közszolgáltatások minőségének javulásához.
Miért fontos?
Pont 200 éve, a pozsonyi országgyűlésen, Széchenyi István gróf birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság (a mai Magyar Tudományos Akadémia) megalapítására. Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a legnagyobb magyar által alapított MTA-t ma milyen kilátástalan helyzetbe hozta a kormány, de a petíciómnak ez most nem tárgya, inkább csak szimbolikus szemléltető eszköze.
Azért fontos a petícióm mert megmutatja, hogy a magyarságukat és a nemzethez tartozásukat oly sűrűn és büszkén hangoztató Nemzeti Együttműködés Rendszere - amelyik egyébiránt rendszeresen Széchenyi letéteményeseként hivatkozik magára - mennyire elhivatott valójában a haza fejlődése ügyében.
Nem vagyok naiv. Természetesen nem számítok arra, hogy a felhívásomra Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szíjj László, Jászai Gellért vagy éppen Garancsi István igazolják, hogy méltóak Széchenyi István gróf emlékéhez és felajánlják egy évi jövedelmüket. De ha sokan aláírjátok, talán kiderül, hogy a NER milyen mértékben is képzel hozzájárulni a nemzet fejlődéséhez. Vajon hajlandóak-e legalább olyan mértékben hozzájárulni, mint a multik?
Azért fontos a petícióm mert megmutatja, hogy a magyarságukat és a nemzethez tartozásukat oly sűrűn és büszkén hangoztató Nemzeti Együttműködés Rendszere - amelyik egyébiránt rendszeresen Széchenyi letéteményeseként hivatkozik magára - mennyire elhivatott valójában a haza fejlődése ügyében.
Nem vagyok naiv. Természetesen nem számítok arra, hogy a felhívásomra Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Szíjj László, Jászai Gellért vagy éppen Garancsi István igazolják, hogy méltóak Széchenyi István gróf emlékéhez és felajánlják egy évi jövedelmüket. De ha sokan aláírjátok, talán kiderül, hogy a NER milyen mértékben is képzel hozzájárulni a nemzet fejlődéséhez. Vajon hajlandóak-e legalább olyan mértékben hozzájárulni, mint a multik?