aPont Miskolc

Miért Fontos Csatlakozni a Kampányhoz? 1. Közösségi Felelősség: A temető nem csupán egy hely, ahol szeretteink nyugszanak, hanem egy olyan hely is, amely tükrözi, hogy mennyire tiszteljük múltunkat és kultúránkat. Kötelességünk gondoskodni róla, hogy ez a hely méltóságteljes és tiszteletet sugárzó maradjon. 2. Az Elhunytak Tisztelete: Az, hogy csatlakozol a kampányhoz, azt jelenti, hogy tiszteletben tartod az elhunytak emlékét és biztosítani szeretnéd, hogy nyugalmukat méltó körülmények között őrizhessük. 3. Biztonság és Hozzáférhetőség: A temető állapotának javítása nem csak esztétikai kérdés, hanem biztonsági szempontból is fontos. A tisztább, karbantartott, és biztonságos temető nyugalmat nyújt a látogatóknak, és megelőzi a további illegális tevékenységeket. 4. Aktív Közösségi Részvétel: A kampányhoz való csatlakozás lehetőséget ad arra, hogy aktívan részt vegyél közösséged életében és javítsd annak minőségét. Ez az együttműködés hozzájárul a helyi problémák hatékonyabb kezeléséhez. 5. A Változás Hangja: Minden egyes aláírás növeli a kampány súlyát, erősíti üzenetét, és nyomást gyakorolhat az illetékes döntéshozókra, hogy sürgős intézkedéseket hozzanak. A csatlakozásoddal te is részese lehetsz a változásnak, amely pozitív irányba mozdíthatja előre közösségünk jövőjét. Most van itt az idő, hogy cselekedjünk. Ne csak nézői, legyünk aktív résztvevői is annak, hogy a miskolci Szent József temető méltó hely legyen szeretteink és közösségünk számára. Csatlakozz hozzánk, írd alá a petíciót, és légy te is a változás része!

Az előzőekben leírtak miatt fontos az ügy, de azért is, hogy a nagyvárosunk híre ne romoljon tovább ilyen hozzáállás következtében. Valamint a hivatali ügyintézésre is igen rossz fényt vet, hogy egy közérdekű bejelentést nem vesznek komolyan.

Azt sosem gondoltuk, hogy majd pont a miskolci iskolák tanáraival fognak egyeztetni az oktatás irányítói, de hogy lényegében senkivel sem, aki kritikát fogalmaz meg, az legvadabb elképzeléseinkben sem merült föl. Nem számítanak a több évtizedes szakmai szervezetek, a szakszervezetek, de még a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar sem. Ha épp arra volt szükség, akkor alapítottak helyettük/mellettük másikat. Nem tudunk tényfeltáró kutatásokról, kidolgozott programról a felfelé ívelés érdekében, nincs rendszer az egymás utáni döntésekben - sőt, az az érzésünk, az egymást követő lépések annak kényszeréből erednek, hogy a korábbi hibás döntések okozta káoszon próbáljanak meg úrrá lenni. Új alapokra helyezett oktatási rendszer kell! A jelenlegi helyzet már régóta tarthatatlan. Új évszázadban élünk több mint két évtizede: nem lehet kiindulópontnak tekinteni egy huszadik század közepi oktatási rendszert, s azt toldozgatni-foltozgatni. Vegyük már végre észre: az oktatás területén környezetünk, Európa, de a világ nagy része is elhúzott mellettünk. Már nem az a kérdés, hogy mikor fog összeomlani a magyar közoktatás, mert már javában omlik, egyes helyeken már össze is omlott. Az olyan iskolákban, ahol rendszeresen nincs kémia-, fizika-, angol-, informatika…stb. óra, ott már nincs elfogadható színvonalú oktatás! Már csak gyermekmegőrzés van. Ezekben az iskolákban a tanuló nem kapja meg a neki járó, fejlődéséhez szükséges „szolgáltatást”, eleve hátrányban lesz azokkal a társaival szemben, akik olyan szerencsések, hogy minden órájukat szakszerűen megtartják, mert nincs az iskolájukban tanárhiány. Mert igenis VAN tanárhiány, ahogyan ezt a diákok és a szülők sokasága napi szinten tapasztalja is. És miért is nincs elég tanár? Részben az eddig felsorolt, nem éppen optimálisnak nevezhető munkakörülmények miatt. Másrészt hivatásunknak az utóbbi időben soha nem látott mélységekbe zuhant társadalmi elismertsége miatt. Mi vagyunk azok, akik sokak szerint alig dolgozunk és rengeteget vakációzunk. Ha ez így van, akkor vajon azok, akik így gondolkodnak, miért nem akarnak tanárok lenni? Legyünk önkritikusak: nem vagyunk mind tökéletesek. De reményeink szerint mindenkinek az életében lehetett jelen olyan pedagógus - óvó néni, tanár bácsi -, akire szeretettel emlékszik vissza, mert megtanította írni; mert sokat foglalkozott vele, mikor gondjai voltak; mert elvitte színházba vagy kirándulni; mert jól felkészítette az érettségire; mert megértő volt vele; mert jó hangulatú órákat tartott; mert egyszer elnézett egy csínytevést… Sokfélék vagyunk. Többségünk sokat dolgozik (nagyon - hetente több mint 50 órát) a körülmények ellenére. Ezt vállalnunk csakis a gyerekekért érdemes. De ezzel visszaélni minősíthetetlen cinizmus. Sokat javítana megítélésünkön, ha a döntéshozók kommunikációja sem a sztereotípiákat erősítené. Ha úgy kezelnének minket is, mint akik diplomájukat azért kapták, mert értenek ahhoz, amit csinálnak. Nem kellene például ezt újra bizonyítani valami életpályamodellnek nevezett adminisztrációs őrület keretében. Olyan bizalommal kezelnének, mint aki képes szakmai döntéseket hozni: tanítványai ismeretében tudja, hogy mit, mikor, hogyan, milyen oktatási segédeszköz használatával tud a legjobban megtanítani. Olyannak, akire a családok legféltettebb kincsüket bízzák. Természetesen ehhez megfelelő bérek is kellenek. Felsőfokú végzettségünk van, értelmiséginek tartjuk magunkat, s ezt el is ismerik a világon mindenhol, tehát akkor minket is megillet az ennek megfelelő munkabér. A jelenlegi infláció miatt már nem csak hónap végén vannak anyagi gondjaink. Remélem, hogy azt tényleg senki nem hiszi, hogy „véget nem érő szabadságainkat” luxusutazásokkal töltjük. Pedagógus házaspároknak saját gyerekeikkel szemben van lelkiismeret-furdalása, mert náluk a nyaralás rokonlátogatásokban merül ki. Hogyan fordulhat az elő, hogy egy kezdő tanár fizetése nem éri el a garantált bérminimumot, ki kell azt arra egészíteni? Összehasonlításképpen egy nagykereskedelmi láncnál a kezdő eladók fizetése idén január 1-től 362 600 Ft (azaz 100 ezer forinttal több). Pedagógusok esetében a cafetéria és a jutalom is ismeretlen fogalmak. Még egy miniszteri elismerés is kimerül egy oklevélben és egy szál virágban(!). Így hogyan várhatjuk el, hogy lesz utánpótlásunk? Hat évet öregedtünk az első levél megjelenése óta, és ez alatt az idő alatt alig akadt fiatal kolléga, aki az azóta nyugdíjba vonultak helyébe lépett volna. Nem véletlen: ilyen „röhejes” fizetésre kevesen vágynak. 2013-ban kaptunk utoljára alapbéremelést (évekig elhúzva, több részletben, így lehetett azt kommunikálni a társadalom felé, hogy a pedagógusok már megint, már megint…). Ezért kilenc év után most ne utalgasson senki arra a 9 % körüli megalázó pótlékra, amit a mi közösségeink is visszautasítottak, ennek ellenére mégis döntöttek róla. Nem alamizsnát kérünk! És a munkánkat segítő kollégák (oktatástechnikusok, rendszergazdák stb.) fizetése még a miénknél is gyalázatosabb! Azonnali együttgondolkodást szeretnénk az oktatásról, és megoldásokat, melyek már most is irdatlan nagy késésben vannak. SEGÍTSÉG! Minden gondolkodó, jószándékú honfitársunktól ezt várjuk! Mert a helyzet drámai. Nem kérünk viszont a megbélyegzésből, mert ki merjük mondani a véleményünket. Mert mi továbbra is TANÍTANI akarunk! Megbecsülten - mind erkölcsileg, mind anyagilag. A tanári szobákban jó hangulat csak akkor lesz újra, ha azt látjuk, értelme van a munkánknak. Arra tanítjuk gyerekeinket, amire kell, ami elvárható a harmadik évezred elején: problémamegoldásra, együttműködésre, elfogadásra, önfejlesztési igényre és képességre, szorgalomra, kitartásra, demokráciára, önkifejezésre, kritikus gondolkodásra… Mert csak így születnek nagy dolgok, melyek előrébb viszik az országot, a világot. Miskolc, 2022. február 03. Közel 200, miskolci, állami fenntartású gimnáziumban dolgozó tanár

A játszótéren egy hinta, egy mászóka, és egy leromlott lipityóka van, a fű nagyon ritkán van levágva. Az ott élő gyerkeknek is szükségük, és joguk lenne egy játszótére. Mi itt lakó szülők, nagyszülők aláírásunkkal kérjük, jáerjon közben az önkormányzatnál, hogy a vasgyárban felújításra kerüljön a játszótér.

A Budapest–Miskolc vonalon Pécel és Aszód között 10 hónapra teljesen lezárják a vasúti pályát. A vonatpótlást szervező MÁV-Start tervei szerint közel egy éven át, az ingázók ezrei csak két többlet átszállással jutnának el céljukhoz, így a mindennapi utazásuk jelentősen lassabb és körülményesebb lenne. A Közlekedő Tömeg Egyesület javaslatai jelentősen csökkentenék az utasokat érő kényelmetlenségeket.

Az országunk, oktatásunk jövőjének elengedhetetlen alapvető szükséglete lenne a független oktatáshoz való jog. Amit a fent előterjesztett törvényjavaslat teljes mértékben megsért. Ez ellen küzd mindenki, aki valóban a nép érdekeit, jövőjét tartja szem előtt!