100 aláírás gyűlt össze.
Címzett: Vállalatvezetők és politikusok
Támogassuk a Nemzeti Szolidaritási Programot!
Létre kell hozni a Nemzeti Szolidaritási Alapot, amiből biztosíthatjuk a frontvonalban harocoló egészségügyi és szociális dolgozók számára a megfelelő felszerelést és a bajba jutott magyar emberek számára a biztos megélhetést alapjövedelem formájában!
Amelyik cég 2010 óta több, mint 5 milliárd forint értékben nyert közbeszerzést, az hozzájárulásként fizesse be a szolidaritási alapba ennek a pénznek az 1 százalékát, aki több mint 10 milliárdot nyert, az a 2 százalékát, akik pedig 100 milliárd forintnál többet kaptak, azok 3 százalékot adjanak be az alapba.
Vegye ki a részét a járvány elleni védekezésből a nemzeti tőkésosztály is, a rezsim legnagyobb haszonélvezői is fizessenek a tőkevagyonuk után hozzájárulást! Akinek 100 milliárdnál nagyobb a vagyona, az 3 százalékkal, akinek 10 milliárdnál nagyobb, az 2 százalékkal, akinek 1 milliárdnál nagyobb, az 1 százalékkal járuljon hozzá a járvány miatt bajba jutott emberek megsegítéséhez. A tőkevagyon alapján fizetett szolidaritási hozzájárulás várhatóan 120 milliárd forintot jelent, vagyis a vállalati befizetésekkel együtt több, mint 600 milliárd forint folyhat be.
Az így létrehozott szolidaritási alapból elsőként azokról kell gondoskodni, akik a járvány ellen a frontvonalban harcolnak. Másodikként minden magyar állampolgárnak (minden munkavállalónak, álláskeresőnek, nyugdíjasnak és gyermeknek) alanyi jogon annyi támogatást kell adni, amennyi ahhoz szükséges, hogy válság ideje alatt a havi jövedelme elérje a nettó 110 ezer forintot.
Amelyik cég 2010 óta több, mint 5 milliárd forint értékben nyert közbeszerzést, az hozzájárulásként fizesse be a szolidaritási alapba ennek a pénznek az 1 százalékát, aki több mint 10 milliárdot nyert, az a 2 százalékát, akik pedig 100 milliárd forintnál többet kaptak, azok 3 százalékot adjanak be az alapba.
Vegye ki a részét a járvány elleni védekezésből a nemzeti tőkésosztály is, a rezsim legnagyobb haszonélvezői is fizessenek a tőkevagyonuk után hozzájárulást! Akinek 100 milliárdnál nagyobb a vagyona, az 3 százalékkal, akinek 10 milliárdnál nagyobb, az 2 százalékkal, akinek 1 milliárdnál nagyobb, az 1 százalékkal járuljon hozzá a járvány miatt bajba jutott emberek megsegítéséhez. A tőkevagyon alapján fizetett szolidaritási hozzájárulás várhatóan 120 milliárd forintot jelent, vagyis a vállalati befizetésekkel együtt több, mint 600 milliárd forint folyhat be.
Az így létrehozott szolidaritási alapból elsőként azokról kell gondoskodni, akik a járvány ellen a frontvonalban harcolnak. Másodikként minden magyar állampolgárnak (minden munkavállalónak, álláskeresőnek, nyugdíjasnak és gyermeknek) alanyi jogon annyi támogatást kell adni, amennyi ahhoz szükséges, hogy válság ideje alatt a havi jövedelme elérje a nettó 110 ezer forintot.
Miért fontos?
Magyarországon már most több tízezer ember elvesztette állását, de ez a szám folyamatosan növekszik. Heteken belül százezrek válhatnak munkanélkülivé, de a milliós nagyságrend sem elképzelhetetlen már. Ilyen mélységű válságra és fenyegetésre évtizedek óta nem volt példa.
Nincsen vita abban, hogy a járvány elleni küzdelem közös nemzeti ügy. A válsággal szemben pedig nemzeti összefogásra van szükség itthon is. Nem lehet kétséges az sem, hogy kormányzati beavatkozásra van szükség a leginkább rászorultak megsegítése érdekében. Minél tovább tart a válság, annál nagyobb léptékű intézkedésekre van szükség. Már most is rengetegen vannak, akik egzisztenciális válságba kerültek, nem tudják fizetni számláikat, képtelenek fenntartani otthonukat, és sajnos az ország legszegényebb vidékein már ételre sem telik minden családnak.
Eljött az idő, hogy igazságot tegyünk, azonnali segítséget kell adnunk a rászorulóknak! Kezet kell nyújtsunk az elesetteknek!
Az elmúlt tíz évben gazdasági rendszerváltás történt Magyarországon. A nemzeti együttműködés rendszerének kiválasztottjai százmilliárdos vagyonokra tettek szert az állami megbízásokból, az uniós támogatásokból. Néhányan emberi ésszel nehezen felfogható vagyonokat gyűjtöttek alig egy évtized alatt. Eljött az ideje, hogy a legtehetősebb magyarok végre visszaadják, amit a közösből kaptak. A járvány idején joggal várják el az emberek, hogy az Orbán Viktor által épített „nemzeti tőkés” réteg is belenyúljon a zsebébe, és hozzájáruljon az ország megmentéséhez. Nem lehet az a megoldás, hogy tovább sarcolják a közfeladatokat ellátó intézményeket és az önkormányzatokat! Most bizonyíthatja be a Fidesz, hogy a „polgári Magyarország” és a Nemzeti Együttműködés Rendszere nemcsak „politikai termék” volt. Nem hagyhatjuk, hogy a veszélyhelyzetben a gazdagok még gazdagabbá, a szegények pedig még szegényebbé váljanak!
Nincsen vita abban, hogy a járvány elleni küzdelem közös nemzeti ügy. A válsággal szemben pedig nemzeti összefogásra van szükség itthon is. Nem lehet kétséges az sem, hogy kormányzati beavatkozásra van szükség a leginkább rászorultak megsegítése érdekében. Minél tovább tart a válság, annál nagyobb léptékű intézkedésekre van szükség. Már most is rengetegen vannak, akik egzisztenciális válságba kerültek, nem tudják fizetni számláikat, képtelenek fenntartani otthonukat, és sajnos az ország legszegényebb vidékein már ételre sem telik minden családnak.
Eljött az idő, hogy igazságot tegyünk, azonnali segítséget kell adnunk a rászorulóknak! Kezet kell nyújtsunk az elesetteknek!
Az elmúlt tíz évben gazdasági rendszerváltás történt Magyarországon. A nemzeti együttműködés rendszerének kiválasztottjai százmilliárdos vagyonokra tettek szert az állami megbízásokból, az uniós támogatásokból. Néhányan emberi ésszel nehezen felfogható vagyonokat gyűjtöttek alig egy évtized alatt. Eljött az ideje, hogy a legtehetősebb magyarok végre visszaadják, amit a közösből kaptak. A járvány idején joggal várják el az emberek, hogy az Orbán Viktor által épített „nemzeti tőkés” réteg is belenyúljon a zsebébe, és hozzájáruljon az ország megmentéséhez. Nem lehet az a megoldás, hogy tovább sarcolják a közfeladatokat ellátó intézményeket és az önkormányzatokat! Most bizonyíthatja be a Fidesz, hogy a „polgári Magyarország” és a Nemzeti Együttműködés Rendszere nemcsak „politikai termék” volt. Nem hagyhatjuk, hogy a veszélyhelyzetben a gazdagok még gazdagabbá, a szegények pedig még szegényebbé váljanak!