Támogasd a fejlesztőpedagógusok-gyógypedagógusok szakmai álláspontját az iskolaérettség kapcsán

Mind emberileg, mind szakmailag méltatlan helyzet állt elő a tanköteles korú gyermekek beiskolázása kapcsán.
A köznevelési törvény módosításával, nehezen átlátható, a gyermeki érdekeket és gyermeki jogokat csorbító, az óvodapedagógus kompetenciáit korlátozó,felesleges frusztrációkat tarkított helyzet állt elő a köznevelés-közoktatás terén, a megfelelő információk hiányában.
Ezúton szeretnénk csatlakozni a pszichológus szakmai közösség és a szülői fórum iskolaérettségi vizsgálatok kapcsán megfogalmazott nyílt leveléhez a társ-szakma: a gyógypedagógus- fejlesztőpedagógus közösség nevében.
A Magyar Országgyűlés 2019.07.12-én szavazta meg a 2019. évi LXX. törvény módosítását (nemzeti köznevelési törvény), megváltoztatva többek között az iskolába lépéshez szükséges fejlettségi szint megállapítására irányuló szakértői vizsgálatok protokollját/eljárásrendjét is.
Mivel azonban az új törvény végrehajtásáról szóló rendelkezés csak 2019.11.21-én látott napvilágot, a rövid határidő, illetve a jó pár megválaszolatlan kérdés nem került tisztázásra, valamint a megfelelő szakmai tájékoztatás hiányában, bizonytalan helyzet adódik mind a mai napig a tanköteles korú gyermekek beiskolázása kapcsán. A jelenleg fennálló állapot szorult helyzetbe kényszeríti mind az eddig illetékes pedagógiai szakszolgálatok szakembereit, mind az óvodapedagógusokat, és az érintett szülőket; irreális morális, szakmai, és erőforrás terheket róva ezzel a rendszerben dolgozókra, és az érintettekre.
Aggályos továbbá, hogy a tankötelezettségi felmentési határidő közeledte ellenére sem áll rendelkezésre konkrét információ arról, hogy a hivatal pontosan milyen szempontok alapján fogja döntését meghozni, hogy milyen konkrét szempontok alapján íródjon a szülői kérelem, valamint a vizsgálati protokollról, illetve a megszülető vizsgálati eredmények bírósági megtámadhatóságának részleteiről sem!
Az óvodapedagógusok presztízse is súlyosan sérül, szakmai véleményük figyelmen kívül hagyása mellett valószínűsíthető, hogy épp azon gyermekek szülei nem kapnak majd megfelelő iránymutatást, akiknek támogatásra lenne szükségük (pl.hátrányos helyzetű családok) a gyermeküknek nyújtható segítségek megvalósításában.
A bonyolult törvényi szövegek pontos értelmezése nem várható el a szülőktől, ennek nehezítettsége a gyermek további sorsának alakulását is hátrányosan érintheti. Így ez esélyegyenlőségi kérdés is.
Az esélyegyenlőség biztosítása az Alkotmányban meghatározott állampolgári jog, ez garantálja, hogy minden embernek egyenlő joga van a méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az egészségügyi ellátáshoz, a minőségi oktatáshoz és az élethosszig tartó tanuláshoz. A Gyermekek jogairól szóló Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) kimondja a szociális védelem, bíróság, közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek számára, hogy a gyermeket érintő kérdésekben a gyermek mindenek felett álló érdekeit kell figyelembe venni. Lefekteti a szülők felelősségét gyermekük neveléséért és fejlődésének biztosításáért. Tartalmazza a gyermek oktatáshoz való jogát, az esélyegyenlőség figyelembevételével. Az egyenlő bánásmód elve (2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről) a diszkrimináció tilalmát, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti.
Az iskolaérettséghez kapcsolódó vizsgálati rendszer bizonytalan átalakítása okán, az eddigi fejlettség-érettség szerinti rugalmas beiskolázás gyermekcentrikus szemléletét, az egyéni sajátosságokat (testi, érzelmi, értelmi, szociális, idegrendszeri érettséget) figyelmen kívül hagyó, életkor szerinti beiskolázás váltja majd fel.
A jelenlegi szabályozás értelmében az óvodapedagógus-szülő döntési kompetenciájától megfosztva a 6. életévét betöltött gyermek kötelezően iskolát kezd. A szülő kérvényezési procedúrán keresztül kényszerül érvényesíteni gyermeke beiskolázásával kapcsolatos jogait.

Szakmai kutatásból tudjuk, hogy az óvodáskor egy igen érzékeny, szenzitív periódus, amikor is az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges alapkészségek bázisai rakódnak le, amelyekre építkezve biztosítható a sikeres iskolai beválás, kiküszöbölve ezzel a leendő tanulási nehézségek/zavarok megjelenését. A gyermekek érési üteme egyénenként eltérő.
Aggodalomra ad okot, hogy nagy számban kerülhetnek éretlen gyermekek az iskolapadokba, melyre sem a rendszer, sem a tanítók nincsenek felkészülve, nem biztosítva ezáltal az átmenetet számukra, növelve ezzel esélytelenségüket az érettebb társaikkal szemben.
Ennek megoldása nem terhelhető a tanítókra, módszertani kivitelezése komoly szakmai kérdéseket vet fel. A várhatóan megnövekedő osztálylétszámok mellett jelenleg nincs kidolgozott program az eltérő érettségi állapotokat áthidaló, egyéni sajátosságokhoz igazodó, differenciáláson alapuló haladási ütem.

Mi sérült a törvényváltozással?
1. Alapvető szülői, gyermeki jogok.
2. Az óvodapedagógusok, tanítók és szakemberek kompetenciája.
3. A szakszolgálatokban folyó nevelési tanácsadás napi munkafolyamata, mely a kisgyermekek érésének-fejlődésének elősegítésére irányuló komplex gyógypedagógiai-pszichológiai fejlesztő-terápiás folyamat.
Az indokolatlanul megnövekedett vizsgálati esetszám ugyanis háttérbe szorítja a fejlesztő/terápiás munkát.

Mielőbbi válaszokat szeretnénk kapni az illetékes hatóságoktól:
1. A végrehajtási rendelet megjelenése sem ad megnyugtató magyarázatot az átállásra, a szakmai keretek átdolgozására úgy, hogy a szűkös határidő miatt (2020.01.31.) ne sérüljenek a szülők-gyermekek jogai. Milyen módon igyekszenek ezt biztosítani?
2. Milyen módon és mikorra lesz elérhető az a szükséges, alacsonyabb életkorra (5 év körül) is megfelelően alkalmazható, nagy mintán kipróbált, bemért vizsgálati anyag?
3. Terveznek-e a köznevelési törvény módosítása által, szakmailag stabil alapokon nyugvó, strukturált, óvoda-iskola átmeneteket segítő nevelési-oktatási formát bevezetni.
Aktualizálva a végrehajtási rendelet megjelenése okán, Budapest, 2019.12.15.