10,000 aláírás gyűlt össze.
Címzett: EMMI, Kásler Miniszter Úr
Ne költözzön a Természettudományi Múzeum!
Ez a kampány véget ért.
Tisztelt Miniszter Úr!
Kérjük, hogy szakértők szakmai érveinek meghallgatása, a múzeum kutatóinak, dolgozóinak, s rendszeres látogatóinak - tehát az érintettek - bevonása nélkül ne döntsön egy ilyen fontos múzeum költöztetéséről.
Mi, a Magyar Természettudományi Múzeum látogatói, barátai és dolgozói az utóbbi hónapokban
egyre növekvő aggodalommal olvastuk az intézmény jövőjéről a sajtóban megjelent értesüléseket.
2018 decemberében röppent fel először a hír, hogy a kormány a központi jelentőségű múzeum
Debrecenbe költöztetését tervezi. Azóta a szándék komolyságát több szavahihető forrás is
megerősítette. Bár június elején Papp László debreceni polgármester egy nyilatkozatban arról
beszélt, hogy végleges döntés még nem született, ugyanitt és egy vele készített interjúban már
konkrét előkészítő tárgyalásokról számolt be. Mi határozottan azon a véleményen vagyunk, hogy az
ötlet elhibázott.
Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy Budapest mint rajongásig szeretett vízfej, az ország, sőt, a
világegyetem természetes súlypontja, hanem azért mert minden józan megfontolás a múzeum
Debrecenbe való áthelyezése ellen szól. Először is azt kellene szem előtt tartani, hogy a Magyar
Természettudományi Múzeum a Széchényi Ferenc által 1802-ben alapított nagy nemzeti tudományos
gyűjteményünk egyik utódintézménye, amely csak a huszadik század második felében vált ki végleg a
Magyar Nemzeti Múzeumból. Márpedig az senkinek sem jutna eszébe, hogy a Nemzeti Múzeumot
Debrecenbe költöztesse. Minden modern államban vannak olyan feladatok, amelyek jellemzően a
fővároshoz kapcsolódnak, különösen akkor, ha ez a székhely tényleg az ország földrajzi közepén
helyezkedik el. Volt már nekünk alkotmánybíróságunk Esztergomban és vidékfejlesztési
államtitkárságunk Kecskeméten, de nem sokáig.
Méltányolandó a kormánynak az az erőfeszítése, hogy a vidéki nagyvárosok fejlesztésével próbálják
orvosolni a magyarországi településszerkezet aránytalanságát, de úgy gondoljuk, hogy erre nem a
fővárosban működő intézmények erőszakos áttelepítése a legalkalmasabb eszköz. A nemzetközi hírű
Nyíregyházi Állatpark sem úgy jött létre, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykertet a Sóstóhoz
költöztették, hanem hosszú és tudatos helyi fejlesztés eredményeként. Ahogy azt már többen is
felvetették a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei segítséget tudnának nyújtani egy, a
budapestihez hasonló debreceni múzeum létrehozásához. Az MTM-nek már most is működik két
vidéki tagintézménye, Zircen és Gyöngyösön, ez lehetne a harmadik. Ábrándosnak tartjuk azokat az
elképzeléseket, hogy a Debrecenbe átvezényelt múzeum változatlanul el tudná látni országos
feladatkörét.
A mindenkori döntéshozók hajlamosak úgy tekinteni a múzeumokra, mint puszta kiállítóterekre,
holott ami az állandó vagy időszakos kiállításokon látható, az csak a raktárakban őrzött anyag csekély
töredéke. Gyakran azt is elfelejtik, hogy ezekben az intézményekben szakemberek, múzeológusok is
dolgoznak, akik nem csupán a kiállításokat terveznek, múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak, a
gyűjteményeket gyarapítják és kezelik, hanem a háttérben nagyon komoly tudományos munkát is
végeznek.
Miért fontos?
A tervezett költöztetés során a fenti két tévedés óhatatlanul is súlyos következményekkel járna.
Egyrészt a múzeum összesen csaknem 11 millió tételre rúgó anyagát, jórészt az átlagos múzeumi
tárgyaknál jóval sérülékenyebb preparátumokat lehetetlen volna komolyabb károsodás nélkül a 200
kilométerre fekvő Debrecenbe szállítani. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen mozgatás milyen
hihetetlenül nagy előkészítést igényelne, és milyen tetemes költséggel járna. Ha lehet, még
komolyabb kérdéseket vet fel a szakembergárda mozgatása, hiszen egy, már a sajtóban is megjelent
belső felmérés alapján világos, hogy az intézmény dolgozóinak 87%-a semmilyen körülmények között
nem vállalná a munkát az új székhelyen. Aligha, kell taglalni, hogy ekkora távolságból milyen
nehézségeket okozna az ingázás, vagy milyen gondokat okozna a munkatársak családjának költözése.
Magyarország pedig még nem az Asszír Birodalom vagy a sztálini Szovjetunió, hogy elrendelje az
áttelepítésüket, és a Magyar Természettudományi Múzeum nem egy műanyagfröccsentő üzem,
amelyhez bárhol lehet toborozni dolgozókat, úgy, hogy azok rövid betanítás után már munkába is
állhatnak. Az intézménynek mintegy kétszáz munkatársa van, köztük nyolcvan muzeológus, akik
gyakran szűkebb szakterületük legjobb magyarországi ismerői és nemzetközileg elismert tekintélyei.
Munkájuk során nem pusztán képzettségükre támaszkodnak, hanem évtizedek múzeumi
gyakorlatára és kutatására. Ezt a gárdát akkor sem lehetne belátható időn belül pótolni, ha a
Debreceni Egyetem ígéretéhez híven megpróbálná biztosítani (kinevelni) a múzeum működtetéséhez
szükséges „humán erőforrást.”
Végül pedig azt sem felejtsük el, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum nem egy magányos,
elszigetelt intézmény, hanem a főváros közművelődési és tudományos ökoszisztémájának szerves
része. Keretében jelenleg két olyan kutatócsoport is működik, amely az ELTE-vel és az MTA-val való
együttműködésben valósít meg paleontológiai illetve ökológiai témájú kutatásokat. Az Állattár
munkatársai pedig oroszlánrészt vállalnak az Állatorvostudományi Egyetemen zajló zoológus
képzésben. A Debrecenbe való elköltözés ezeket a gyümölcsöző kapcsolatokat végleg megszakítaná.
A nagyközönség is elveszítene valami fontosat, hiszen pont azokat a budapesti gyerekeket fosztanánk
meg a természet titkaival való megismerkedés lehetőségétől, akik gyakran olyan keveset találkoznak
a természettel.
Arra kérjük tehát Magyarország kormányát, hogy fontolja meg a fenti nyomós érveket, és adja fel
átgondolatlan tervét. Ha a Magyar Természettudományi Múzeumot szeretnék elköltöztetni a
Ludovikáról, hogy a teljes épületegyüttes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kezelésébe kerülhessen,
akkor ne Debrecenbe vigyék. Keressenek inkább egy olyan alkalmas budapesti helyszínt, ahol a
jelenleg három fővárosi telephelyen működő intézmény egy külön erre a célra tervezett modern
épületben fizikailag is egyesülhet. Gyakran előfordul, hogy egy-egy politikus a tények felületes
ismerete folytán rossz ötlettel áll elő, de igazán nagy gond csak akkor lesz belőle, ha a jótanácsokra
sem hallgatva, minden áron megpróbálja keresztülvinni eredeti szándékát. Mi azonban rendületlenül
bízunk abban, hogy a döntéshozók jobb belátásra térnek, és minden ellenkező tapasztalat dacára
továbbra is hiszünk abban, hogy Magyarországon sincsen nagyobb hatalom, mint a józan ész.
Budapest, 2019. jún. 14.
Hogyan lesz kézbesítve
E-mailben juttatom el a petíciót a címzettnek.