Legyen a sakk Magyarországon kiemelt stratégiai sportág!

A magyar sakkozásnak több évszázados története van. A Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi azt a készletet, amelyen Petőfi Sándor és Bem József tábornok sakkoztak. Kossuth Lajos, gróf Széchenyi István, Bolyai János, Zrínyi Miklós, Erkel Ferenc szintén kiváló és ismert játékosok voltak. Legjobb versenyzőink pedig már a kezdetektől fogva világszerte bizonyították, hogy egy kis ország is lehet szellemi nagyhatalom. 

66 induló csapat közül 1978-ban olimpiát nyertünk Buenos Aires-ben, megelőzve szinte korlátlan erőforrásokkal rendelkező nagy országokat is, mint például az USA és a Szovjetunió. Az 1989-es rendszerváltást követően azonban a magyar sakk erőteljes hanyatlásnak indult,  napjainkra pedig már égetővé váltak a problémák. Sürgősen meg kell erősíteni a vidéki egyesületeket, a területi (megyei) szövetségeket, az utánpótlásnevelést; és nem utolsósorban növelnünk kell éljátékosaink megbecsülését. 

E csodálatos szellemi sport számos fontos tulajdonságot fejleszt, melyeknek a hétköznapi életben és a tanulásban is komoly szerepük van. Kitartás, előrelátás, koncentráció, fegyelem, időnk helyes beosztása, az ellenfél tisztelete – csak néhány ezek közül. Generációkat és a legkülönbözőbb hátterű embereket köti össze: fiatalok, idősek, fogyatékkal élők számára egyaránt kiváló időtöltés, miközben közösségeket épít és kovácsol össze. Lehet jó hobbi, kikapcsolódás, de magasabb szinten életcél is – és a sakktáblán mindenki egyenlő. 

A sakk kiemelt szerepet tölthet be az oktatásban, a tehetséggondozásban és a közösségépítésben; egy tudásalapú társadalomban kevés ennél hasznosabb és értelmesebb időtöltést találhatunk.

Kristóf Péter
nemzetközi versenybíró
a Magyar Sakkszövetség országos versenybíróságának tagja