1,000 aláírás gyűlt össze.
Címzett: A gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter
Kerüljön vissza szüleihez Bolvári Bátor Nyilas
Tisztelt Dr. Kásler Miklós Miniszter Úr!
Kérem, hogy mint a Szociális és Gyámhivatal szakmai irányítója a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter lépjen fel a családjától elszakított Bolvári Bátor Nyilas ügyében, és segítse mielőbbi hazatérését.
Kérem, hogy mint a Szociális és Gyámhivatal szakmai irányítója a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter lépjen fel a családjától elszakított Bolvári Bátor Nyilas ügyében, és segítse mielőbbi hazatérését.
Miért fontos?
2020. Január 22-én, Dusnokon példa nélküli és megdöbbentő eset történt. A Bajai Gyámhivatal indokolatlan szigorral fellépve elérte, hogy egy korántsem jogtiszta és sok oldalról ellentmondásos eljárás eredményeként elszakítsák szüleitől Bolvári Bátor Nyilas, 4,5 hónapos, egészséges, kizárólag anyatejjel táplált kisbabát.
Az eljárás, ahogyan ez megtörtént, félelmet keltő, és alkalmas a Jogállamba vetett hit megrendítésére. Az, hogy az Ön Minisztériumából semmiféle kommunikáció nem érkezett a nyilvánosság felé azt jelzi, hogy vagy nem jutott el Önökig a hír, vagy nem tartják társadalmilag eléggé súlyosnak a kérdést, hogy foglalkozzanak vele.
Több ok is van rá, hogy kérjük az Ön azonnali és személyes beavatkozását:
A hatóság arra hivatkozva intézkedett, hogy "a szülők nem voltak együttműködőek".
Én ezt úgy fordítottam le magamban, hogy "nem bíztak meg a rendelkezésre álló egészségügyi szolgáltatásban és az őket körülvevő rendszerben"
1,) Miniszter Úr! Ön bizonyára még nem volt személyesen abban a helyzetben, hogy szoptatós édesanyaként megélje, milyen az, ha állandó ellenőrzés, beleszólás érkezik egy külső forrásból. Nem tudhatjuk, hogy a szülők együttműködési hajlandóságát mennyiben befolyásolta, hogy ezt a rendkívül intim időszakát az életüknek kötelezően meg kellett volna osztaniuk egy idegennel, még akkor is, ha ez egy védőnő. Ha a sorok között olvasva is, de azért össze lehet rakni a képet, hogy az állandó ellenőrzéstől való félelem az előhívója a döntésüknek.
2,) A védőnő nem hatóság, mégis, ebben az esetben elérte a legszigorúbb büntetést, ami egy szülőt csak érhet. Senki nem vizsgálta, hogy az adott hivatali személyeknek a kommunikációja, viselkedése mennyiben járult hozzá az együttműködés megtagadásához.
3,) Az, hogy a baba nem kapott védőoltást, semmiképpen nem állítható arányba azzal az embertelen és kegyetlen eljáráshoz, aminek őt alávetették . Elszakították az édesanyjától, más nevet adtak neki, fiktív szülők adataival látták el.
4,) Ez az eljárásmód bennem félelmet gerjeszt. Lehet-e bizalmunk állampolgárként a Jogállamban, ha ez egyáltalán megtörténhet. Hiszen itt annak ellenére, hogy az Alaptörvény és kapcsolódó törvények, rendeletek pontosan meghatározzák, hogy mi a teendő, mégis "bemondásra" készült egy fiktív anyakönyvi kivonat, ami alapján elszakították egy Édesanyától a gyermekét. Az Anyakönyvvezetőnek, Jegyzőnek hivatali kötelessége az információk birtokában a valóságnak megfelelő adatok alapján kiállítani az alapvető dokumentumokat. Ön, mint a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, úgy gondolom, ezt nem hagyhatja kivizsgálás nélkül.
Végül, de nem utolsó sorban, az, hogy valaki azt gondolja, hogy az anyakönyveztetés választható opció és hogy tulajdonjogot biztosít a személy felett, azt mutatja, hogy súlyos hiányosságok vannak a Jogállam megértése, a jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos tudnivalók terén. Az állampolgárok többsége ezt meg sem kérdőjelezi, helyesen, de tudja-e, hogy ez mivel jár? Tisztában van-e azzal, hogy egy jogállamban kötelezettségek is léteznek, melyekhez való igazodás nem opcionális? Azért is kell azonnal és nyíltan, a jóindulattól vezérelve és megfelelő kommunikációs súllyal és tartalommal kezelni ezt az esetet, mert ha ez nem így történik, akkor a szélsőséges indulatok és konspiráció elméletek terjedése kap teret. Az ügy kapcsán, a hiteles tájékoztató források hiányában olyan személyek, ideológiák és elméletek kaptak indokolatlanul nagy figyelmet, amik agresszívan és sok magyar ember számára bántóan kritizálják hazánkat, a berendezkedésünket és a jövőnket. A "hír-vákumban", mivel nem volt érdemi kommunikáció, vagy jószándékú megoldást segítő beavatkozás az illetékes felelős minisztériumtól, ezek az indulatok táptalajt kaptak. Ugyanakkor az építő és a magyar identitás, hagyományok és természetes életmód felé utat nyitó közösségekben értékes tudást gyűjtő honfitársainkat szektatagoknak titulálva a bulvármédia agresszívan megpecsételte, elriasztva ezzel egy jelentős többséget, hogy szót emeljen az ügyben. Talán ők is félnek? Kell nekünk félni ma Magyarországon a saját hazánkban?
Tisztelt Miniszter Úr!
Minden kommunikál. Amit teszünk, és amit nem teszünk. Amit mondunk, és amit nem mondunk. Bolvári Bátor Nyilas esete rengeteg embert foglalkoztat, akkor is, ha pontosan az ilyen eljárási rendek miatt nem mer szót emelni.
Bolvári Bátor Nyilas hazakerül. Ebben szentül hiszünk, ezért imádkozunk és az ebben való azonnali és hatékony közreműködést kérjük Öntől.
Az eljárás, ahogyan ez megtörtént, félelmet keltő, és alkalmas a Jogállamba vetett hit megrendítésére. Az, hogy az Ön Minisztériumából semmiféle kommunikáció nem érkezett a nyilvánosság felé azt jelzi, hogy vagy nem jutott el Önökig a hír, vagy nem tartják társadalmilag eléggé súlyosnak a kérdést, hogy foglalkozzanak vele.
Több ok is van rá, hogy kérjük az Ön azonnali és személyes beavatkozását:
A hatóság arra hivatkozva intézkedett, hogy "a szülők nem voltak együttműködőek".
Én ezt úgy fordítottam le magamban, hogy "nem bíztak meg a rendelkezésre álló egészségügyi szolgáltatásban és az őket körülvevő rendszerben"
1,) Miniszter Úr! Ön bizonyára még nem volt személyesen abban a helyzetben, hogy szoptatós édesanyaként megélje, milyen az, ha állandó ellenőrzés, beleszólás érkezik egy külső forrásból. Nem tudhatjuk, hogy a szülők együttműködési hajlandóságát mennyiben befolyásolta, hogy ezt a rendkívül intim időszakát az életüknek kötelezően meg kellett volna osztaniuk egy idegennel, még akkor is, ha ez egy védőnő. Ha a sorok között olvasva is, de azért össze lehet rakni a képet, hogy az állandó ellenőrzéstől való félelem az előhívója a döntésüknek.
2,) A védőnő nem hatóság, mégis, ebben az esetben elérte a legszigorúbb büntetést, ami egy szülőt csak érhet. Senki nem vizsgálta, hogy az adott hivatali személyeknek a kommunikációja, viselkedése mennyiben járult hozzá az együttműködés megtagadásához.
3,) Az, hogy a baba nem kapott védőoltást, semmiképpen nem állítható arányba azzal az embertelen és kegyetlen eljáráshoz, aminek őt alávetették . Elszakították az édesanyjától, más nevet adtak neki, fiktív szülők adataival látták el.
4,) Ez az eljárásmód bennem félelmet gerjeszt. Lehet-e bizalmunk állampolgárként a Jogállamban, ha ez egyáltalán megtörténhet. Hiszen itt annak ellenére, hogy az Alaptörvény és kapcsolódó törvények, rendeletek pontosan meghatározzák, hogy mi a teendő, mégis "bemondásra" készült egy fiktív anyakönyvi kivonat, ami alapján elszakították egy Édesanyától a gyermekét. Az Anyakönyvvezetőnek, Jegyzőnek hivatali kötelessége az információk birtokában a valóságnak megfelelő adatok alapján kiállítani az alapvető dokumentumokat. Ön, mint a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter, úgy gondolom, ezt nem hagyhatja kivizsgálás nélkül.
Végül, de nem utolsó sorban, az, hogy valaki azt gondolja, hogy az anyakönyveztetés választható opció és hogy tulajdonjogot biztosít a személy felett, azt mutatja, hogy súlyos hiányosságok vannak a Jogállam megértése, a jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos tudnivalók terén. Az állampolgárok többsége ezt meg sem kérdőjelezi, helyesen, de tudja-e, hogy ez mivel jár? Tisztában van-e azzal, hogy egy jogállamban kötelezettségek is léteznek, melyekhez való igazodás nem opcionális? Azért is kell azonnal és nyíltan, a jóindulattól vezérelve és megfelelő kommunikációs súllyal és tartalommal kezelni ezt az esetet, mert ha ez nem így történik, akkor a szélsőséges indulatok és konspiráció elméletek terjedése kap teret. Az ügy kapcsán, a hiteles tájékoztató források hiányában olyan személyek, ideológiák és elméletek kaptak indokolatlanul nagy figyelmet, amik agresszívan és sok magyar ember számára bántóan kritizálják hazánkat, a berendezkedésünket és a jövőnket. A "hír-vákumban", mivel nem volt érdemi kommunikáció, vagy jószándékú megoldást segítő beavatkozás az illetékes felelős minisztériumtól, ezek az indulatok táptalajt kaptak. Ugyanakkor az építő és a magyar identitás, hagyományok és természetes életmód felé utat nyitó közösségekben értékes tudást gyűjtő honfitársainkat szektatagoknak titulálva a bulvármédia agresszívan megpecsételte, elriasztva ezzel egy jelentős többséget, hogy szót emeljen az ügyben. Talán ők is félnek? Kell nekünk félni ma Magyarországon a saját hazánkban?
Tisztelt Miniszter Úr!
Minden kommunikál. Amit teszünk, és amit nem teszünk. Amit mondunk, és amit nem mondunk. Bolvári Bátor Nyilas esete rengeteg embert foglalkoztat, akkor is, ha pontosan az ilyen eljárási rendek miatt nem mer szót emelni.
Bolvári Bátor Nyilas hazakerül. Ebben szentül hiszünk, ezért imádkozunk és az ebben való azonnali és hatékony közreműködést kérjük Öntől.