Itt és most! Azonnali béremelést a szociális és gyermekvédelmi dolgozóknak!

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr! 

 

Ismételten arra kényszerülünk, hogy nyílt levélben hívjuk fel a figyelmet a szociális- és gyermekvédelmi ágazat dolgozóinak tovább súlyosbodó élet- és munkakörülményeire. 

A Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum ez év március 6-i ülésén végérvényesen bebizonyosodott, hogy az idei évben a kormányzat nem tervez bérrendezést az ágazatban, az ígéretek szerint az “áttörésre” 2026-ig várnunk kell. Az ágazatban mind jobban kiteljesedő, pusztító folyamatok megállítása azonban nem tűr halasztást. 

Évtizedek óta közismert a szociális ágazatban dolgozók alacsony kereseti színvonala. 2024-ben a nemzetgazdasági átlagkereset összegének – 657 574 Ft – háromnegyedét sem érte el az ágazatban mért, 489 857 Ft-os átlagos kereset. Igaz ez az arány más ágazatokkal összevetésben a munkavállalók minden képzettségi kategóriájában, legyen az alapfokú vagy diplomás munkakör. Ez már önmagában jelzi az ágazat dolgozóinak leszakadását a jövedelmi folyamatokban. Ráadásul az országos átlaggal való összehasonlítás erősen megtévesztő: a szociális ágazat átlagkeresetében kimagasló összeggel szerepelnek a túlórák, úgy, hogy az annak alapjául szolgáló órakereset itt a legalacsonyabb. 

Mindezek eredményeképpen az ágazatok kereseti viszonyainak rangsorában a szociális ágazat sereghajtóvá vált, alulmúlja még a hagyományosan rossz kereseti viszonyokkal rendelkező mezőgazdaságot is. Más humánszolgáltató ágazatokkal összevetésben is drámai elmaradás áll fenn, az oktatás és az egészségügy bérelőnye 25-40 százalékos. Megállapíthatjuk, hogy az állam – amely szinte kizárólagos finanszírozója a szociális ágazatnak – a közszféra összes alkalmazottja közül a legrosszabb helyzetben tartja a szektor dolgozóit. 

Az alacsony fizetések az ágazatból való távozásra ösztönöznek, a fluktuáció kiemelkedően magas, a távozók szakemberrel való pótlása nagyrészt sikertelen. A szociális intézmények – beleértve a gyermekvédelmet is – egyfajta átjáróházakká váltak, előfordul akár évi 80 százalékos fluktuáció is, a szakmai munkakörökben nem ritka a 20-50 százalékos munkaerőhiány. A maradók gyakran extrém mennyiségű túlmunkavégzésre kötelezettek, sokszor a garanciális munkajogi szabályok megsértése árán. A munkaterhelés fokozódása nagy mentális és fizikai igénybevétellel jár, amely az elengedhetetlen, jogos pihenés, a családi élet háttérbe szorítását vonja maga után. A munkavégzés így a szervezet fokozott elhasználódásához vezet, ami gyakori megbetegedéseket, egészségügyi állapotromlást, rokkantságot, korai halált okoz. Mindez nem csak a munkavállalók egyéni életét befolyásolja károsan, hanem kihat az állampolgárokat jogosan megillető ellátások színvonalára is. 

A szociális ágazat utoljára 2022-ben részesült „rendkívüli” béremelésben, átlagosan 20 százalékos mértékben, ami azonban tartalmazta az az évi minimálbér- és garantáltbérminimum-emelést is. Azóta a kormányzat csak a minimálbérek évenkénti emelésére hagyatkozik, ami messze nem tartott lépést sem a nemzetgazdasági szintű bérkiáramlással, sem a közszféra más területein végrehajtott bérrendezésekkel. Az elmúlt években tapasztalt magas infláció – különös tekintettel az élelmiszerárak vágtató emelkedésére – az ágazat dolgozónak mind nagyobb hányadát súlyos megélhetési gondok elé állította. 

A szociális és gyermekvédelmi ágazatban azonnali és jelentős mértékű béremelés szükséges, amely lélegzetvételhez juttatja a dolgozókat, és mérsékli az állapotromlást az intézmények működésében. Az „áttörés jellegű” bérrendezés megvalósítása elengedhetetlen, mértékének, szabályrendszerének, finanszírozásának kérdéseit az érintettek bevonásával, az állam, a munkavállalók és a munkáltatók tárgyalásain kell kialakítani.