Igazságos lakástámogatási rendszert a természeti értékek védelméért!

Az Értékmentő Közösségek civil szerveződés javaslata a lakástámogatási rendszer
újragondolására a Balaton térségének védelmében:
A Balaton térségében zajló lakásépítési hullám nem a lakhatást, hanem a befektetési célú
fejlesztéseket támogatja. A jelenlegi szabályozás olyan ingatlanok építését segíti, amelyek nem
életvitelszerű lakhatásra, hanem profitcélra épülnek, miközben a térség tájképi, természeti és épített örökségi értékei visszavonhatatlanul sérülnek — javaslatunk ezt a folyamatot képes lassítani és megállítani.
Az elmúlt évtizedben 15 000 új lakást értékesítettek a tóparti településeken, és számos projekt van
kivitelezés és előkészítés alatt. A beruházók HÉSZ módosítások révén próbálják növelni a beépítést, az 5%-os áfával és a lakáshitelekkel pedig jelentős többletprofitot érnek el. A térségben ma is zajlanak nagy volumenű fejlesztések: Balatonalmádiban a volt kemping és a városközpont környéke épül át, Csopakon és Alsóörsön a beépítés növelése érdekében módosítják a HÉSZt, Balatonfüreden pedig sorra indulnak az új projektek.
Ezzel párhuzamosan lassul az értékesítés, nő az eladatlan lakások száma, ami azt mutatja, hogy a
fejlesztések ütemét nem igazolja a kereslet, miközben a környezet terhelése folyamatosan nő.
A lakásnak minősített, valójában befektetési célú fejlesztések után már az áfakülönbözeten is
jelentős haszon maradt a beruházóknál, miközben a következmények a térségre hárulnak: a lakhatás
megfizethetetlenné válása miatt elvándorlás indult meg, az alapvető szolgáltatásokban tartós
munkaerőhiány alakult ki, az infrastruktúra és a közműhálózat túlterheltté vált, a spekuláció tovább
hajtja fel az árakat, a tömeges lakásépítés pedig torzítja a turisztikai keresletet, hiszen a
lakástulajdonos nem vendég, és a saját ingatlan közvetlen konkurenciát jelent a szálláshelyeknek.
Mindezt súlyosbítja, hogy az önkormányzatok bevételtől esnek el, mert a lakások alacsony
adókulccsal adóznak, miközben egy panzió, szálloda vagy kemping több adónemben és hosszú távon
biztosítana stabil bevételt.
A jelenlegi rendszer nem különbözteti meg az otthont, a nyaralót és a befektetési célú ingatlant, így
a támogatások és kedvezmények ma mindegyikre ugyanúgy járnak. Más országokban ez a
különbségtétel a lakáspolitika alapja: az otthon kedvezményes elbírálás alá esik, a nyaraló magasabb
adókulcsot kap, a további ingatlanokat pedig egyértelműen befektetésként kezelik.
A piacot nem a helyi lakosok vagy a hagyományos nyaralótulajdonosok torzítják, hanem a befektetési
célú, tömeges ingatlanszerzés. A térségben ma már nem ritka a több tucat lakást birtokló és kiadó
szereplő, ami jól mutatja, hogy a probléma rendszerszintű.
Az ingatlanépítések indokolatlanul ritkán említett velejárója a Balaton ökológiai rendszerének
gyengítése: a természetes élőhelyek felszámolása, a területek felszabdalása és a vándorlási útvonalak megszűnése gyengíti a tó klímaválságra adott természetes reakcióját.
Gyakran elhangzó érv, hogy a lakásépítések visszafogása ártana az építőiparnak, így a gazdaságnak. A valóság ezzel szemben az, hogy az építőipar kapacitásai átcsoportosíthatók olyan területekre,
amelyek a kormány céljaival is összhangban vannak: infrastruktúrafejlesztésre, energetikai
korszerűsítésre és egy országos bérlakásprogram megvalósítására.
A probléma nem csupán balatoni, hanem országos jelenség, amely a nagyvárosokban és más
turisztikai térségekben is jelen van.