„Gondolom, nem zebra” - Petíció a kutatás szabadságáról (ifjúságkutatás 2024)

 

2000-től kezdődött és négyévente megvalósult az ún. nagymintás ifjúságkutatások adatfelvétele, illetőleg adathozzáférése, -értelmezése és -közzététele, amely 2016-ig amolyan népfrontos módon működött. Tulajdonképpen boldog-boldogtalan kutató elérte, kézen-közön megkapta az adatbázist, dolgozhatott vele, publikálhatott belőle és intenzív, színes szakmai-közéleti diskurzus alakulhatott ki az ifjúságkutatási adatok értelmezése terén. Persze a helyzet nem volt ennyire rózsás: a döntéshozók legtöbbször a fülük botját sem mozdították a kutatói jelzésekre, a döntések jórészt nem ezen adatok alapján születtek.

2016-tól azonban a helyzet megváltozott. A hatalom elvesztette az önkontrollt: a nem privilegizált ifjúságkutatók az adatfelvétel lezárultától majd két évig nem fértek hozzá az adatokhoz. 2018 lett, mire az autonóm ifjúságkutatás Margón kívül című kötete megjelenhetett. Akkor azt gondoltuk, ez olyan hiba, ami soha többet nem ismétlődik, ismétlődhet meg.

Megismétlődött. 2020-ban a felügyeletet ellátó tárca, az adatok fura ura – a Századvég-Nézőpont párost addigra kiegészítő harmadik szervezet, az MCC közreműködésével – ismételten eltüntette az adatokat, csak most már a helyzetet azzal is megfejelte, hogy a neki nem tetsző információkat elhallgatta, illetve egyes adatokat valótlanul tett közzé. 

Elhallgatta, mert ugyan a bal-jobboldali skálán erősödő baloldali elköteleződést még szájhúzva elfogadta volna, de a konzervatív-liberális skálán erősödő liberális attitűdöt már nem szenvedhette.   

S valótlanul tette közzé – és tévedéssel magyarázta –, hiszen nagy csinnadrattával bejelentette a magyar családpolitika sikerességét, amely szerint a 2.1-es reprodukciós rátát megközelítő 2.0 gyereket szeretnének a magyar fiatalok; csakhogy kihagyta a gyereket vállalni nem akaró fiatalokat a számításból – ők nyilván nem részei a nemzettestnek – velük együtt a mutató már csak 1,75, ami adat már nem fürödhet kormányzati dicsfényben. Ezeket az anomáliákat is bemutattuk A lábjegyzeten is túl kötetben.

Elérkeztünk a 2024-es adatfelvételhez, ahol a rendszert kiszolgáló valaha volt kutatók és bürokrata társaik már arra sem vették a fáradtságot, hogy a látszatra adjanak: a mai napig a több, mint egy éve felvett adatok gyorsjelentését sem hozták nyilvánosságra. Egyes információk szerint az adatok olyannyira lehangolóak, hogy csupán az ifjúságkutatási kérdőívektől komikusan idegen „Milyen állat bőrébe bújna legszívesebben egy napra?”  (kmt13-as kérdés) kérdésben lehet szemet gyönyörködtető trendekről beszélni. Magas labda lenne – és nem csapjuk le – a „gondolom, nem zebra” munkahipotézissel élni.

Hiába fordultunk a minisztériumhoz az adatok kiadásáért, az „döntéselőkészítő anyagra” történt hivatkozással elutasította az adatok kiadását, emiatt ma már a NAIH is vizsgálatot folytat.

* * *

Abból kiindulva, hogy ebben az egyre szűkülő intellektuális térben, depresszív folyamatban megvalósulhasson a kutatás szabadsága, mi az ifjúság ügyéért elkötelezett autonóm értelmiségiek, ifjúságkutatók követeljük a 2024-ben felvett nagymintás ifjúságkutatás adatainak nyilvánosságra hozatalát, annak érdekében, hogy elemezhessük és a legszélesebb nyilvánosság számára bemutathassuk a fiatalok világát feltáró adatokat: a demográfiai szerkezet, származási család, a családalapítás-gyerekvállalás, a társadalmi rétegződés, az oktatási, munkaerőpiaci státusz és életút aspektusait; áttekinthessük a gazdasági erőforrások, az egészségvilág, a fogyasztás és az online lét sajátosságait, az identitás és önkép, az értékrendszer, a szabadidős tér jellegzetességeit, továbbá a generációs problématérkép, a migráció és az ifjúságügy, valamint a civil világ specifikus jellemzőit.