10 éves kisfiamat ártatlanul ítélték oda egy bántalmazó apának!

Kisfiam megszületését követően költöztünk az apa családjának házába, mert azt szerettem volna, hogy kisfiam az apja mellett nőjön fel.
A családja nem fogadott el, mert 10 évvel voltam idősebb az apánál, és az apa is tudtomra adta, hogy szégyelli, hogy egy "idős" nőtől született gyereke, akinek megszületését nem is akarta.

Hét évig tartó együttélésünk alatt több alkalommal próbáltam vele kompromisszumot kötni, kérni Őt, hogy engedjen el minket békével, én nem leszek ellene, hogy tartsa a kapcsolatot a kisfiunkkal.
A válasza minden alkalommal az volt: én mehetek oda, ahová akarok, a kisfiunk marad.
Az elpereléssel való fenyegetőzés a BÁNTALMAZÁS egyik tipikus formája!!!

Fokozatosan ellehetetlenített lelkileg, testileg, majd anyagilag is egyaránt. 
A minden napos csendes lelki bántalmazás mellett, fizikálisan is bántalmazott, az akkor 4 éves kisfiam szeme láttára, amiből neurológiai tünetem maradt vissza.
Ezt sajnos a kisfiam soha nem fogja elfelejteni. 

Miután önszántamból megkerestem a helyi Családvédelmi Szolgálatot, segítséget kérve az apa aberrációi és bántalmazása miatt, azonnal alapellátásra köteleztek, melyet - félve az apa reakciójától - egy idő után le kellett mondjak. 

Majd ezt követen a kisfiam iskolájának tanárai és igazgatója feljelentést tettek a helyi Gyámhivatal, és Családsegítő Szolgálat felé, kiskorú veszélyeztetése tárgyában.
Ekkor ígérte meg az apa, hogy mindegy mit teszek, az "ő gyerekét" nem viszem sehová, ha mégis, akkor erőszakkal visszaviszi Őt. 

Miután a gyámhivatali eljárás alatt elindítottam a gyermekelhelyezési pert, tarthatatlanná vált a helyzetünk.
Több alkalommal - nyári hőségben - szándékosan kizárt a házból, egész napot az utcán kellett töltenem.
Figyelt minket utcán, a lakásban kamerák és lehallgató készülékek voltak.

Az első tárgyalásunk után "engedélyt" kértem tőle, mert szerettünk volna még aznap elköltözni tőle.
Előtte való nap - tudtomon kívül - kihívta a családsegítőnket, hogy közölje vele, látja menni szeretnénk, ő nem fog az utunkba állni.
Ezen állításait utólag letagadva, több szemtanú ellenére is, azt állította, kiszakítottam a kisfiamat az otthonából, és el sem köszönhetett tőle.

Miután ideiglenesen Édesanyámhoz költöztünk, minden hétvégén vasárnap engedtem, hogy látogassa a kisfiunkat, nem csináltam belőle problémát. Ő innen elvitte a kisfiam számos játékát magával, mondván "pakoljuk ki, amit Ő vett, az neki jár"

Majd ideiglenes elhelyezéssel hozzám került a kisfiam.

Elköltöztünk végleges lakhelyünkre, és innentől kezdődött az igazi terror.
Minden második hét péntekén jöhetett a kisfiamért, én átadtam Őt, de még aznap vissza is hozta, majd minden alkalommal feljelentett kapcsolattartás akadályoztatásáért.

Mivel hiába kértem az ottani bíróságot, tegyék át a kisfiam lakóhelye szerinti bíróságra a pert, ezt visszautasították.
Az eljárás elején az apa rokona volt a kirendelt szakértő, de senkit nem érdekelt.
A következő szakértőt ők kérték név szerint, aki helyi lakos volt, de ezzel sem tudtunk mit kezdeni.

Majd miután áthoztuk az ügyet jelenlegi lakóhelyünk szerint illetékes bíróságra, itt nekünk adtak igazat, hogy a kapcsolattartások igenis megvalósultak.

És jött a trauma...első fokon, az apa lakóhelye szerinti bíróság, érthetetlen módon az apának ítélte a kisfiunkat, kapcsolattartás akadályozása, és ellennevelés miatt.
Hiába fellebbeztünk, hiába nyújtottunk be bármilyen bizonyítékot, hiába hord az apa búcsúlevelet magánál évek óta, semmi nem számított. A kisfiamat másodfokon is odaítélték hozzá.

Ezt követően - új körülményre hivatkozva - új pert indítottunk, mivel a kisfiam teljesen bele betegedett abba, hogy az apánál került elhelyezésre , így komoly egészségügyi problémái alakultak ki.

Ideiglenesen ismét nálam helyezte el Őt a bíróság, majd több hónapos vizsgálat, tanú meghallgatások, szakértői vizsgálat, pszichiátriai és pszichológiai szakvéleményt követően, első fokon is hozzám ítélték a kisfiamat.
Közben az apa végrehajtót küldött a kisfiamért, melynek végrehajtását a bíróság végül felfüggesztette.

Az a háromtagú törvényszék, akik felelősek a tamási gyilkosság, a győri kislány apa kezére átjátszásában, úgy döntött, hogy mégis az apának ítéli Őt, teljesen szembe menve a kisfiam érdekeivel, mintha nem is létezne, pedig az elmúlt évben a bíró is meghallgatta Őt.
Szinte indokolatlanul, az apa ügyvédjének szavait felhasználva írta meg ítéletét, és adta át kinyomtatva az apa kezébe.

A Kúriához fordultunk felülvizsgálati kérelmünkkel, ez ellen a felfoghatatlan, abszurd, és igazságtalan ítélettel szemben...de a kisfiamat nemrég erőszakkal kiszakították a karjaimból, amitől mindketten sokkos állapotba kerültünk. 
 
Kérlek, írd alá a petíciót, hogy kisfiam rövid időn belül vissza kerülhessen hozzám... az Édesanyjához, akit imád, aki a biztonságot jelenti számára, akihez szorosan kötődik, még mielőtt TRAGÉDIA lenne a vége!
Ez egy igazságtalan ítélet, a kisfiam indokolatlan elszakítása, többszöri traumatizálása... 
Kell, hogy nézze valaki a gyerekek jogait, és azt, hogy mi az érdekük.... Ez biztosan nem... 

Kiszakították Őt, a megszokott és szeretett környezetéből, a biztonságból, ahol jól érezte magát, és az Őt ért traumának be nem látható következményei lesznek!!!
 
Kell, hogy legyen megoldás más, hasonló helyzetben lévő anya számára is! 
Szeretném kérni a segítségeteket...bármi is legyen az...hogy visszakaphassam jogosan a kisfiamat.