A szociális és gyermekvédelmi dolgozók sem érnek kevesebbet!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Nem először jelezzük Önnek, illetve az ágazatért mindenkor felelős kormányzati képviselőnek, hogy a szociális és gyermekvédelmi terület a végnapjait éli. Az ellátórendszer mai állapota az ellátást igénybe vevők és a gyermekek alapvető jogait és érdekeit mélységesen sérti.

Eddig is világos volt, de az elmúlt hetek eseményei még inkább rávilágítottak a szociális és gyermekvédelmi terület rendszerhibáira, amelynek legfőbb okait a kóros alulfinanszírozásban, az anyagi és szakmai feltételek leromlásában, a megfelelően képzett szakdolgozók létszámhiányában és a bérek elégtelen voltában látjuk.

Petíciók és demonstrációk sora, valamint egy ágazati sztrájk kellett ahhoz, hogy a területen dolgozók bére egyáltalán elmozduljon az évtizedekkel ezelőtt befagyasztott közalkalmazotti illetménytáblától, azonban az ágazat béreinek elmaradása a nemzetgazdasági átlagbértől szinte mit sem csökkent. A közszféra más területeivel összevetve pedig még jelentősebb a lemaradás.

Önök évekig hitegették a dolgozókat azzal, hogy megkezdődnek az ágazat méltatlan bérezési viszonyait orvosolandó életpályamodell előkészítő munkálatai, és ígéretet tettek annak rövid időn belül történő bevezetésére. Ezek az ígéretek azonban elhaltak, a remények elfogytak. Kezdetben akár látványosnak is tűnhetett az a béremelés, amelyben a dolgozók az ágazati pótlékok bevezetése miatt részesültek. Ma azonban alig van olyan dolgozó a területen, akinek alapilletménye ne a minimálbérrel, illetve a garantált bérminimummal egyezne meg, az ágazati pótlékok összege évek óta nem emelkedik, legfeljebb némi korrekcióra került sor az egyes kategóriák összecsúszása miatt. A további szakmai pótlékok bevezetése, valamint a pedagógus munkakörökben dolgozók más illetménytábla alá helyezése pedig a területen belül is bérfeszültségeket gerjeszt.

Az évenkénti minimálbéremelés nem helyettesítheti egy biztos megélhetést garantáló, kiszámítható, a szaktudást és a munkatapasztalatot arányosan tükröző ágazati bérrendszer meglétét!

Az elmúlt években a szakszervezetek önállóan, közösen, illetve a Szociális Ágazati Érdekegyeztető Fórum keretein belül is számos érdemi javaslatot tettek a terület bérrendezésére. Önök azonban ezeket rendre érdemi válasz nélkül hagyják, semmibe véve ezzel a terület dolgozóit és közvetve az ellátottakat, a szolgáltatásokat igénybe vevő időseket, fogyatékkal élőket, pszichiátriai betegeket, hajléktalan személyeket, rászorulókat, családokat és gyermekeket is.

Nem hogy most, de évekkel ezelőtt is az utolsó pillanatban voltunk ahhoz, hogy az ellátórendszer működőképes állapotban fennmaradjon. Amennyiben Önök látszatpolitizálás helyett a szociális ellátás és a gyermekvédelem valós problémáit kívánnák megoldani, nem fordulhatna elő, hogy gyermekotthonok működjenek fűtés, meleg víz nélkül, hogy egy gyermekvédelmi gyám 30 helyett 45-50 gyermeket lásson el ellentételezés nélkül vagy minimális díjazás ellenében, hogy egy műszakban egy gondozó jusson 50 demens vagy fekvő idősre, hogy az éves szabadságok kiadására ne kerüljön sor, hogy a túlóra elismeréséért állandó harcot kelljen folytatni a munkáltatóval. Mind a szociális, mind a gyermekvédelmi intézményekre jellemző a rendkívül magas fluktuáció, kötelezően előírt munkakörök évekig betöltetlenek, míg több gondozási hely a szakemberhiány miatt nem működtethető. A sort a végtelenségig lehetne folytatni, és a helyzet egyre csak romlik.

A szociális és gyermekvédelmi területen dolgozók nélkülözhetetlen munkát végeznek, anyagi, társadalmi és erkölcsi megbecsültségük azonban elégtelen.

A közszféra más területeinek átlagkeresetei meghaladják vagy legalább közelítik a nemzetgazdasági átlagbért. A szociális és gyermekvédelmi dolgozók sem érnek kevesebbet, mint a közszféra bármely más területén dolgozók!

Felszólítjuk a Kormányt, hogy az ellátórendszer működőképességének megőrzése és a terület dolgozóinak anyagi és erkölcsi megbecsülése érdekében haladéktalanul biztosítsanak többletforrásokat, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket egy azonnali, érzékelhető bérrendezésre, valamint arra, hogy a területen dolgozók átlagkeresete belátható időn belül elérje a nemzetgazdasági átlagkeresetet.