Pesterzsébet Önkormányzata 2023. július 6-án (csütörtökön) tervez kilakoltatni egy gyermekes családot az otthonukból. Az önkormányzati bérlakásban két szülő neveli 14 éves lányukat. Mindkét szülő dolgozik, de keveset keresnek.
Az önkormányzat a „közösségi együttélés szabályainak a megsértésével”, vagyis a családra egyes szomszédoktól érkezett panaszokkal indokolja a kilakoltatást. A szomszédok többsége ezzel szemben aláírt nyilatkozatban cáfolta a kilakoltatással fenyegetett család ellen felhozott vádakat, kiállt a család mellett, és a kilakoltatás leállítását kérte az önkormányzattól.
A Város Mindenkié (AVM) csoport arra kérte Szabados Ákos polgármestert, hogy az önkormányzat függessze fel a tervezett lakáskiürítési eljárás végrehajtását, és adjon lehetőséget a helyzet rendezésére, a család lakhatásának a megőrzésére. Az AVM kész mediálni is a felek között.
Az önkormányzat mindeddig elutasította a kilakoltatás leállítását, de lehetőséget adott egy személyes egyeztetésre a tervezett kilakoltatás előtti napon. Ahhoz, hogy legyen esély megoldásra, a kilakoltatással fenyegetett pesterzsébeti polgárok támogatására is szükség van.
A hatályos törvényi szabályozás szerint Budapesten a kerületi önkormányzatok kötelező feladata a „hajléktalanná válás megelőzésének a biztosítása”. Több kerületi önkormányzat azonban mégis túl könnyen dönt rászoruló polgárok kilakoltatása és hajléktalanságba kényszerítése mellett. A köztulajdonú bérlakásokból történő kilakoltatások fontosabb szerepet játszanak a hajléktalanság újratermelésében.
A kilakoltatások akkor is súlyos, gyakran életreszóló károkat okoznak az otthonuktól megfosztott családok életében, ha nem vezetnek, vagy nem azonnal vezetnek a szó szűk értelmében vett hajléktalansághoz. A kilakoltatások, a kényszerű költözések különösen ártalmasak a gyermekek egészségére, fejlődésére és iskolai tanulmányaira.
A gyermekes családok kilakoltatása gyakran a család szétszakadásához vezet, és sajnos továbbra is előfordul, hogy a „gyermekvédelem” törvénysértő módon kizárólag a család szegénysége vagy lakhatási problémái miatt választ el gyerekeket a családjuktól. Az ettől való félelem teljesen általános, és önmagában is kegyetlenség.
A családok átmeneti otthonai túlterheltek, általánosak a hosszú várólisták, és egyébkent sem helyes saját konyha és fürdőszoba nélküli, túlzsúfolt tömegszállásokra kényszeríteni gyermekes családokat. Az otthontalanság megelőzése ráadásul nem „csak” sokkal emberségesebb, hanem költséghatékonyabb is, mint a gyermekes családok intézményes ellátása.
