25 aláírás gyűlt össze.
Címzett: Tóth-Szántai József
Petíció az állatvédők büntetése és a kényszerített madárÍrtás ellen
Tisztelt Polgármester Úr!
Mi, alulírott állatszerető állampolgárok, helyi lakosok és civil állatvédők, mély megdöbbenéssel és felháborodással értesültünk a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló rendelet tervezett módosításáról. Határozottan tiltakozunk az olyan intézkedések ellen, amelyek hatósági büntetéssel sújtanák a kóbor állatok etetését, és kötelezővé tennék a madárfészkek kényszerű leverését a lakosság számára.
A tervezett szabályozás elfogadhatatlan, mivel:
- Kriminalizálja az empátiát és az emberséget: A saját forrásból, adományokból mentő és etető civilek és szegény sorsú emberek büntetése nem oldja meg a kóborállat-kérdést, csupán szenvedést okoz és elfordítja a fejet a problémáról.
- Szakmailag és etikailag hibás: A kóbor állatok éheztetése nem szünteti meg a jelenlétüket, ellenben növeli az agressziót és a betegségek kockázatát. A valódi megoldást az ivartalanítási programok és a menhelyek támogatása jelentené.
- Kényszerített állatkínzásra kötelezi a lakosságot: A fészkek kötelező leverésének előírása morálisan vállalhatatlan terhet ró a jóérzésű polgárokra, ráadásul a védett madárfajok esetében törvénysértő is lehet. Az állatállomány kötelező gyérítése és a lakosság büntetéssel való fenyegetése nem minősül modern, 21. századi városvezetésnek.
Mindezek alapján határozottan követeljük, hogy a Képviselő-testület:
- Azonnal vonja vissza a kóbor állatok etetésének büntetésére vonatkozó rendelet-tervezetet!
- Törölje el a lakosságot fészekrombolásra és madarak kényszerű ritkítására kötelező passzusokat!
- Indítson szakmai párbeszédet a helyi állatvédő alapítványokkal, egyesületekkel és szakemberekkel egy valóban humánus, ivartalanítás-alapú stratégia kidolgozására!
Az empátia nem büntethető. Nem kérünk a kényszerített állatirtásból!
Miért fontos?
- Az emberséget és a jóérzést védi: Ha hagyjuk, hogy büntethetővé tegyék az éhező állatok etetését, akkor a társadalmunk alapértékét, az empátiát tesszük bűnné. Nem engedhetjük meg, hogy a hatóságok bírsággal sújtsák a könyörületességet és a segítő kezet.
- A leggyengébbeket és az önfeláldozókat oltalmazza: Azok a civilek, akik kóbor állatokat etetnek, nemcsak a saját szűkös pénzüket költik erre, hanem a közösség helyett végzik el a feladatot. Ahelyett, hogy támogatást kapnának, a kiürült önkormányzati kassza miatt őket akarják sarcolni. Ez mélyen igazságtalan.
- Megállítja a kényszerített állatirtást: Nem válhatunk mindannyian állatgyilkossá azért, mert egy-egy képviselő a fészkek leverésével és a madarak tömeges elpusztításával akar „rendet tenni”. A lakosságot büntetés terhe mellett fészekrombolásra kényszeríteni etikai és erkölcsi csőd, ami ellen kötelező felemelnünk a szavunkat.
- Valódi, humánus megoldásokért kiált: A tiltás és a büntetés nem tünteti el a kóbor állatokat, csak növeli a szenvedésüket. Ez az ügy azért kulcsfontosságú, mert rámutat: a településnek nem bírságokra, hanem ellenőrzött ivartalanítási programokra, civil összefogásra és szakmai alapokon nyugvó menhely-támogatásra van szüksége.