Nyilatkozat Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott beszédének elutasításáról

Civilizációnk alapja, legyünk bármilyen hiten, az emberi méltóság tisztelete. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata bevezetőjének első mondata szerint „az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon”. A Nyilatkozat 1. cikke szerint pedig „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”

Aki különbséget tesz úgynevezett “kevert fajúak” és “nem kevert fajúak” között, az az emberiesség szekuláris felfogása és a Biblia ellen egyaránt vét, hiszen a Biblia szerint Isten egyszerűen embert teremtett.

Bár Orbán Viktor 2010 utáni nyilvános megszólalásai, ezen belül hírhedt tusnádfürdői beszédei eddig sem voltak mentesek a kirekesztő, idegenellenes szólamoktól, az idei bálványosi szabadegyetemen ténylegesen a XX. század történelmének legsötétebb korszakát idéző szavak hagyták el a száját: „…van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívül érkezőkkel. Na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással: mozognak, munkát vállalnak, meg átköltöznek. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke”.

A miniszterelnök bálványosi szabadegyetemen tartott évenkénti eszmefuttatásaiból időnként következtetni lehet az autoriter hatalomgyakorlás várható tendenciáira, hangsúlyeltolódásaira. E szónoklatait olvasva évente egyszer a nyilvánosság bepillantást nyerhet a miniszterelnök összekuszálódott illiberális elméjébe: míg Orbán 2014-ben a magyar nép félázsiai eredetén, 2019-ben kipcsak származásán lelkendezett, 2022-ben már arról beszél, hogy mi magyarok „nem vagyunk kevert fajúak”.

Lehet létjogosultsága annak az álláspontnak is, amely szerint az ilyen beszédek gerincét adó zavaros összeesküvéselméletek és politikai filozófiának álcázott szélsőjobboldali lózungok hangoztatásának fő célja a jelenlévő hallgatóság és az udvari talpnyalók elbűvölésén túl a figyelemelterelés, gumicsont adagolása a még megmaradt ellenzéki nyilvánosság, független sajtó számára. De Orbán legutóbbi beszédét szó nélkül hagyni helytelen.

Orbán Viktor az elmúlt évekből már nagyon jól ismert ellenségképgyártással („ők”-„mi”), idegenellenes, sorosozós uszításaival azt a hamis látszatot akarja kelteni, hogy a globalizáció korában természetszerűleg jelen lévő kulturális sokszínűség, a tolerancia és a háborúk, éhínségek elől menekülő embertársaink iránti szolidaritás valamiféle idejétmúlt társadalmi-politikai konstrukció.

Magyarország miniszterelnöke most 2022-ben, náci nyelvezetet használva próbál politikai tőkét kovácsolni. Erre soha nem kaphatott felhatalmazást attól a magyar társadalomtól, amelyet most épp a „kevert fajúság” szóba hozásával próbál átverni, megosztottságát növelni, morális állapotát tovább roncsolni.

Az idei bálványosi beszédből kiderült, hogy a miniszterelnök végleg saját rögeszméinek és hatalommániájának foglyává vált. Beszédmódja, bármi legyen is annak mögöttes célja, önmagában ok arra, hogy Orbán Viktor a civilizált világ, a demokrácia iránt elkötelezett nemzetközi közösségek, szervezetek szemében nemkívánatos személlyé váljon és távozzék a magyar és az európai politikát formálók köréből. A magyar társadalomnak pedig fel kell ismernie: az ilyen, folyton a nemzetre hivatkozó, de valójában a nemzet érdekei ellen cselekvő vezetők történelmünk során mindig katasztrófába vitték az országot.

Budapest, 2022. 07. 28.
Eötvös Károly Intézet

A kezdeményezéshez csatlakozók:

Bán Zsófia, író

Bíró Kriszta, színész

Bodnár Zoltán jogász, egyetemi docens

Csepregi András, evangélikus lelkész

Darvasi László, író 

Dés László, zenész

Erdős Virág, költő

Ferge Zsuzsa, szociológus, az MTA r. tagja

Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár

György Péter, esztéta

Győrffy Dóra közgazdász, egyetemi tanár

Horváth Aladár, polgárjogi politikus

Iványi Gábor lelkipásztor

Karsai László történész, professzor emeritus

Kerékgyártó István, író

Kertész János, fizikus, az MTA r. tagja 

Király Júlia, közgazdász, egyetemi tanár

Nádler István, festőművész

Nádori Lídia, műfordító

Neményi Mária, szociológus

Orbán Katalin, kultúrakutató

Parti Nagy Lajos, író

Radnóti Sándor, esztéta, akadémikus

Rajk Judit, énekművész

Rényi András művészettörténész, egyetemi tanár

Rugási Gyula filozófus, egyetemi tanár

Sz. Bíró Zoltán, történész

Tarr Béla, filmrendező

Tillmann József filozófus, egyetemi tanár

Tompa Andrea, író

Törley Kata, tanár

Váradi András, biokémikus

Vásárhelyi Mária, társadalomkutató, közíró

Vojnich Erzsébet, festőművész

Závada Pál, író

Zsigó Jenő, szociológus