10 aláírás gyűlt össze.
Címzett: a Szegedi Tudományegyetem vezetése, Dr. Fendler Judit kancellár
Ne tűnjön el Szeged múltja a Tisza-partról!
Adaptív újrahasznosítást a bontás helyett!
Alulírottak felszólítjuk a Szegedi Tudományegyetem vezetését, hogy azonnali hatállyal függessze fel a szegedi Tisza-parti egykori MÁV-közraktárak bontását, különös tekintettel a még álló, nagyobb raktárépületre.
Kérjük továbbá, hogy az Egyetem haladéktalanul hozza nyilvánosságra a területre vonatkozó fejlesztési terveket, mutassa be a bontást megalapozó döntéseket, és biztosítson érdemi társadalmi, szakmai és egyetemi egyeztetést a terület jövőjéről.
A vasútállomás mögött, a Tisza-part közelében álló raktárépületek Szeged ipari, közlekedési és gazdaságtörténetének fontos emlékei. Az 1880-as évekbeli épületek az ország első vidéki közraktári rendszeréhez kapcsolódtak. Nem egyszerű elhagyott raktárakról van tehát szó, hanem Szeged egyik legértékesebb barnamezős területének történeti épületeiről.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen jelentőségű épületek bontása átfogó, nyilvánosan megismerhető örökségvédelmi, építészettörténeti és ipartörténeti vizsgálat nélkül kezdődött meg. Az, hogy egy épület jelenleg nem áll műemléki vagy helyi védelem alatt, önmagában nem jelenti azt, hogy nincs történeti, városképi vagy közösségi értéke. Ezt független szakmai vizsgálatnak kellene megállapítania, még a visszafordíthatatlan beavatkozások előtt.
A bontás különösen azért aggályos, mert a terület jövőjéről a nyilvánosság csak töredékes információkat ismer. Miközben az SZTE oktatási, kutatási és többfunkciós városrész kialakításáról beszél, a konkrét beépítési és hasznosítási tervek nem ismertek. A szegedieknek, az egyetemi polgároknak és az építészszakmai közösségnek joguk van tudni, mi kerülne a lebontott épületek helyére, milyen szempontok alapján születnek a döntések, és milyen alternatívákat vizsgáltak meg.
Európa számos városában a régi ipari épületek nem akadályai, hanem értékes kiindulópontjai a városfejlesztésnek. Egykori raktárakból, csarnokokból és gyárépületekből kulturális központok, innovációs terek, egyetemi egységek, közösségi helyszínek, kreatív műhelyek, diákszállások, irodák, éttermek és városrészi találkozóhelyek jöttek létre. Ezek az épületek nem azért értékesek, mert eredeti funkciójukat változatlanul meg lehetne őrizni, hanem mert szerkezetük, térarányuk és karakterük új funkcióknak is méltó keretet adhat.
Szegednek nem az a feladata, hogy minden régi ipari épületet változatlanul konzerváljon, hanem az, hogy felelősen mérlegelje: mit lehet megőrizni, átalakítani és új élettel megtölteni. Egy egyetemi városrész különösen alkalmas lehetne arra, hogy a múlt épített emlékei és a jövő oktatási-kutatási funkciói egymást erősítsék.
Ezért követeljük, hogy a Szegedi Tudományegyetem:
- azonnal függessze fel a még álló közraktári épület bontását;
- hozza nyilvánosságra a területre vonatkozó fejlesztési, bontási és beépítési terveket;
- mutassa be, milyen szakmai vizsgálatok, hatástanulmányok és döntések alapján indult meg a bontás;
- készíttessen független örökségvédelmi, építészettörténeti és ipartörténeti értékelést;
- vizsgálja meg a megmaradt épületek részleges vagy teljes megtartásának, illetve adaptív újrahasznosításának lehetőségét;
- indítson nyilvános társadalmi, szakmai és egyetemi egyeztetést a terület jövőjéről!
A bontás visszafordíthatatlan döntés. Éppen ezért nem történhet meg csendben, társadalmi kontroll, szakmai vita és átlátható tervek nélkül.
Kérjük a Szegedi Tudományegyetemet: állítsák le a bontást, mutassák be a terveket, és kezdődjön valódi egyeztetés Szeged egyik legfontosabb történeti ipari területének jövőjéről.
(A petíció borítóképe AI által generált, az esetleges felújítás utáni látványtervet mutatja, illetve a jelenleg az épületet fenyegető markolót.)
(A petíció borítóképe AI által generált, az esetleges felújítás utáni látványtervet mutatja, illetve a jelenleg az épületet fenyegető markolót.)
Miért fontos?
Szeged múltja nem akadálya a fejlődésnek, hanem annak egyik legfontosabb erőforrása. Egy korszerű egyetemi városrész akkor lehet igazán értékes, ha nem eltörli a hely történetét, hanem képes azt beépíteni a jövőbe.