Méltányos és igazságos nyugdíjakat

A jelenlegi nyugdíjrendszer sajnos se nem méltányos, se nem igazságos.
Nem méltányos azért mert megalázóan alakul azoknak a nyugdíja akik a rendszerváltás előtti időkben több évet vagy évtizedet dolgoztak és részt vettek a rendszerváltásban, megalapozva a mai viszonylagos jólétet.
Ennek a korosztálynak a nyugdíjba vonulásukkor megállapítottak - az akkori (2010 előtti és környéki) szabályok alapján - egy tisztességesnek mondható (TB befizetés arányos) nyugellátást, ami azóta rohamosan veszít az értékéből. A közérthetőség kedvéért álljon itt egy példa egy 2010-ben megállapított közepes nyugdíjról: az akkori netto átlagbért (80 e Ft) 50 e Ft-al meghaladó nyugdíj (130 e Ft) ma 50 e Ft-al kevesebb (180 e Ft) a jelenlegi netto átlagbérnél (230 e Ft).
Ez a példa jól mutatja, hogy semmi nem igaz abból a kormányzati állításból, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét, sőt láthatóan lényegesen rosszabb a helyzet (már-már megalázó) mint a nyugdíj megítélésének időszakában volt. Ennek hátterében minden bizonnyal a svájci indexálás eltörlése áll.
A méltánytalanság mellett további bántó tényező az az igazságtalanság ami abból adódik, hogy a közelmúltban megállapított nyugdíjak esetében (nyilvánvalóan a lényegesen magasabb béreknek és a jelenleg alkalmazott valorizációs szorzónak köszönhetően) a magas induló nyugdíjak ugyanolyan százalékos emelést kapnak mint a korábban megállapított (alacsony bérbázisról induló és lényegesen gyengébb valorizációs szorzójú) nyugellátások.
Ez az igazságtalanság azt eredményezi, hogy egyre inkább nyílik a nyugdíjas olló és a már most meglévő óriási különbségek tovább fognak nőni.
Ennek elkerülésére megoldás lehetne a sávos nyugdíjemelés bevezetése. A jelenlegi nyugdíjrendszer sajnos se nem méltányos, se nem igazságos.