Címzett: Az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága és a parlamenti frakciók vezetői
Alaptörvény-módosítást a köztársasági elnök 4/5-ös parlamenti többséggel való megválasztásáért
Olyan széles körű társadalmi és szakmai diskurzust szeretnék elindítani, amely gátat szab a köztársasági elnöki intézmény további pártpolitikai kiüresítésének és a populista megoldási javaslatoknak. A konkrét célom az, hogy nyomást gyakoroljunk a parlamenti frakciókra egy olyan Alaptörvény-módosítás érdekében, amely a jelenlegi kétharmados szabályt 4/5-ös (80\%-os) többségi küszöbre emeli az államfő megválasztásakor. Ezzel el akarom érni, hogy a Sándor-palota lakója ne egy aktuális politikai tömb egyszemélyi jelöltje legyen, hanem egy olyan konszenzusos, pártok felett álló tekintély, aki valóban képes kifejezni a nemzet egységét és stabilizálni a közjogi rendszert.
Miért fontos?
A javaslat a magyar államszervezet strukturális stabilitását és a konszenzusos demokrácia intézményi feltételeit célozza meg. A jelenlegi közjogi berendezkedésben a köztársasági elnök megválasztásához szükséges kétharmados többség (66.7\%) egy domináns pártrendszerben nem garantálja a fékek és egyensúlyok elvének érvényesülését, mivel lehetővé teszi az államfői pozíció egyoldalú, pártpolitikai homogenizációját.
A diskurzusban megjelenő alternatíva, a közvetlen elnökválasztás a tiszta parlamentáris kormányformát alakítaná át félelnöki (félprezidenciális) rendszerré. Ez a duális végrehajtó hatalom miatt strukturális kohabitációs válságokhoz és a kormányzati alrendszerek bénultságához vezetne.
A 4/5-ös (80\%-os) minősített többség bevezetése azért kulcsfontosságú, mert:
Kikényszerített kooperációt teremt: Olyan magas konszenzusos küszöböt szab meg, amely meghaladja az egypárti többségeket, így a politikai szereplőket kompromisszumra kötelezi.
Biztosítja a semlegességet: Garantálja, hogy az államfő valóban betöltse alkotmányos funkcióját – a demokratikus államszervezet integrációját és az államhatalmi ágak feletti semleges őrködést.
Védi a parlamentarizmust: Úgy növeli az elnök morális és politikai legitimációját, hogy közben nem borítja fel a meglévő közjogi egyensúlyt.