Címzett: Dr. Kátai-Németh Vilmos, szociális és családügyi miniszter

108. § (1) A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni.

"108. § (1) A rendkívüli munkaidőt a munkavállaló kérése esetén írásban kell elrendelni."

A fenti mondat a Munka Törvénykönyvéből való, és egy nagyon súlyos dolgot jelent: a túlórához főszabály szerint nem szükséges a dolgozó beleegyezése.

Következménye: a dolgozót bizonytalanságban tartja a saját szabadidejét illetően. Kiszolgáltatottá válik a magánéletében.

Este edzésre mennék?
Vacsoráznék a feleségemmel?
Elmennék a fiam ballagására?
Elkísérném édesapámat az orvoshoz?

Nos, ezek mind másodlagosak a Munka Törvénykönyve szempontjából. A munkáltató az első, és ha úgy gondolja, akkor ezekről a dolgozónak köteles mind lemondania.

Azonnal.

Előre nem tervezett módon.

KÖVETELEM, hogy rendkívüli munkaidőt főszabály szerint csakis a dolgozó beleegyezésével lehessen elrendelni!

Egy vállalat termelési igénye, létszámhiánya vagy rossz munkaszervezése nem írhatja automatikusan felül a munkavállaló magánéletét.

A munkaidőmben a munkáltatóm rendelkezésére állok.

A szabadidőmről én akarok dönteni.

Miért fontos?

Mert a dolgozó csak a munkaidejében dolgozó.

Azon kívül barát, testvér, férj, feleség, édesapa, édesanya.

Ezekhez a kapcsolatokhoz a munkáltatónak semmi köze. Nem szabad, hogy a munkáltató egyoldalúan belegázolhasson ezekbe.

A munkavállaló magánélete nem a munkáltató rendelkezésére álló erőforrás.