Hévíz / hulladékudvar / Hévízi-tó

Hévíz fürdőváros, egyedülálló és a több mint kétszáz éves orvosszakmai hagyományok elismert üdülőhelye a Hévízi gyógytó, egyben a világ egyik legnagyobb biológiailag is aktív, természetes termáltava.

Ellentétben a többi melegvizes tóval, amelyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi tó egy tőzegmedrű forrástó, amelyet a 38 méter mély forrásbarlangból feltörő, 38 °C-os víz táplál, percenként 30–40 ezer liter vízhozammal.
Páratlan természeti környezetét a mellette fekvő csodàlatos park, a vízfelszín felett lebegő páraréteg, a tőzeges véderdő, valamint a tó felszínén úszó tündérrózsák is különlegessé teszik.
Logikus lenne, ha Hévízt s környezetét a megfelelő szakemberek bevonásával környezettudatosan óvnánk, megőriznénk és ennek értelmében ökológikusan csak a megfelelő körültekintéssel és mértékben fejlesztenénk.
A tó vize azért is számít unikumnak, mert a források vízhozama oly magas, hogy a víz három és félnaponta a tóban kicserélődik és hőmérséklete eléri a 37-38 °C-ot.
A gyógyvíz gazdag ásványi anyagokban, egyesítve a szénsavas, a kénes, a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos gyógyvizek kedvező tulajdonságait, és kiemelten kedvező gyógyhatású a gyógyvízben lévő radon.
Külön említést érdemel a tó medrét vastagon borító gyógyiszap, amely időről időre megújul a tavat körülvevő tőzegláp és a tó közötti mélységi vízmozgás következtében. A tó gyógyvize tehát egyedülálló, radioaktív és gyógyhatását fokozzák a tőzeglápról folyamatosan kioldódó kémiai anyagok.

A jelenleg Hévízre tervezett és megszavazott hulladékudvar veszélyeztetheti a tőzegláp tisztaságát és annak értékes anyagait.

A hulladékokról szóló törvény előírásai szerint is "hulladékudvart az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül úgy kellene működtetni, hogy az ne jelentsen kockázatot a környezeti elemekre, NE okozzon a lakosságot zavaró / határértéket meghaladó zajt vagy bűzt, és ne befolyásolja hátrányosan a tájat, valamint a védett természeti és kulturális értékeket." (2012. évi CLXXXV. Tv. 6. § (1) bek.)

Ezen előírásoknak a Hévízre tervezett hulladékudvar sajnos nem felel meg. Ráadásul a hulladékudvart nem belterületen vagy a belterületek közvetlen közelében kellene kialakítani, hanem a lakott területektől távolabb, olyan helyen, ahol a környéken élők nyugalmát, mindennapi életét a lehető legkisebb mértékben zavarja.
Tegyük fel tehát a kérdést: helyes-e 2 km-re a tótól északi irányban a tőzegláp Hévíz-Egregy városrészére eső részén egy hulladékudvart építeni?

A helyi „Forrás” hetilapban leközölt: „ide a lakosságtól és szállodai, vállalkozói tevékenységből származó nem veszélyes hulladékok papír, műanyag ÉS veszélyes hulladékok festékes dobozok kerülnek, és még amit a polgármesteri hivatal meghatároz”.
Megnéztük a környezetvédelmi hatóság 2005. évi jelentését, amelyből kiderül, hogy Hévízen 600 tonna/év mennyiségű veszélyes hulladék keletkezett.
A veszélyes hulladékok néhány 10 vagy 100 mg-ja m3-enkénti fürdővízre számítva engedhetők csak meg.
Tehát milliárd nagyságrendű m3 vizet tudnánk leszennyezni.

Nos, a tőzegen, ha elindul a szennyezés, ezt úgy kell elképzelni, mint egy szivacsot! Egy folyékony szennyezés a tőzeglápon haladva gyorsan eljuthat a tóhoz. Elég egy festékes dobozba zárt hígító, vagy ennél rosszabb, ha növényvédőszer van benne, ami gondatlanság miatt leeshet, kiborulhat, közben érkezik egy záporeső és kész a baj...

Egy helyi hévízi lakos megkérdezte a városi közmeghallgatáson az illetékes városi kabinet és a beruházást teljesítő cég képviselőit, hogy hova fog folyni a tervezett hulladékudvarról a csapadékvíz. A beruházó azt válaszolta, hogy majd engedélyt kérnek az önkormányzattól, hogy becsatlakozhassanak a helyi csapadékvíz elvezető hálózatba. Igen, de a valóság az, hogy 200 m-re és 10 m-rel magasabban található a csapadékvíz elvezető csatorna. Tehát, a csapadékvíz simán belefolyik a tőzeglápba, és az gyorsan továbbviszi majd a kiömlött szennyezést.
Továbbá felháborítónak találjuk azt is, hogy a hulladékudvar helyét sikerült a Hévíz-Egregy városrészbe, 50 m-re a Római sírkert melletti GAMESZ Udvar területére tervezni.

A Római kori romkert - benne park, múzeum, játszótér - határolja, amit a vendégek is látogatnak, így ténylegesen az is turisztikai terület. Mint ismeretes, a „római katona sírja” is itt látható a múzeumban. Ez a rész tehát egy védett régészeti terület is, sem turisztikailag, sem környezetvédelmileg nem való itt hulladékudvart létesíteni!

Továbbá a romkerttől vezető borút folytatása az Egregyi szőlőhegy, benne sok vendéglátó egységgel valamint az Árpád-kori Szent Magdolna templom is.
Érdekes képet festene Hévízről, ha ezek közvetlen közelében hulladékudvar létesülne...
Egyébiránt az egész Hévízi gyógytó természetvédelmi terület, és UNESCO védettségi várományos....

Fontos a települési hulladék elhelyezésének megoldása, de nem olyan módon, hogy az egy egész városrész érdekeit sértse, nem úgy, hogy a környezetet veszélyeztesse, az ott lakók nyugalmát és pihenését zavarja, vállalkozásaikat hátrányosan érintse.
Végezetül felmerül tehát a kérdés: szükség van-e egyáltalán egy újabb költséges hulladékudvar kialakítására, amikor a Hévíztől mindössze 7 km-re található Keszthelyen már van hulladékudvar, azaz egy hulladék begyűjtő és hulladékválogató hely.