Otthont a diákoknak, szabadságot az egyetemeknek!

A kormány – a vírushelyzet ürügyén bevezetett rendkívüli felhatalmazással visszaélve – gyökeresen új helyzetet teremtett a magyar felsőoktatásban. Az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú ágazat fenekestől való felforgatását elkapkodva, szakmai és társadalmi egyeztetés és hatástanulmányok nélkül hajtották végre. Petíciónk a statáriális átalakítás három egyértelműen káros elemét veszi célba.

A Diákváros felépítése az Orbán-rendszer sokak által támogatható elképzelése volt. A magyar felsőoktatásban ma sokkal kevesebben tanulnak, mint tíz vagy tizenöt éve. Különösen jelentősen esett vissza a hátrányos helyzetű, falvakból, kisvárosokból jövő hallgatók száma. Ennek egyik oka az, hogy - főleg Budapesten - elviselhetetlenül megemelkedtek a lakhatási költségek. Annak pedig, hogy Budapesten alig-alig van igazi egyetemi élet és egyetemi közélet, az egyik oka a megfelelő terek, helyszínek, intézmények hiánya. A Diákváros sok mindenen segíthetne – de az, ami a Fudan felépítése esetén megmarad az eredeti tervekből, semmire nem elegendő. Követeljük a Diákváros eredeti koncepció szerinti felépítését!

Elfogadhatatlan, hogy a Fudan Egyetem budapesti campusa magyar közpénzből visszafizetendő, horribilis kínai hitelből, kínai munkával jöjjön létre. Ráadásul még a működtetési költségek egy része is a szűkös magyar felsőoktatási költségvetést terheli majd. A magyar adófizetők pénzén olyan intézményt akarnak létesíteni, amely a magyar diákok 99%-a számára teljesen elérhetetlen a magas tandíjak miatt. A magyar felsőoktatási intézmények pedig az oktatókért és a kutatási támogatásokért folyó versenyben olyan versenytársat kapnak, amellyel szemben semmi esélyük nem lesz.
Követeljük a Fudan Hungary egyetem létrehozásának azonnali leállítását, és az erre szánt támogatás átcsoportosítását a magyar felsőoktatásba!

A közelmúlt legnagyobb átalakítása az állami felsőoktatási intézmények alapítványi kezelésbe adása volt. Az alapítványi kuratóriumok sokkal erősebb jogokat kaptak az egyetemek életének irányításában, megszüntetve az egyetem és egyetem választott vezetői testületeinek autonómiáját. A kuratóriumok összetételébe az egyetemeknek beleszólása nem volt, a kurátorok a gazdasági ügyeket kivéve semmilyen felelősséggel nem tartoznak senkinek. Olyan hűbéresek, akikre a kormányfő egy egysíkú ideológia érvényesítését bízta. Az egyetemek oktatói elveszítik közalkalmazotti státuszukat, teljesen kiszolgáltatott, egyik napról a másikra lecserélhető feladatvégrehajtókká válnak. A nem kifizetődő területek – például a tanárképzés – háttérbe szorulnak, a kritikai szellem kihal. Mindez azt vetíti előre, hogy az egyetemeken egyrészt a jövedelmezőség, másrészt az engedelmesség kerül előtérbe a tudomány szabad művelése és elsajátítása helyett. Kiderült, hogy a csábító ígéreteknek (európai pénzekből segített óriási fejlesztések és az állami támogatásból fedezendő béremelések) semmi alapjuk nincs, így végképp itt az ideje, hogy megállítsuk a rombolást.

Az egyetemek fenntartásának lehet jobb modellje, mint az állami fenntartás, de az csak az elképzeléseknek az összes érdekelt bevonásával folytatott kidolgozásán alapulhat és nem szolgálhatja egy szűk csoport politikai érdekeit. Követeljük az állami felsőoktatás visszaállítását, az eddigi „alapítványosító” törvények megsemmisítését!